Pierre-Auguste Renoir 1841. február 25-én született. A francia festő alkotásai érzelemgazdagságával, illetve a női test szépségének ragyogó ábrázolásával vált az impresszionizmus kiemelkedő mesterévé.
Pierre-Auguste Renoir 1862-ben kezdte meg művészeti tanulmányait, ekkoriban találkozott és barátkozott össze Alfred Sisley-vel, Frédéric Bazille-lal és Claude Monet-val. Az impresszionisták első közös kiállítását 1874-ben láthatta a közönség. Renoirt az ember érdekelte, apró, sokszínű ecsetvonásaival érzékeltette a légkör vibrálását, a lombokon áttörő fényt, az emberi bőr ragyogását (Az evezősök reggelije, Mme Charpentier és gyermekei, A páholy).
Az 1880-as évek elején túllépett az impresszionizmuson, felfedezte Raffaello és Ingres művészetét, a rajz és a vonal szerepét, a fegyelmezett klasszicizmus felé fordult - ennek a korszaknak a terméke a Nagy fürdőzők. 1890-ben megnősült, három fia született, közülük Jean ismert filmrendező lett, egyre többször festette a családi élet bensőséges pillanatait, s visszatért a színek hangsúlyozásához. 1919. december 3-án halt meg Cagnes-sur-Merben. A francia mester szerette a női test szépségét ábrázolni, képeiről életöröm, derű, szépség árad - talán ezért is kedvelik műveit világszerte.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
„Ha otthon maradunk, annak beláthatatlan következményei lesznek a jövőre nézve. December 1-jén menjünk szavazni a magyarságunkért!”
Realista vagyok, kulturális misszióra nem vállalkozhatunk, nincs rá se kapacitás se igény.
Pedig alapvetően nagyvárosi jelenség.
A nyitott fiatalok új élményeket keresnek.
