Hűvös tárgyilagossággal készültek, mégis megrendezettséget sugallnak Pecsics Mária vagy Kovalovszky Dániel tájképei, míg Ősz Gábort éppen a nem létező, de mégis lefotózható valóság érdekli. Szabó Dezső műtermében megtévesztően hűen megépített maketteket fotózva imitálja a valóságot, vele ellentétben Péter Ildikó valóban a városban készíti képeit, objektívje élességi síkjának változtatásával azonban mégis makettszerű hatást ér el. Esterházy Marcell egyik munkája saját – a Harmonia Caelestisben is megörökített – nagyapja múltját kutatja, Atelier című sorozatában pedig általa tisztelt magyar képzőművészek műtermeit örökíti meg és állítja egymás mellé. Egyfajta női történetet mesél el Eperjesi Ágnes Egy mondat a házimunkáról című alkotása, amelyben a művész háztartási piktogramok segítségével hoz létre egyfajta képi szövegfolyamot.
Magyar Ádám digitális réskamerával rögzít sajátos hangú, egyszerre éles és vonalszerűen elmosódott városi képeket, Czigány Ákos pesti bérházak udvarainak geometriai alakzatait rendezte sorozattá, Gerhes Gábor ellenben az asszociációknak tág teret adó képi történeteket alkot. Korniss Péter legutóbbi sorozatában betlehemezőket helyezett idegennek ható, modern nagyvárosi környezetbe, míg Dezső Tamás poétikus tartalommal tölti meg a dokumentarista fotográfia kereteit. A Barta Zsolt Péter, Fabricius Anna, Gábor Enikő, Gyenis Tibor, Koronczi Endre, Kudász Gábor Arion, Misetics Mátyás, Ősz Gábor, Péter Ildikó és Tóth György munkáit is felvonultató kortárs fotókiállítás július 28-ig látható az MNG-ben.