Európa Orbán távozása után

Magyar Péter első szankciós csomagjára készül az Európai Unió. A magyar miniszter­elnök jelentősége nem a hatalmas politikai hozzájárulásban van, amit az immáron az első világégésnél is hosszabb orosz–ukrán háború lezárásához (vagy megnyeréséhez) hozzátesz. Épp ellenkezőleg: annak hiányában. 

Az e heti EU-csúcson tárgyalandó, július közepéig kiforralandó huszon­egyedik szankciós csomag lesz az első, amelyen nem látszik érdemleges magyar kéznyom. Magyarország hozzájárulása Szlovéniáéhoz lesz mérhető: pedáns jóváhagyói leszünk egy külpolitikai irányvonalnak, amelynek helyességéről igazán el sem gondolkodtunk, mert a fizetési szintünk felett döntöttek róla, mint a régi szép időkben. 

Ezért aztán lakmuszpapír lesz a dokumentum: benne lesz mindaz, amire az Európai Unió Orbán Viktor nélkül hajlandó, és az elfogadásáig hátralévő szűk hónapban minden körülötte zajló rezgés, zsizsegés, lökdösődés Orbán Viktortól független törésvonalat fog kirajzolni. S a lajstrom eddig kijózanító: a szankcionált orosz és harmadik országbeli vállalatok, személyek listájának technikai jelentőséggel bíró karbantartása mellett lényegében minden címlapra szánt szankciós intézkedés pótcselekvés. 

Tényleg mindenki szeretné például a nevét adni ahhoz, hogy az EU hellyel- közzel működő olajárplafonjából kiszereljék azt a mechanizmust, amely a piaci árakhoz igazítja a plafont, és huszonhét tagállam szívesen elbábozná, hogy ezzel el lehet majd vágni Moszkvát az iráni háborúból származó extra­profittól – amit már jórészt amúgy is bezsebelt? Tényleg úgy teszünk, mintha az lng-tankerek exportjára kivetett szankció bármivel is visszavetné az orosz lng-exportot? Az iparágat akár csak kicsit is ismerők mind pontosan tudják, hogy az lng-tankerek piaca a koreai–kínai–japán trió, érdemi euró­pai szereplő nélkül? Tényleg bevisz bármekkora ütést az orosz hadigazdaságnak a csukaimport tilalma, és tényleg azt gondolja bárki, hogy az állami kontrolltól való függetlenedésre épülő, Oroszország nemzetközi tranzakcióinak egyik utolsó lehetséges útját jelentő kriptovaluták szankcionálása valódi politika, nem pedig vakond­csapkodós játék? 

Kétféleképpen is lehet erre a szankciós csomagra tekinteni. Lehet nézni némileg lesütött szemmel, tudva, hogy itt nem csupán huszonhét felnőtt ember, hanem huszonhét komoly és büszke ország képviselője tesz majd úgy, mintha tett volna valamit. Eközben a világ többi része már rég el­köteleződött a valóságban létező opciók mellett: egyrészt néhány valódi, releváns szankció Oroszországgal szemben, további performatív politizálás nélkül; másrészt Oroszország támogatása semmittevéssel; harmadrészt Oroszország támogatása tevőlegesen. A l’art pour l’art szankciók műfaját tehát csak mi műveljük. És lehet nézni úgy is a csomagot, mint annak beismerését, hogy az Európai Unió agilis, világverő Ukrajna-politikáját bizony nem Orbán Viktor akadályozta. Orbán már nincs hatalmon – és összesen ennyi ötletük van. A helyes elemzői meglátások mellett – melyek szerint Oroszország kortárs történelme során példátlan megszorításokra kényszerül, tartalékai jó részét felélte, és a háború számlája megérkezett a háztartásokhoz – semmi olyan nincs a huszonegyedik szankciós csomagban, ami fenekestől forgatná fel az orosz hadigazdaságot. Legfeljebb tovább egzecíroztatjuk a kriptovaluták korlátozásával az eleve ellenzéki orosz középosztályt, amelynek így is rengeteget ártottunk. 

Orbán Viktor távozása után sem szabadultak fel a kreatív Ukrajna-politikai energiák. Talán azért, mert nem Orbán volt az igazi kerékkötő. Hanem nagybátyánk, a valóság.

A szerző a Mandiner munkatársa

Nyitókép: Orbán Viktor Facebook-oldala