Brüsszel és Berlin tűkön ül: szinte érezni lehet az undort, amellyel Friedrich Merz Orbán Viktorról beszél

Szinte érezni lehet az undort, amellyel Friedrich Merz Orbán Viktorról beszél. Vagy éppen nem beszél. A Müncheni biztonságpolitikai konferencia megnyitóbeszéde után a német kancellárnak két kérdést tettek fel, mindkettő Magyarországról és a magyar miniszterelnökről szólt, akit válaszában Merz direkt nem nevezett a nevén. Egy hallgató pedig azt kérdezte, nem tartozik-e a diplomáciai szuverenitáshoz egy öntudatos kontinens, így Euró­pa esetében az, hogy Oroszországgal és annak elnökével, Vlagyimir Putyinnal is tárgyaljon. „Szoros kapcsolatban állunk azokkal, akik Oroszországgal tárgyalnak” – mondta a kancellár. Magyarországra és Orbán Viktorra rátérve úgy fogalmazott, hogy „egy EU-tagállam miniszterelnöke” a saját szakállára és egyeztetés nélkül Moszkvába utazott, és semmit nem ért el, sőt „a következő hetek a legsúlyosabb támadásokat hozták Ukrajnában. Kórházak, lakóházak, bevásárló­központok…”. Merz úgy vélekedett, Oroszország nem áll készen a tárgyalásra. Márpedig a háborút, amely közel annyi ideje tart, mint az első világégés, csak Moszkva tudja befejezni. 

Elhatárolódás Budapesttől 

Milyen hatással lesz a magyar parlamenti választás Európára és a brüsszeli politikára? Ha a német kormány nem roppan össze a koalíciós vitákban, Merz válhat az EU meghatározó rendezőjévé a következő hónapokban. Emmanuel Macron francia elnök belpolitikailag megbénult, Giorgia Meloni olasz miniszterelnök viszont stabilan ül a nyeregben, és közvetlen politikai kapcsolatot ápol Friedrich Merzcel. Amit a német kancellár mond és gondol, Brüsszelben inkább nagyobb, semmint kisebb súllyal esik latba. 

Münchenben egy montenegrói diplomata azt szerette volna megtudni Merztől, mi a helyzet a balkáni országok EU-csatlakozásával. A kancellár azt mondta, nem akarja „elveszíteni” Montenegrót és más országokat, amivel feltehetően az érintett államok Oroszországhoz vagy Törökországhoz való esetleges közeledésére utalt. Mint kifejtette: új megközelítést kell és fognak találni az EU balkáni bővítésére. „Továbbvisszük a csatlakozási folyamatot. Úgy gondolom, az áprilisi választás után megtehetjük a következő lépéseket.” 

és ezzel elhárul az akadály az EU-bővítés útjából. Merz Európáról és az új világrendről alkotott képében a tavaszi magyar választás fordulópontot jelent. Az általa vizionált erős Európai Uniónak szerinte olyan zavaró, blokkoló, hátráltató politikusok fekszenek keresztbe, mint Orbán Viktor. 

Legyen szó az Oroszországgal szembeni szankciós politikáról, az amerikai elnökhöz fűződő viszonyról vagy az Európai Tanácsban és az Európai Parlamentben fennálló erőviszonyokról, Berlin ambiciózus kül- és Európa-politikája világosan és keményen elhatárolódik Budapesttől, a Fidesztől és Orbántól, aki vétójával újra és újra megzavarja Németország és Franciaország megállapodásait. Egy Magyar Péter nevű kormányfő, akit Merz és sokan mások Berlinben kifejezetten kívánatosnak tartanak, egy ideig mindenesetre alakítható lenne, és a betanulási időszakában nem volna nagy súlya a brüsszeli mérlegen. És érdemes megemlíteni Magyar Péter és gazdasági szakértője, Kapitány István bejelentéseit a befagyasztott uniós források felszabadításáról és hazahozataláról. Ebbéli igényük nemigen engedi meg nekik, hogy Brüsszelben keményen fellépjenek, inkább engedékennyé tenné őket. 

Mindezt a német kancellár is tudja, aki ellenzéki vezetőként és a választási kampányban is kínosan ügyelt arra, hogy ne lássák együtt a berlini magyar nagykövettel, Györkös Péterrel. Még a négyszemközti megbeszéléstől is elzárkózott, attól tartva, hogy a „jobboldali populistákhoz” való közelséget vetnék a szemére. Friedrich Merz hasonló magatartást tanúsított az amerikai republikánus Lindsey Grahammel szemben is, mikor lemondott egy közös fellépést a szenátor bizonyos megjegyzéseire hivatkozva. 

A kancellár és a szankciók 

Az április 12-ei magyar választás tehát a német kormány vezetője számára külpolitikai szempontból mérföldkő. Ha Orbán győz, Merz szemszögéből egy „akadékoskodó” marad hivatalban, akivel kénytelen-kelletlen együtt kell működnie, ha 2029-ig, ciklusa végéig reformokat és mindenekelőtt közös álláspontot akar keresztülvinni az EU-ban az ukrajnai háború ügyében. Sokan nem veszik figyelembe, hogy Merz a ciklus végén hetvennégy éves lesz, és a felmérések nem épp kedvező adatokat mutatnak a Kereszténydemokrata Uniónak (CDU) és a Bajorországi Keresztényszociális Uniónak (CSU). Egyáltalán nem biztos tehát, hogy Merz ismét indul a kancellárságért. 

Az európai politika mindennapi ügyeiben rendszeres a konfliktus a német és a magyar kormányfő között. A 2025. októberi koppenhágai EU-csúcs résztvevői konkrét veszekedésről számoltak be a két politikus között, Merz azzal vádolta Orbánt, hogy blokkolja az EU erősebb védelmi stratégiájáról szóló tárgyalásokat. A kancellár minden erővel azon van, hogy megszüntessék az egyhangúság elvét és a vétójogot, és minden alkalommal hangoztatja: lehetetlen, hogy az uniós államok egy kisebbsége meghatározza az egész közösség döntéseit. Ez egy­értelmű utalás olyan országokra, mint Magyar­ország, Szlovákia és Csehország, amelyek az Oroszország elleni büntetőintézkedések vagy Ukrajna támogatása kérdésében rendszerint blokkolnak. 

Merz nyíltan fontolgatja a szankcionálás lehetőségét olyan vonakodó országokkal szemben, mint Magyarország. A kötelezettségszegési eljárások vagy az uniós források korlátozása a valóságban a nyomásgyakorlás eszközeként funkcionálnak a közös szabályok kikényszerítéséhez. Mindez a magyar választás kimenetelén áll vagy bukik. 

A Fidesz vereségére várva 

A Tisza Párt és Magyar Péter győzelme Friedrich Merz és a német Európa-politika számára afféle szabad jelzés lenne, a kancellári hivatalban szinte készülnek rá. Ismeretes, hogy három fontos európai tisztség van a CDU–CSU kezében: az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen és Friedrich Merz CDU-s politikusok, a konzervatív Európai Néppártot pedig – amelyhez a Tisza is tartozik – a CSU alelnöke, Manfred Weber vezeti. Utóbbi Orbán Viktor személyes ellenségének számít. A Fidesz veresége mindhármuknak felszabadulás lenne. 

Tény ugyanis az is, hogy Csehország új miniszterelnöke, Andrej Babiš, a szlovák kormányfő Robert Fico, valamint részben a lengyel kormányzat is hasonló agendát követ, és szintén szkeptikusan viszonyul Brüsszel nyomulásához Ukrajna, a közös adósság, a migráció és a bővítés kérdésében. 

Bármilyen pozíciót foglalna el Magyar Péter kormányfőként egyes szakpolitikai kérdésekben, semmiképpen nem engedhetné meg magának, hogy olyan keményen és makacsul lépjen fel Brüsszelben és Berlinben, mint Orbán Viktor – 

Brüsszel és Berlin számára Európa irányítása az ő személyén keresztül legalább átmenetileg valamivel könnyebbé válna. Hogy ez jó lenne-e Európának és az EU-nak, az már egy másik kérdés.

A szerző a Bild korábbi újságírója, a Nius hírportál politikai rovatának vezetője

Nyitókép: Orbán Viktor és Friedrich Merz 2024-ben a berlini Eb-döntőn
Fotó: Jürgen Fromme / Firo Sportphoto / dpa Picture-Alliance via AFP