Meztelen víziók 150 éve

A lipcsei kiállításon 250 eredeti fénykép, könyv és a meztelenség mibenlétéről készített tanulmány látható, melyek segítségével az érdeklődők láthatják, hogyan változott az aktfotózás megítélése a 19. századtól egészen napjainkig. A kiállítás egy 1855-ös, kiszínezett dagerrotípiával nyit és Frank Stürmer 2004-es önarcképével záródik.

„A meztelen fotográfia mindig is a titkolózás és leleplezés mezsgyéjén egyensúlyozott” - olvasható a múzeum ismertetőjében. A szervezők érzékeltetni szeretnék, hogy milyen jelentősége van a látható, és a gondosan eltakart testrészeknek és mi számít provokációnak. A meztelen fotográfiák az adott kor erkölcsi viszonyairól is sokat elárulnak. Az alkotók a női emancipáció megjelenésével új szemmel nézték a férfi és a női testet is - ez Herlinde Kölbl munkásságán is nyomon követhető.

A 19. század végére a mozgás vált főszereplővé, melyre jó példa Eadweard Muybridge munkássága, a szabadban készített meztelen fotók pedig az 1870-es évektől jelentek meg. A nemzetiszocialisták körében is népszerűvé vált naturizmus, a meztelen testek esztétikája, mely manapság például a testépítők világában van jelen.