Fekete-Afrika átalakuló és ellentmondásoktól sem mentes társadalmait mutatja be egyéni nézőpontból Pieter Hugo This Must Be The Place című kiállítása, amely péntektől látogatható a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban (Lumú).
„Sajnálattal értesültünk arról, hogy nem Bencsik Barnabás maradt a Lumú igazgatója” – méltatta az intézmény leköszönő vezetőjét a budapesti kiállítás csütörtöki sajtóbemutatója előtt a tárlat létrehozásában közreműködő Hágai Fotográfiai Múzeum kurátora. Wim van Sinderen felidézte Bencsik Barnabással kialakult hosszú és sikeres munkakapcsolatukat, majd reményét fejezte ki, hogy a két intézmény közötti együttműködés a jövőben is folytatódik. Wim van Sinderen emlékeztetett arra, hogy Pieter Hugo fotókiállításának első változatát Lausanne-ban mutatták be 2012 márciusában; az anyag Strasbourg és Budapest után Stockholmban, Las Palmasban és Lisszabonban lesz látható.
Kopeczky Róna, a budapesti tárlat kurátora felidézte, a dél-afrikai művész kiállítása illeszkedik abba a sorozatba, melyben a Ludwig Múzeum a hazai és nemzetközi kortárs fotóművészet legfrissebb tendenciáit mutatja be. Pieter Hugo a tárlatvezetésen elmondta, eredetileg újságíróként kezdte a pályáját, úgy érezte azonban, hogy a fotográfia révén több tere nyílik a valóság megragadására. Legfrissebb, folyamatosan bővülő sorozata az Atyafiság címet viseli, ezeken a képeken a – saját szavaival „elfuserált gyarmati kísérlet gyermekeként született” – művész önnön identitására, a dél-afrikai társadalom egymást átfedő valóságaira kérdez rá.
Nigériában készült a Hiéna és egyéb emberek című sorozat, amelynek fotóin egy családi vándorcirkusz látható szelídített hiénákkal és páviánokkal. Pieter Hugo elárulta, az ember-állat viszony ábrázolása során a hatalom, a dominancia és kiszolgáltatottság kérdéseit is vizsgálni kívánta, ezek azonban az egykori gyarmatosítók és gyarmatosítottak vagy akár maga a művész és témái kapcsolatában is fellelhetők. Az Ügyvédek és ügyészek sorozatban botswanai jogászok láthatók az egykori bírósági portréfestmények stílusában megörökítve, a gyarmati múltból származó ruházatban ás parókákban, melyeket azonban már a korábbi gyarmatosítottak viselnek.
Hosszú sorozat foglalkozik a ghánai főváros Agbobloshie piacának különös világával. Accrának erre a szeméttelepére az egész világból érkezik elektronikus hulladék, az egykor a csúcstechnológiát képviselő berendezésekből pedig a helyiek szinte kőkorszaki módszerekkel nyerik ki az értékes alkatrészeket. A modern technológia másik, pozitívabb arcát mutatja meg a Nollywood című sorozat, amely Nigéria igen jelentős filmes világának sajátos arcát ismerteti meg a nézővel, többnyire groteszk hangvételű képeken keresztül. A népirtás nyomai című fotókönyvében a művész a ruandai genocídium máig elborzasztó emlékeit és maradványait örökítette meg. A Van hely a Pokolban nekem és barátaimnak is, a Boereseuns és a Félrenézve című sorozatok a portré műfajának adnak sajátos helyi ízt, míg az Otthon azt a kérdést kutatja, mi különbözteti meg az aktfotót egy meztelen ember fényképétől.
A Messina/Musina címet viselő sorozat egy határ menti város világán keresztül mindazokat az problémákat idézi meg emblematikus módon, amelyek a művész szerint egész Dél-Afrikát jellemzik. Pieter Hugo kortárs fotókiállítása augusztus 11-ig látható a Ludwig Múzeumban.
„Nem fogunk semmilyen módon politikai ideológiával beleszólni abba, hogy hogyan, és milyen módon kell a kultúrának működnie” – jelentete ki a Magyar Nemzeti Múzeumban Tarr Zoltán.
Itthon is szeretnék növelni a világhírű, magyar-francia származású festőművész ismertségét.
A francia művész a sokszínűsget akarta ünnepelni.
Hankó Balázs hozzá nem értése is azt mutatja, hogy a kultúra – és annak finanszírozása – az elmúlt években komolyan lezüllött.
Az Operaház főigazgatója Rost Andreával való kapcsolatáról, és az intézmény jövőjéről is beszélt.
El van átkozva a csapat a bírói döntésekkel.
A szövetségi kapitány sem érti.
