„Elengedhetetlen, hogy Orbán Viktorhoz hasonló vezetők legyenek szerte a világon” – Benjamin Netanjahu a Mandinernek!

Ön gyakori vendég hazánkban, és régóta barátja Orbán Viktor miniszterelnöknek. Mint tudja, Magyarországon zéró tolerancia van az antiszemitizmussal szemben. Mi a véleménye az országunkról? 

Már a kommunista rezsim idején is jártam Magyar­országon, mostanra azonban egy teljesen más ország lett, amelyet mélyen tisztelek. Nagy csodálattal figyelem az óriási változásokat, amelyek Orbán Viktor vezetése alatt végbementek. Magyarország élvezi Izrael népének és barátai­nak barátságát szerte a világon, Washingtonban is. 

Lényegében Magyarország az egyetlen tag­állam, amely vétót emel az Európai Unió Izraellel szembeni nyilatkozatai ellen. Mit gondol, ez inkább diplomáciai gesztus, vagy pedig stratégiai jelentőséggel bír? 

Ez nemcsak Izraelnek stratégiai jelentőségű, hanem az általunk vívott nagyobb csatában is fontos. Nyilvánvaló, hogy önmagunkért harcolunk, de ezzel egyúttal Európát is védjük. Ezt Brüsszel és sajnálatos módon számos európai kormány sem érti – Orbán Viktor azonban kivétel. Ez nem a politikában szokásos manőverezés, hanem valami olyasmi, amit csak államférfiak értenek meg. Itt egy nagyobb csatát vív a civilizáció és a barbárság. Utóbbi már behatolt Európába, láthattuk a szörnyű terrortámadásokat, és ha nem állítjuk meg a militáns iszlámot, illetve annak erőit, akkor folytatják. Ezért tehát a partnerségünk a magyar kormányfővel nem csupán a mély személyes barátságon alapul, annál sokkal több: a civilizációinkért vívott harcról szól. Orbán Viktor megérti ezt, kiáll az igazságért, és nem enged a divatnak. Kitart azon értékek mellett, amelyek fontosak Magyarországnak és a Nyugatnak.

Magyarországnak és Izraelnek egyaránt fontos a nemzeti szuverenitás, emiatt a nemzetközi sajtó és ngo-hálózat, különösen Soros György szervezetei hevesen támadják őket. De egyre többen vélekednek hasonlóan, például Donald Trump újbóli hivatalba lépése óta az Egyesült Államok és számos európai ország is. Mit gondol, ez mekkora jelentőséggel bír? 

Tény, a nemzetközi sajtóban szörnyű rágalmazásoknak voltunk kitéve, de vannak vezetők – Donald Trump mellett Latin­-Amerikában, valamint Európában is látok ilyen politikusokat –, akik négyszemközt ugyanazt mondják nekünk, amit a magyar kormányfő nyilvánosan: ha nem állunk ki ebben a kritikus helyzetben, akkor veszélybe sodorjuk a jövőnket. Ehhez, ahogy utaltam rá, államférfiúi képességre, kitartásra és bátorságra van szükség, őbenne pedig mindezek megvannak. Természetesen vannak kétoldali ügyeink is, számos területen – gazdaság, technológia – együttműködnek az országaink. A jövő azoké, akik innoválnak: Izrael talán a világ két legnagyobb innovációs államának egyike, high-tech nagyhatalom. Soha nem felejtem el, több mint huszonöt éve találkoztam először Orbán Viktorral, amikor Izraelbe jött, és feltette a kérdést: „Ön nagy változásokat hozott Izraelben, amely egy félszocialista államból a világ egyik vezető szabadpiaci gazdaságává vált, mit tanulhatunk önöktől?” Ezt ő Magyarországért tette, de a találkozó tartós barátságot eredményezett. Ismétlem: a nyugati civilizáció jövőjéről folytatott küzdelemről van szó, amelynek globális jelentősége van. Most már több ország is ezt az utat követi. Vannak fontos arab államok is, amelyek megértik, hogy Izraelnek szembe kell szállnia Irán terrortengelyével, a radikális iszlámmal. Nem egyezkedni, hanem konfrontálódni kell vele, máskülönben megnyitjuk a kapukat a legrosszabb barbárság előtt, amellyel a középkor óta szembesültünk. Nem engedhetjük, hogy győzedelmeskedjenek,  megfelelő vezetéssel ez nem is fog megtörténni. 

Magyarországon él Európa harmadik legnagyobb zsidó közössége, sokszínű, politikailag összetett közösség. Mit üzen nekik? 

Az első üzenetem mindenkinek szól: a zsidókkal kezdődő gyűlölet, 

Másrészt legmélyebb elismerésünk Orbán Viktor és kormánya antiszemitizmus elleni politikájának, amely példa­értékű más államok számára is. Zsidókat mészároltak le Sydney-ben, több európai országban, s mindez a militáns iszlámnak csak az első támadása. A miniszterelnök és Magyarország által képviselt álláspont nem csupán erkölcsi álláspont, hanem a szabad társadalmak érdekeit is szolgálja. 

A szuverenitás kapcsán meg kell említeni, Magyarország nem nyitotta meg a kapuit a migránsok előtt, és ezért napi egymillió eurónyi bírságot szabtak ki rá. Önökre még nagyobb nemzetközi nyomás hárul – mi a tanácsa Magyar­országnak, hogyan kezelje a helyzetet? Hol húzódik a határvonal a diplomáciai kompromisszumok és a nemzeti érdekek között? 

Az általános szabály a következő: 

Vagyis ha illegális bevándorlók özönlenek be, akkor elveszítjük a jövőt. Ez már megtörtént több nyugat-európai országban. Elsőként döntöttem arról, hogy felépítünk egy kerítést Afrika és Izrael között, miközben beengedtünk afrikai bevándorlókat, nevezetesen etióp zsidókat. Ez volt az első alkalom, hogy fekete-afrikaiakat fogadtunk be, hogy felszabadítsuk őket. Ez nem faji kérdés, hanem az illegális bevándorlás megfékezése, különben olyan emberek árasztják el országainkat, akikben nincsenek meg a mi alapértékeink, az elkötelezettségünk a demokrácia iránt, és lehetnek köztük radikális iszlamisták, terroristák. Ha tehát hagyjuk, hogy ez folytatódjon, akkor nem marad országunk! Miután megépítettük a falat, az illegális bevándorlás Izraelben nullára csökkent. Hasonló lépést tett Orbán Viktor is Magyarországon. Már nem lenne Magyarország, ha megnyitották volna a kapukat. Ezt nemcsak a magyaroknak, hanem más európaiaknak is értékelniük kellene. Higgyék el, sokan így is tesznek, csak nem vallják be nyíltan a brüsszeli abszurd politikai korrektség miatt. 

Amikor az akarsz lenni, akkor derül ki, hogy tévedésben vagy. 

Értékekről beszélt, amelyek létjogosultságát manapság gyakran megkérdőjelezik. Mi Izraelt és Magyarországot a zsidó–keresztény örökség két bástyájának tekintjük, ám ha hazánktól nyugatabbra megyünk, sokszor felmerül a kérdés: még mindig érvényesek? 

A nyugati civilizációt úgy védjük meg, hogy megőrizzük a nemzetek függetlenségét és szuverenitását, de közben együttműködünk azok ellen, akik kommunista, marxista eszmék vagy az iszlám világuralmi célja érdekében fel akarják számolni a nyugati világot. A demokrácia, a szabadpiac, a véleménynyilvánítás szabadsága – ezen értékek letéteményesei a nemzet­államok. Sok szempontból azonban Nyugat-Európa számos országa behódolt a homályos internacionalizmusnak, amely megnyitja az ajtót azok előtt, akik el akarják törölni a szabadságjogainkat, el akarják pusztítani az értékeinket, a jövőnket. Bátorságra, erényre van szükség, hogy ne hajoljunk meg a veszélyes erőknek. Magyarország és Izrael megmutatta, hogy képes rá, és ezt Washingtonban is elismerik, több alkalommal beszéltem erről Donald Trump elnökkel. 

Néhány hónappal ezelőtt Izrael megnyerte az ország történelmének egyik leghosszabb ideig tartó háborúját. Donald Trump közreműködésével most fegyverszünet van, és zajlik a békefolyamat, a nemzetközi média és az ngo-k azonban Izraelt teszik felelőssé a humanitárius katasztrófáért. Hogyan fogja megnyerni a békét? 

Először is, ha elveszíted a háborút, nem nyerheted meg a békét. Ha elveszítjük a konfliktust, akkor a radikális iszlamisták nyerik meg a csatát, és továbbmenetelnek újabb célpontok felé – ahogy ezt már megkezdték Nyugat-Európában. Mivel a csatatéren nem képesek, a nyilvánosságban próbálnak legyőzni minket, ehhez pedig hazugságokat terjesztenek. 

jelentős mennyiségű humanitárius segélyt nyújtottunk. A háborúban többezer Hamasz-foglyot ejtettünk, és tudja, mi az első, amit elfogáskor teszünk? Meggyőződünk arról, hogy nincs rajtuk öngyilkos robbantóöv, megkérjük, hogy vegyék le a pólójukat, hogy megbizonyosodjunk erről. Többezer Hamasz-harcosról készítettünk fényképeket, ha megnézi azokat a fotókat, nincs közöttük egyetlen lesoványodott ember sem. Sőt ellenkezőleg, mert Gázában fejenként körülbelül 3200 kalóriát kapnak. Az éhínségről és hasonlókról szóló hazugságokat az ENSZ szervezetei és támogatóik terjesztik a nemzetközi sajtóban. Ez hazugság. Világossá tettük a gázaiaknak: a mi háborúnk nem ellenük zajlik, hanem a Hamasz ellen. Vannak gázaiak, akik harcolnak a Hamasz ellen, mert véget akarnak vetni ennek. Ám amikor a harci zónába való belépéskor megkértük a lakosságot, hogy az épsége érdekében hagyja el a területet, a Hamasz fegyverrel tartotta ott az embereket, és lelőtte azokat a civileket, akik távozni próbáltak. Ipari szinten termelik a civil áldozatokat. Szerencsére idővel sikerült rávennünk a palesztin lakosságot, hogy hagyja el a harci zónát, de erről természetesen nem számol be a nemzetközi sajtó, ahogyan a Hamasz saját népe ellen elkövetett bűncselekményeiről sem. Ezek a hazugságok most is fennállnak. Most akkor mit tegyünk? Megállítjuk ezt az igazságos háborút azok ellen, akik a holokauszt óta a legnagyobb mészárlást követték el a zsidókkal szemben? Megadjuk magunkat, és hagyjuk, hogy ők nyerjenek? Vagy pedig folytatjuk, amíg le nem győzzük őket, és elviseljük a rossz sajtó következményeit? Inkább rossz sajtóm legyen, mint egy szép nekrológom – bár még annak a szép hangvétele is kérdéses lenne a nemzetközi sajtó elfogultsága miatt. Ha megnyerjük a háborút, akkor idővel megnyerjük a békét is. Már a konfliktus előtt megkezdtük az Ábrahám-megállapodások kiterjesztését. Sok szempontból a Hamasz azért támadott meg minket, hogy megakadályozza utóbbi kiterjesztését. Most, hogy elértük ezeket az eredményeket, megkezdődött a béke kiterjesztése más arab országokra és a Közel-Keleten kívüli muszlim országokra is. Természetesen van még tennivalónk. Trump húszpontos terve előírja, hogy az első lépés a Gázában maradt Hamasz-erők lefegyverzése, s miután ezt megtettük és demilitarizáltuk a területet, megkezdődhet az újjáépítés és a de­radikalizálás. Szerintem sikeresek leszünk. 

A világ drámai változásokon megy keresztül, egyre veszélyesebbé válik. Ott van Venezuela esete, a szomszédunkban évek óta háború zajlik Oroszország és Ukrajna között, Iránból is újra meg újra veszélyes fejleményekről hallunk. Kína és India is a térképen van. Hogy látja a világpolitika jövőjét? 

Valóban nagy változások zajlanak, egyre veszélyesebbé válik, ezért össze kell hangolnunk az erőinket. A szabad társadalmaknak együtt kell működniük a szélsőséges, diktatórikus rezsimekkel szemben. Ez a vezetők feladata, ami nyilvánvalóan nem kényelmes, amikor a sajtó és a civil szervezetek ellenük fordulnak. Ez olyan, mint egy bekerítő hadművelet. Az egyik oldalon radikális iszlamisták támadnak, és szövetségre lépnek az állítólag az emberi jogokat hirdető progresszívokkal. 

Azokat, akik betörtek hozzánk, lemészárolták a férfiakat, megerőszakolták vagy meggyilkolták a nőket, élve égettek el csecsemőket. Szörnyű videón láthattuk, ahogy Szíriában egy dzsihádista felvágta egy sebesült drúz mellkasát, és kitépte a szívét. Ez barbárság, a kora középkor! Az emberi jogokról beszélő progresszívok tehát valójában a bolygó legrosszabb gyilkosait támogatják. A másik oldalon ott vannak azok a szélsőjobboldaliak, akik szintén jönnek fel, egyre többen támogatják őket – de ők nem azok a konzervatívok, akik a civilizációnk bástyáját jelentő zsidó–keresztény hagyományt védelmezik. A túléléshez egy nemzet számára a legfontosabb, hogy időben felismerje a fenyegetéseket, és fellépjen ellenük. Ezt tesszük Izraelben, és ebben támogatást kapunk Magyarországtól és Orbán Viktortól. Ő tisztában van azzal, hogy mi a nemzet túlélésének legfontosabb alapelve. 

Tavaly a családjával Magyarországon járt, egyik fia, Jaír Netanjahu pedig több alkalommal volt vendége a Mathias Corvinus Collegium eseményeinek. Mik voltak a benyomásaik az országról? 

A családom élvezte a Budapesten töltött időt, a feleségem imádja Magyarországot, akárcsak a fiaim. Az a tény, hogy Magyarországra látogattunk, megmutatja, hogy mekkora szimpátiával és tisztelettel vagyunk a magyar emberek iránt. Volt néhány óra szabadidőnk, amit különösen értékeltem. Ritka kincs számomra, hogy eltölthettem néhány órát a hazájukban a családommal, a barátaimmal. Remélem, minél hamarabb újra el tudok menni az országukba. 

(A szöveg a Maxima című műsorban elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.)

Nyitókép: Benjamin Netanjahu Budapesten 2025 áprilisában
Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán