A kellemetlen válasz az, hogy az oroszok úgy gondolják nyerésben vannak, olyan jól teljesülnek a katonai céljaik, hogy azokat nem érdemes politikai alkukkal kockára tenni. Eddig ugyanis nincsenek jó tapasztalataik a nyugattal való megegyezésről, szeretett szövetségeseink ugyanis eddig igazából egyetlen megállapodást sem tartották be, amit az 1991 utáni Oroszországgal kötöttek. A gyengeelméjűek kedvéért ideírom, hogy az előbbi mondat nem jelenti azt, hogy az oroszok bármilyen szerződést betartottak volna, vagy be akartak volna tartani rendesen, csupán csak arról van szó, hogy az oroszok azt remélték, sikerült a saját vörös vonalaikat a nyugatiak fejébe verni.
Hát nem sikerült, ha a nyugat nem akart háborút Oroszországgal, akkor nem sikerült elintéznie a dolgot. De ha az okosok meg tudták, hogy az oroszok végül támadni fognak, akkor például a »demokratikus« európai országok miért nem méltóztattak fegyverkezni az elmúlt bő húsz évben? Azóta ébredeznek ugyanis az oroszok. És volt nagyon komolynak szánt NATO-orosz partnerség, virágzó, voltak mindkét félnek nagyon kedvező gazdasági kapcsolatok és rengeteg párbeszéd és bizalomerősítés.