Magyarország történelmi lehetőség előtt áll – meghatározó szerepünk lehet az új világkorszak kialakításában

„…az embereknek éppen a lehetetlent kell tenni. Amikor éhsége földre görnyeszti, fölállnia, kiegyenesednie, az Égre néznie. Amikor maga az egész világ süllyed és sötétül, megállnia szilárdan, visszafordulnia, a Fény felé küzdenie magát” – állapítja meg Kodolányi János regényében Mózes, amikor egy új világkorszak előjeleit észleli. 

A változás szükségszerűen bizonytalanságot szül, a korábbi külpolitikai rutinok kiüresednek. A széthullás és újjászerveződés útvesztőjében pedig előnnyel indul az, akinek vannak tájékozódási pontjai. 

Ilyen útjelző számunkra a jól felfogott geopolitikai érdekérvényesítés. Érdemes szembenézni a valósággal: a tengerentúlon Donald Trump újraválasztásával új időszámítás kezdődött. Az Egyesült Államok visszatalálni látszik szuperhatalmi énjéhez, ami tagadhatatlanul kényelmetlen jövőképet jelent – legalábbis az eddigi nyugalmi állapothoz képest. Magyarország ugyanakkor kedvező helyzetből kapcsolódhat az új vonalvezetéshez: a Trumppal korán kialakított pragmatikus szövetség felértékeli érdekérvényesítő képességét.

Hasonló tájékozódási pontot jelentenek a közvetlen környezetünkkel, az Európai Unióval szemben érvényesített magyar érdekek. Egy olyan közösség részei vagyunk, amely évek óta önsorsrontó üzemmódban feléli erőforrásait homályos, érthetetlen célokért. Ukrajna tervezetten minden eddiginél nagyobb léptékű, egyre erősödő támogatása nem megoldást jelent, hanem a háború elnyújtását bizonytalan távolságba. A békés rendezés a józanság politikáján túl számunkra erkölcsi felelősség is.

Ezért is kell megragadnunk a Béketanáccsal nyíló történelmi lehetőséget, hogy az új egyensúly kialakításában meghatározó szerepet játsszunk.