Nyolcvanéves Csoóri Sándor

2010. február 03. 15:14

Ma ünnepli nyolcvanadik születésnapját Csoóri Sándor Kossuth-díjas költő, író, esszéista, a kortárs magyar irodalom kiemelkedő alakja.

2010. február 03. 15:14
Csoóri Sándor: Ha ennyi volt az élet

Megmelegszem kicsit ebben a versben,
ha már a szemetekben is tél van, hófúvás
és a fölburogatott asztalokon is jégcsap.
Jöttök-mentek, siettek, a forgóajtók
szűk rekeszében ott esetlenkedik
közöttetek a halál, de ti már őt se
veszitek észre, mint akik eladták
szembogarukat valamelyik balkáni piacon.

Volt idő, amikor még fázni is tudtunk
együtt. Mind a húsz körmünk
kint éjszakázott a hortobágyi hóban.
Forgott a felvevőgép, sötét berlinerkendők
bojtjai lobogtak a tanyák közt zúzmarásan
s háttal az éjszakának, zúzos tarkónkkal
tudtuk: mögöttünk ott a végtelenség.

Volt-nincs világ. A szívek azóta reumásak.
A bőr alatt mélyen sérült szavak és sérült
forradalmak hevernek temetetlenül –
S márcsak a kutyák zabálhatják föl őket.

Ha ennyi volt az élet, jó, hát belenyugszom.
De ha több? Ha még ezer ablak-villámlás
fényébe kellett volna odaállnunk
egy országért, magunkért és mi fakéreg-arccal
csak úgy arrébb kullogtunk? Ki ráz meg minket
ezért? S kicsoda szakítja szét mellünkön
a színváltó, bécsi inget? Ülök, didergek,
próbálok átmelegedni a versben. Hiába. Sok kicsi űrt
hordok magamban, mintha várakozó sebek volnának
bennem. Várakozó és gyógyíthatatlan sebek.


Felröppen a madár

Tudósítás a toronybólTízezer nap, Ítélet, HószakadásFöldobott kő, Tüske a köröm alatt, 80 huszárLekvárcirkusz bohócai, Ördögfióka




Összesen 5 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
honphibu
2010. február 04. 07:53
Csoóri Sándor Egy dalos ajkú kismadár köszöntőverse (Rákosi Mátyás elvtársnak 60. születésnapjára) Aranyos madaram, sárgatollú madár, merre szálltál eddig? - régen láttalak már. Régen jártál erre, régen énekeltél - sugaras nyarunkról még nem is meséltél. Tavasz óta fekszem álnok betegségben és te még csak meg se látogattál engem. Gyönyörű madárkám, gyere szállj a fámra, levélejtő fámról szobám ablakába. Biztató éneket dalolj onnan nékem: feledjem a bajom feledjem egészen! Szállj ide és maradj, maradj itt sokáig, ezüstös reggeltől alkony beálltáig. És hogyha útrakelsz csillaggyúlás előtt Budapestre repülj, ne is tarts pihenőt! Rákosi elvtársnak szállj az ablakába, s illendően, szépen kocogtass be nála. Mondd meg neki, mondd meg, - de ne panaszlóan - hogy betegen fekszem, azért nem hall rólam. Mondd meg neki, mondd meg, így, ahogy üzenem: hogyha felépülök, tüstént fölkeresem és a színe előtt teszek hitet rája: én leszek a leghűbb ifjú katonája.
tevevanegypupu
2010. február 03. 18:24
Isten eltesse sokaig.(:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!