Szakadék szélén táncol Románia

Még nem volt olyan régen: a 2025. májusi – megismételt – elnökválasztáson a szélsőjobboldali Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnöke, George Simion nem sokkal maradt alul a jobbközéptől balközépig ímmel-ámmal elfogadott liberális Nicușor Dannal szemben. 

A kormányzat bukdácsol, a bajt ezúttal is a koalíció egymást folyton hátba szúrni igyekvő pártjai hozták az ország fejére, elsősorban a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL), de már a korábbi protestpárt, a Mentsétek Meg Romániát Szövetség (URS) is megtanulta a Dâmbovița-parti becsületet. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) meg éppenséggel minden erejével próbálta magát távol tartani a felfordulástól, de azért úgy, hogy a kormányzati pozícióit ne veszélyeztesse; így a sokáig hőn áhított mérleg nyelve szerep éppenséggel egyre kényelmetlenebbé válik,

Minderre a válasz az utóbbi években nagyjából ugyanaz volt: a sok veszekedés után a pártok valahogy megegyeztek, közös fellépéssel és sok ígérettel (2020-as és 2024-es parlamenti választás) vagy éppen sajátos alkotmányértelmezéssel (2024-es elnökválasztás) visszaszorították a szélsőjobbot, és megígérték, hogy mostantól jól fognak kormányozni. Az utóbbi egy évben viszont az Ilie Bolojan miniszterelnök által összefogott szalonképes pártok éppen egymással voltak elfoglalva, s az ország a brutális költségvetési hiánnyal, az inflációval, a sérelmes különadókkal, az elégtelen pénzügyi korrekciókkal és az EU-források zárolásával egyre mélyebb gazdasági válság felé tart. Eközben a szélsőjobboldal minden erejével igyekszik meggyőzni a polgárokat: a fősodratú pártokkal szemben valójában csakis ő képviseli a népet. Persze a soviniszta tábor pártjai is küzdenek a szavazókért: az Úz-völgyi osztrák–magyar temető feldúlásában fogant AUR mellett ott van a belőle kiszakadt két kistestvér, a Fiatal Emberek Pártja (POT), amely egyébként az érvénytelenített elnökválasztás első fordulójának győztes jelöltje, Călin Georgescu mögött állt, valamint a még nála is szélsőségesebb SOS Románia.

Ez eddig a nagy kép. Az aktuális kormányválság április végén robbant ki, amikor a koalíció legnagyobb pártja, a PSD bejelentette, megvonja politikai támogatását a PNL miniszterelnökétől. A szociáldemokraták szerint a kormány megszorító politikája – amelyet a rekordméretű költség­vetési hiány miatt vezettek be – vállalhatatlan terhet jelentett nekik, amelyhez nem akarták adni az arcukat. Egyúttal közölték, hogy minisztereiket is kivonják a kabinetből. 

Április 28-án a PSD és az AUR benyújtotta a bizalmatlansági indítványt, ami önmagában is a temetőgyalázó társaság felemelése volt a politika fő színpadára – úgy, hogy a szocdemek és a kormányt alkotó többi mérsékelt párt fő érve saját maguk mellett éppen a szélsőségesek elszigetelése volt. Május 5-én annak rendje és módja szerint megbukott a Bolojan-kormány, majd beindult a bukaresti lóvásár, ahol nagyjából mindenki biztonságban érezhette magát, hiszen az államfő jó előre kizárta az előre hozott választás kiírását – amit az Avangarde közvélemény-­kutató cég adatai szerint már június elején jobban támogattak volna az emberek, mint egy újabb technokrata kísérletet. 

Az hamar kiderült, hogy 

A PSD jelezte, hogy csak a saját feltételeivel hajlandó visszatérni a kormányzásba, a PNL, az USR és az RMDSZ pedig nem akart ismét közös kabinetet a szociáldemokratákkal. 

Az államfő mindenesetre konzultációt kezdett a parlamenti szervezetekkel egy új, Európa-párti többség kialakítására, ez látszik most megbukni, harmadszorra. Nicușor Dan elsőre megpróbálta tanácsadóját, az egyébként parlamenten kívüli, még Traian Băsescu elnök által alapított Népi Mozgalom Párt vezetőjét, Eugen Tomacot átnyomni, de a kísérlet június 14-én megbukott a PNL és az USR ellenállásán. A második körben Adrian Veșteát, a PNL kevésbé ismert brassói politikusát kérte fel, egyébként a párt megkérdezése nélkül; hamar kiderült, hogy ő sem tud többséget barkácsolni magának, így június 22-én a parlament le is szavazta. A PSD saját elnökét, Sorin Grindeanut javasolta miniszterelnöknek, június végén pedig a nemzeti liberális párti Siegfried Mureşan európai parlamenti képviselő mögött sorakozott fel a PNL–USR–RMDSZ trió. 

„Nem véletlenül mondta Dan, hogy Bolojan már annyiszor átverte, hogy fontolgatja a megbeszéléseik jegyzőkönyvének nyilvánosságra hozatalát – fogalmaz, egyúttal magyarázatot ad arra is, miért tűnik halogatónak a PNL taktikája: – A nemzeti liberálisok azzal áltatják magukat, hogy jobban szerepelnének egy előre hozott választáson, mint korábban, de a mértékét alighanem túlbecsülik.” A logikájuk mögött az áll, hogy a PSD szavazóiból az AUR lakmározik éppen, vagyis felcsillant a remény, hogy a PNL föléje kerekedhet. Csak hát – mint Pászkán megjegyzi – a PNL-szavazók egy része már átment a közben jobboldaliasodó USR-hez. Mindebből az elnök sem jön ki jól: a szavazók jó harmadát reprezentáló AUR-ral hol hajlandó volt tárgyalni, hol nem, s közben eltűrte, hogy a PNL–USR–RMDSZ-csapat a konzultáció előtt nyomást gyakoroljon rá, hogy kit jelöljön miniszterelnöknek – magyarázza a szakértő. 

Közben az egész folyamatot körüllengi a drámapolitizálás. Bolojan korábban azt állította, hogy ellenzékbe vonulnak, majd hogy kívülről hajlandók támogatni egy bármikor megbuktatható kisebbségi PSD-kormányt, végül pedig ott volt a PNL–USR–RMDSZ-kormány javaslata. Mindezzel Pászkán szerint veszélyes játékot űznek, hiszen ha mégis előre hozott választás lesz a dolog vége, a koalíciós pártok nem fognak annyit erősödni, hogy abszolút többséget szerezzenek, viszont gyengülhetnek annyit, hogy a szélsőjobb – minden jel szerint az AUR – megszerezze a többséget. Ha erre egymaga képes lesz a riválisok maga alá gyűrésével, akkor nincs mese, az elnöknek az alkotmány szerint George Simiont kell felkérnie kormányalakításra. 

A tavalyelőtti választáson sokat számított, hogy a magyar kormány odaállt mellé; kérdés, hogy a jelenlegi kabinet is tenne-e ilyen gesztust, s mekkora hatása lenne az erdélyi közösségben – fejti ki a szakértő. Hozzáteszi: a megszorítócsomagra Székelyföldön hevesen reagáltak, vagyis az RMDSZ is kezd a román politikai fősodor részének tűnni. 

Erre igyekeztek rátenni egy lapáttal AUR-os és PSD-s körökben terjesztett összeesküvés-elméletekkel, német–osztrák–magyar gyarmatosítási kísérletről szóló propagandával. Például hogy Siegfried Mureşan, aki maga is az Európai Néppártban politizál, telefonon arra kérte Magyar Pétert: beszélje le az RMDSZ-t egy Adrian Veștea vezette kormány megszavazásáról. 

Felborulni látszik az a gyakorlat, hogy mindenki összeveszik mindenkivel, aztán végül összeáll ugyanaz a koalíció, amelyet előtte hónapokig szidtak. 

Nyitókép: Fáradóban: Nicușor Dan államfő
Fotó: AFP/Wojtek Radwanski