Egy szerdai reggelen felszálltam Budapesten a repülőgépre, és tíz órával később már egy olyan városban jártam, amelynek neve alig ismerős az átlag magyar olvasónak, de lakossága nagyobb, mint a Kárpát-medencéé.
Aligha lehetne izgalmasabban kezdeni egy kelet-ázsiai kalandot, mint egy úttal Csungkingba – ebbe a szinte felfoghatatlan méretű, hegyek közé épült kínai nagyvárosban, amely Szecsuán peremvidékén terül el, és Kína egyik legdinamikusabb metropolisza.
Ráadásul manapság már nem is kell átszállásokat számolgatnunk: Budapestről heti egy közvetlen járat indul a kínai megapoliszba, minden szerdán, az Air China jóvoltából. A gép délben száll fel Ferihegyről, és közel 11 órás, mintegy 9 ezer kilométeres utazás után érkezik meg a célállomásra. Az időeltolódás nyáron plusz 6, télen plusz 7 óra, mivel Kína egyetlen időszámítást használ egész évben.
Mire hajnalodik, és a gép kerekei hozzáérnek a Csungking-Csiangpe nemzetközi repülőtér betonjához, az ablakból már feltűnik a város fényeiben úszó látképe: a Jialing és a Jangce folyók összefolyásánál terpeszkedő, hömpölygő felhőkarcoló-rengeteg.
A látvány egyszerre futurisztikus és meghökkentő – az ember érzi, hogy valami egészen különleges helyre érkezett.
És ha mindez nem lenne elég, a magyar utazó szívét az a tudat is megnyugvással töltheti el, hogy Csungkingban is működik magyar főkonzulátus – vagyis szükség esetén helyben is számíthatunk segítségre.
Csungking a számok tekintetében is megdöbbentő.
A város lakossága több mint 32 millió fő, amivel Kína legnépesebb települése, sőt az egész világ legnagyobb „városa”, hiszen közigazgatási területe akkora, mint Ausztria, de a lakosság jelentős része nem belvárosi környezetben él.
A 82 ezer km²-es területen eloszló népesség átlagos népsűrűsége mindössze körülbelül 390 fő/km², ami alig haladja meg a vidéki régiók sűrűségét. De legalább nincs tömeg az utcákon és tereken.
Csungking így inkább egy megye méretű térség, benne egy óriási urbanizált maggal. Maga a valódi nagyvárosi központ mintegy 9–10 millió lakosú, de a teljes közigazgatási egység lakossága az egyetlen Kínában, amely meghaladja a 30 millió főt. Ez a hatalmas növekedés részben annak köszönhető, hogy a város 1997-ben kivált Szecsuán tartományból, és közvetlenül Peking alá rendelt „tartományi jogú város” lett – ezzel erőforrásokat és lendületet kapott a közép- és nyugat-kínai területek fejlesztéséhez.
Az egykori regionális kereskedelmi központ a kínai urbanizáció jelképévé vált:
a második világháború idején Csungking a Kínai Köztársaság ideiglenes fővárosa volt: 1937–1945 között itt működött a háború alatt Csang Kaj-sek kormánya.
Mára pedig futurisztikus felhőkarcolók, szárnyaló gazdaság és egyedi infrastruktúra jellemzi. Itt találjuk például Kína leghosszabb és legforgalmasabb nyeregvasútját (monorail) – a város ikonikus magasvasútja 70 állomással átszeli a hegyvidéki metropoliszt, sőt egy ponton egy lakóház épületén is keresztülhalad.
Először a város szívébe, a Jiefangbei negyedbe látogattunk. Ez a terület gyakorlatilag Csungking „Times Square-je”: egy hatalmas sétálóövezet, közepén a 27 és fél méter magas Győzelmi Emléktoronnyal, amely a második világháborús győzelem emlékműve.
A teret minden oldalról felhőkarcolók szegélyezik, falukon villódzó LED-kivetítőkkel, aljukban luxusüzletek, plázák, mozik és éttermek tömkelege.
Itt lüktet igazán a város élete: fiatalok vásárolnak a világmárkák boltjaiban, a sikátorokban pedig fűszeres utcai ételek illata száll. Amint lemegy a nap, az egész negyed fényárba borul – nem véletlen, hogy a Jiefangbei a fiatal utazók egyik kedvence, tele fotózásra csábító helyszínekkel.
Innen nem messze található Csungking egyik legismertebb látványossága, a Hongya-barlang, vagyis Hongyadong.
Ez egy 11 emeletes, cölöpökre épült komplexum a Jialing-folyó meredek partoldalában, amely ötvözi a hagyományos építészet és a modern szórakoztató negyedek ismérveit.
Napközben bazársorként működik, ahol fűszerek, édességek, kézműves portékák sorakoznak, este pedig ezernyi lampion és fénygyűrű világítja meg a Bajű-stílusú tetőket.
A folyó túlpartjáról nézve Hongyadong látványa szinte meseszerű: sokan a Chihiro Szellemországban című anime fantáziavilágához hasonlítják.
A belvárosban sétálva szinte minden utcasarkon új élmény vár. Felmentünk az E’ling park dombjára, ahonnan elképesztő kilátás nyílik a város felhőkarcolóira és a kanyargó folyókra.
Innen lesétáltunk a Chaotianmen térre, arra a pontra, ahol a Jialing és a Jangce folyók összefolynak– zöldes és barnás víztömegeik látványosan keverednek a torkolatnál.
Este a rakparton fényjátékos hajókázások indulnak, mi azonban egy különleges élményt választottunk: a Jangce-folyó felett átívelő kabinos kötélpályán siklottunk át a túlpartra. A néhány perces út során alattunk hömpölygött a folyó, körülöttünk pedig felhőkarcolók világították meg a várost – igazi adrenalinlöket és egy életre szóló emlék.
Bár Csungking egy pezsgő nagyváros, érdemes legalább egy napot a környék felfedezésére is szánni. Mi a várostól nyugatra fekvő Dazúba kirándultunk, amely mintegy kétórás utazásra található.
A célpont: a világhírű sziklafaragványok, amelyek a világörökség részei, és amelyek között sétálva az ember időutazáson érzi magát.
A 9–13. századból származó több ezer buddhista, taoista és konfuciánus kőfaragványt különböző domboldalak sziklafalaira vájták. A legismertebb közülük a Baoding-hegy szurdoka, ahol egymást követik a vallási jelenetek, mitológiai figurák és az akkori hétköznapok ábrázolásai. Az egyik legmeghökkentőbb rész a „Poklok 18 szintje”, ahol a túlvilági büntetések naturalisztikus részletességgel jelennek meg – sokszor szinte hátborzongató módon.
A faragványok nem csupán művészi remekművek, hanem spirituális üzeneteket is hordoznak:
lenyűgöző, ahogyan a három kínai hagyományos tanítás (buddhizmus, konfucianizmus, taoizmus) szinte békés párbeszédet folytat a sziklák szobrain keresztül.
A dazúi látogatás így egyszerre szellemi élmény, történelmi tanóra és kirándulás is.
Többféleképpen is el lehet jutni a sziklafaragványokhoz, mi befizettünk egynapos kirándulásra. Ahogy este visszaértünk a nyüzsgő Csungkingba, egészen más szemmel tekintettünk a modern városra – most már tudtuk, milyen mély történelmi gyökerek rejtőznek a csillogó felszín alatt.
Csungkingban az egyik legemlékezetesebb élmény kétségkívül az helyi konyha. Az ételek itt híresen csípősek – olyannyira, hogy még a többi kínai tartomány lakói is elismerően (vagy rettegve) beszélnek róla. De nyugalom! Ha valaki nem szereti a pikáns ételeket, az sem fog éhen maradni.
A város gasztronómiai büszkesége a híres hotpot: egy asztal közepén gőzölgő, vörös olajjal és chilivel teli bográcsban főzhetjük meg saját magunknak a bele tett húsokat, tofut, zöldségeket.
A hotpot eredetileg a Jangce folyón dolgozó tutajosok egyszerű és kiadós eledele volt, mára viszont a csungkingi élet szimbólumává vált. Egy vacsora során nemcsak jóllakik az ember, hanem részesévé válik a helyiek közösségi kultúrájának.
Egy kis étkezdében mi is beültünk egy bogrács köré – a marhagyomor, a száraz tofu és a fűszeres gombák íze egyszerre volt elképesztő és szinte elviselhetetlenül csípős. A helyiek mosolyogva kínáltak jázminteával és sörrel, hogy enyhítsük a „málá” – azaz a zsibbasztó-csípős – élményt. Aki szeretné kipróbálni, az megteheti Budapesten is, hiszen a város számos pontján van hot pot vendéglő.
Természetesen nem csak a hotpotot érdemes megkóstolni. A reggeli „Chongqing xiaomian” (pikáns tésztaleves), a grillezett folyami halak vagy a híres csípős csirkekockák is kihagyhatatlan fogások. A város tele van apró kifőzdékkel, utcai árusokkal, és persze elegáns éttermekkel is – mindenki megtalálja a neki megfelelő stílust.
Ha leszáll az este, Csungking új arcát mutatja. A fiatalok klubokban és rooftop bárokban találkoznak, mások a hagyományos teaházakban beszélgetnek vagy mahjongoznak. A Ciqikou óváros különösen hangulatos ilyenkor: a régi utcácskákban lampionok fényei, kézműves boltok és utcazenészek varázsolják ünnepivé az estét. Miközben a város felett neonfények világítják meg az eget, a sikátorokban idősek masszázsfotelekben pihennek.
Csungking egyszerre modern és tradicionális, lüktető és nyugodt.
És bár a nyári hőség sokszor extrém, a helyiek ilyenkor sem vonulnak vissza: az esti órákban fagylaltot esznek, gyümölcsteát kortyolgatnak, és élvezik az estét a folyóparti sétányokon.
Ezt is ajánljuk a témában
A híres amerikai politológus a Mandinernek elmondta: a liberális világrendnek vége, és ami helyette jön, az egy instabil, veszélyes korszak. Magyarországnak csak egy esélye van: ne válasszon oldalt, és legyen jóban mindenkivel.
Nyitókép: Li Hongbo / AFP
Amerika, Oroszország és Kína verseng Latin-Amerika megszerzéséért; könnyen lehet, hogy éppen ebben a posztkommunista országban robban ki a feszültség. Venezuela ütközőzónává vált.
Kína mérnöki állam, az USA jogászi társadalom, előbbi tudatosan, hosszú távra tervezi képességeit és kapacitásait, utóbbi egyre inkább elveszik a szabályozások körüli viták, jogi csatározások útvesztőiben – állítja Dan Wang gazdaságitechnológiai elemző.
Tömeges elvándorlás, összeomló államok, kínai aszfalt és nyugati bűntudat. Afrika egy magyar származású amerikai diplomata nézőpontjából.
Hét év után először ültek egy asztalhoz az EU és Kína parlamenti képviselői, de a diplomáciai közeledés helyett kínos szóváltások jellemezték az ülést.
A lehető leghamarabb találkoznak.
Bedurvult a hangnem Peking és Washington között.
Az emberek szerint most erőt kell mutatnia a jobboldalnak.
Ha Oroszország nem fogadja el feltétel nélkül Ukrajna és az EU feltételeit, akkor részükről – úgy tűnik – tárgytalan lesz bármilyen béketárgyalás.
