Az amerikai Terrence Malick kapta vasárnap a Cannes-i Filmfesztivál fődíját a The Tree of Life című filmjéért. A nagydíjat a megosztva kapta egy belga és egy török alkotás. A legjobb színésznő Kirsten Dunst kapta, a Lars von Trier rendezte Melancholia című filmben nyújtott alakításáért, a legjobb színésznek a francia Jean Dujardint választotta a Robert De Niro vezette zsűri.
Vasárnap este kiosztották a 64. cannes-i filmfesztivál díjait. Az Arany Pálmát a Brad Pitt főszereplésével készült The Tree of Life nyerte el. Terrence Malick rendező nem jelent meg a ceremónián, a díjat a producerek vették át. A legjobb rendezésért járó elismerést Nicolas Winding Refn kapta a Drive-ért. A legjobb férfi alakítás díját Jean Dujardin kapta egy húszas évekbeli amerikai mozisztár megformálásáért a The Artist című fekete-fehér némafilmben. A legjobb női alakítás díját Kirsten Dunstnak ítélték oda a Cínnes-ból kitiltott Lars von Trier Melancholia című filmjében nyújtott alakításáért.
A zsűri nagydíját két alkotás kapta megosztva: a kétszeres Arany Pálma-díjas Dardenne testvérek Le gamin au vélo (Srác a biciklin) című új filmje, valamint a török Nuri Bilge Ceylan Once Upon a Time in Anatolia (Volt egyszer egy Anatolia) című alkotása. A zsűri díját a fiatal francia rendezőnő Maiwenn vihette haza a Polisse című rendőrdrámáért, a legjobb forgatókönyv díja az izraeli Joseph Cedaré lett a Footnote című filmért.
A 64. Cannes-i Filmfesztivál díjazottjai:
Palme d'Or (Arany Pálma)
The Tree of Life (Terrence Malick)
Grand Prix (A zsűri nagydíja) - megosztva
Le gamin au vélo (Jean-Pierre és Luc Dardenne)
Once Upon a Time in Anatolia (Nuri Bilge Ceylan)
Prix de Jury (A zsűri díja)
Polisse (Maiwenn)
Legjobb rendező:
Nicolas Winding Refn (Drive)
Legjobb színésznő
Kirsten Dunst (Melancholia)
Legjobb színész
Jean Dujardin (The Artist)
Legjobb forgatókönyv
Joseph Cedar: Footnote
Camera d'Or (A legjobb első film díja)
Pablo Giorgelli: Las Acacias
Legjobb rövidfilm
Maryna Vroda: Cross-Country
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
A civil szervezet úgy véli nem igaz, hogy az EU tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
