Fekete-Afrika átalakuló és ellentmondásoktól sem mentes társadalmait mutatja be egyéni nézőpontból Pieter Hugo This Must Be The Place című kiállítása, amely péntektől látogatható a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban (Lumú).
„Sajnálattal értesültünk arról, hogy nem Bencsik Barnabás maradt a Lumú igazgatója” – méltatta az intézmény leköszönő vezetőjét a budapesti kiállítás csütörtöki sajtóbemutatója előtt a tárlat létrehozásában közreműködő Hágai Fotográfiai Múzeum kurátora. Wim van Sinderen felidézte Bencsik Barnabással kialakult hosszú és sikeres munkakapcsolatukat, majd reményét fejezte ki, hogy a két intézmény közötti együttműködés a jövőben is folytatódik. Wim van Sinderen emlékeztetett arra, hogy Pieter Hugo fotókiállításának első változatát Lausanne-ban mutatták be 2012 márciusában; az anyag Strasbourg és Budapest után Stockholmban, Las Palmasban és Lisszabonban lesz látható.
Kopeczky Róna, a budapesti tárlat kurátora felidézte, a dél-afrikai művész kiállítása illeszkedik abba a sorozatba, melyben a Ludwig Múzeum a hazai és nemzetközi kortárs fotóművészet legfrissebb tendenciáit mutatja be. Pieter Hugo a tárlatvezetésen elmondta, eredetileg újságíróként kezdte a pályáját, úgy érezte azonban, hogy a fotográfia révén több tere nyílik a valóság megragadására. Legfrissebb, folyamatosan bővülő sorozata az Atyafiság címet viseli, ezeken a képeken a – saját szavaival „elfuserált gyarmati kísérlet gyermekeként született” – művész önnön identitására, a dél-afrikai társadalom egymást átfedő valóságaira kérdez rá.
Nigériában készült a Hiéna és egyéb emberek című sorozat, amelynek fotóin egy családi vándorcirkusz látható szelídített hiénákkal és páviánokkal. Pieter Hugo elárulta, az ember-állat viszony ábrázolása során a hatalom, a dominancia és kiszolgáltatottság kérdéseit is vizsgálni kívánta, ezek azonban az egykori gyarmatosítók és gyarmatosítottak vagy akár maga a művész és témái kapcsolatában is fellelhetők. Az Ügyvédek és ügyészek sorozatban botswanai jogászok láthatók az egykori bírósági portréfestmények stílusában megörökítve, a gyarmati múltból származó ruházatban ás parókákban, melyeket azonban már a korábbi gyarmatosítottak viselnek.
Hosszú sorozat foglalkozik a ghánai főváros Agbobloshie piacának különös világával. Accrának erre a szeméttelepére az egész világból érkezik elektronikus hulladék, az egykor a csúcstechnológiát képviselő berendezésekből pedig a helyiek szinte kőkorszaki módszerekkel nyerik ki az értékes alkatrészeket. A modern technológia másik, pozitívabb arcát mutatja meg a Nollywood című sorozat, amely Nigéria igen jelentős filmes világának sajátos arcát ismerteti meg a nézővel, többnyire groteszk hangvételű képeken keresztül. A népirtás nyomai című fotókönyvében a művész a ruandai genocídium máig elborzasztó emlékeit és maradványait örökítette meg. A Van hely a Pokolban nekem és barátaimnak is, a Boereseuns és a Félrenézve című sorozatok a portré műfajának adnak sajátos helyi ízt, míg az Otthon azt a kérdést kutatja, mi különbözteti meg az aktfotót egy meztelen ember fényképétől.
A Messina/Musina címet viselő sorozat egy határ menti város világán keresztül mindazokat az problémákat idézi meg emblematikus módon, amelyek a művész szerint egész Dél-Afrikát jellemzik. Pieter Hugo kortárs fotókiállítása augusztus 11-ig látható a Ludwig Múzeumban.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Ahogyan ma a közösségi médián keresztül, úgy váltottunk régen üzenetet a képeslapok révén. Használatuk a 19-20. század fordulóján vált tömegessé, különösen a téli ünnepek idején hozta-vitte a posta a gyöngybetűkkel megírt jókívánságokat. A Budavári Palota szabadtéri kiállítása jellegzetes századfordulós darabokkal idézi vissza a régi karácsonyok hangulatát. .
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
E címmel nyitották meg a Szépművészeti Múzeum legújabb, nagyszabású tárlatát Munkácsy Mihály születésének 180. és halálának 125. évfordulója alkalmából. A fő művek mellett ritkán vagy hazai közönség előtt még soha nem szereplő alkotások is láthatók, amelyek révén nemcsak az általános Munkácsy-képet szeretnék árnyalni, cél az is, hogy az egykor világsztár festő újból felkerüljön a globális térképre.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
„Ha otthon maradunk, annak beláthatatlan következményei lesznek a jövőre nézve. December 1-jén menjünk szavazni a magyarságunkért!”
A zöld-fehérek kénytelenek nélkülözni Varga Barnabást idei utolsó Európa-liga mérkőzésén.
Így kell gondolkodnunk az új európai politikáról. Nagy Ervin írása.
