Egy szerdai reggelen felszálltam Budapesten a repülőgépre, és tíz órával később már egy olyan városban jártam, amelynek neve alig ismerős az átlag magyar olvasónak, de lakossága nagyobb, mint a Kárpát-medencéé.
Aligha lehetne izgalmasabban kezdeni egy kelet-ázsiai kalandot, mint egy úttal Csungkingba – ebbe a szinte felfoghatatlan méretű, hegyek közé épült kínai nagyvárosban, amely Szecsuán peremvidékén terül el, és Kína egyik legdinamikusabb metropolisza.
Ráadásul manapság már nem is kell átszállásokat számolgatnunk: Budapestről heti egy közvetlen járat indul a kínai megapoliszba, minden szerdán, az Air China jóvoltából. A gép délben száll fel Ferihegyről, és közel 11 órás, mintegy 9 ezer kilométeres utazás után érkezik meg a célállomásra. Az időeltolódás nyáron plusz 6, télen plusz 7 óra, mivel Kína egyetlen időszámítást használ egész évben.
Mire hajnalodik, és a gép kerekei hozzáérnek a Csungking-Csiangpe nemzetközi repülőtér betonjához, az ablakból már feltűnik a város fényeiben úszó látképe: a Jialing és a Jangce folyók összefolyásánál terpeszkedő, hömpölygő felhőkarcoló-rengeteg.
A látvány egyszerre futurisztikus és meghökkentő – az ember érzi, hogy valami egészen különleges helyre érkezett.
És ha mindez nem lenne elég, a magyar utazó szívét az a tudat is megnyugvással töltheti el, hogy Csungkingban is működik magyar főkonzulátus – vagyis szükség esetén helyben is számíthatunk segítségre.
Csungking a számok tekintetében is megdöbbentő.
A város lakossága több mint 32 millió fő, amivel Kína legnépesebb települése, sőt az egész világ legnagyobb „városa”, hiszen közigazgatási területe akkora, mint Ausztria, de a lakosság jelentős része nem belvárosi környezetben él.
A 82 ezer km²-es területen eloszló népesség átlagos népsűrűsége mindössze körülbelül 390 fő/km², ami alig haladja meg a vidéki régiók sűrűségét. De legalább nincs tömeg az utcákon és tereken.
Csungking így inkább egy megye méretű térség, benne egy óriási urbanizált maggal. Maga a valódi nagyvárosi központ mintegy 9–10 millió lakosú, de a teljes közigazgatási egység lakossága az egyetlen Kínában, amely meghaladja a 30 millió főt. Ez a hatalmas növekedés részben annak köszönhető, hogy a város 1997-ben kivált Szecsuán tartományból, és közvetlenül Peking alá rendelt „tartományi jogú város” lett – ezzel erőforrásokat és lendületet kapott a közép- és nyugat-kínai területek fejlesztéséhez.
Az egykori regionális kereskedelmi központ a kínai urbanizáció jelképévé vált:
a második világháború idején Csungking a Kínai Köztársaság ideiglenes fővárosa volt: 1937–1945 között itt működött a háború alatt Csang Kaj-sek kormánya.
Mára pedig futurisztikus felhőkarcolók, szárnyaló gazdaság és egyedi infrastruktúra jellemzi. Itt találjuk például Kína leghosszabb és legforgalmasabb nyeregvasútját (monorail) – a város ikonikus magasvasútja 70 állomással átszeli a hegyvidéki metropoliszt, sőt egy ponton egy lakóház épületén is keresztülhalad.
Először a város szívébe, a Jiefangbei negyedbe látogattunk. Ez a terület gyakorlatilag Csungking „Times Square-je”: egy hatalmas sétálóövezet, közepén a 27 és fél méter magas Győzelmi Emléktoronnyal, amely a második világháborús győzelem emlékműve.
A teret minden oldalról felhőkarcolók szegélyezik, falukon villódzó LED-kivetítőkkel, aljukban luxusüzletek, plázák, mozik és éttermek tömkelege.
Itt lüktet igazán a város élete: fiatalok vásárolnak a világmárkák boltjaiban, a sikátorokban pedig fűszeres utcai ételek illata száll. Amint lemegy a nap, az egész negyed fényárba borul – nem véletlen, hogy a Jiefangbei a fiatal utazók egyik kedvence, tele fotózásra csábító helyszínekkel.
Innen nem messze található Csungking egyik legismertebb látványossága, a Hongya-barlang, vagyis Hongyadong.
Ez egy 11 emeletes, cölöpökre épült komplexum a Jialing-folyó meredek partoldalában, amely ötvözi a hagyományos építészet és a modern szórakoztató negyedek ismérveit.
Napközben bazársorként működik, ahol fűszerek, édességek, kézműves portékák sorakoznak, este pedig ezernyi lampion és fénygyűrű világítja meg a Bajű-stílusú tetőket.
A folyó túlpartjáról nézve Hongyadong látványa szinte meseszerű: sokan a Chihiro Szellemországban című anime fantáziavilágához hasonlítják.
A belvárosban sétálva szinte minden utcasarkon új élmény vár. Felmentünk az E’ling park dombjára, ahonnan elképesztő kilátás nyílik a város felhőkarcolóira és a kanyargó folyókra.
Innen lesétáltunk a Chaotianmen térre, arra a pontra, ahol a Jialing és a Jangce folyók összefolynak– zöldes és barnás víztömegeik látványosan keverednek a torkolatnál.
Este a rakparton fényjátékos hajókázások indulnak, mi azonban egy különleges élményt választottunk: a Jangce-folyó felett átívelő kabinos kötélpályán siklottunk át a túlpartra. A néhány perces út során alattunk hömpölygött a folyó, körülöttünk pedig felhőkarcolók világították meg a várost – igazi adrenalinlöket és egy életre szóló emlék.
Bár Csungking egy pezsgő nagyváros, érdemes legalább egy napot a környék felfedezésére is szánni. Mi a várostól nyugatra fekvő Dazúba kirándultunk, amely mintegy kétórás utazásra található.
A célpont: a világhírű sziklafaragványok, amelyek a világörökség részei, és amelyek között sétálva az ember időutazáson érzi magát.
A 9–13. századból származó több ezer buddhista, taoista és konfuciánus kőfaragványt különböző domboldalak sziklafalaira vájták. A legismertebb közülük a Baoding-hegy szurdoka, ahol egymást követik a vallási jelenetek, mitológiai figurák és az akkori hétköznapok ábrázolásai. Az egyik legmeghökkentőbb rész a „Poklok 18 szintje”, ahol a túlvilági büntetések naturalisztikus részletességgel jelennek meg – sokszor szinte hátborzongató módon.
A faragványok nem csupán művészi remekművek, hanem spirituális üzeneteket is hordoznak:
lenyűgöző, ahogyan a három kínai hagyományos tanítás (buddhizmus, konfucianizmus, taoizmus) szinte békés párbeszédet folytat a sziklák szobrain keresztül.
A dazúi látogatás így egyszerre szellemi élmény, történelmi tanóra és kirándulás is.
Többféleképpen is el lehet jutni a sziklafaragványokhoz, mi befizettünk egynapos kirándulásra. Ahogy este visszaértünk a nyüzsgő Csungkingba, egészen más szemmel tekintettünk a modern városra – most már tudtuk, milyen mély történelmi gyökerek rejtőznek a csillogó felszín alatt.
Csungkingban az egyik legemlékezetesebb élmény kétségkívül az helyi konyha. Az ételek itt híresen csípősek – olyannyira, hogy még a többi kínai tartomány lakói is elismerően (vagy rettegve) beszélnek róla. De nyugalom! Ha valaki nem szereti a pikáns ételeket, az sem fog éhen maradni.
A város gasztronómiai büszkesége a híres hotpot: egy asztal közepén gőzölgő, vörös olajjal és chilivel teli bográcsban főzhetjük meg saját magunknak a bele tett húsokat, tofut, zöldségeket.
A hotpot eredetileg a Jangce folyón dolgozó tutajosok egyszerű és kiadós eledele volt, mára viszont a csungkingi élet szimbólumává vált. Egy vacsora során nemcsak jóllakik az ember, hanem részesévé válik a helyiek közösségi kultúrájának.
Egy kis étkezdében mi is beültünk egy bogrács köré – a marhagyomor, a száraz tofu és a fűszeres gombák íze egyszerre volt elképesztő és szinte elviselhetetlenül csípős. A helyiek mosolyogva kínáltak jázminteával és sörrel, hogy enyhítsük a „málá” – azaz a zsibbasztó-csípős – élményt. Aki szeretné kipróbálni, az megteheti Budapesten is, hiszen a város számos pontján van hot pot vendéglő.
Természetesen nem csak a hotpotot érdemes megkóstolni. A reggeli „Chongqing xiaomian” (pikáns tésztaleves), a grillezett folyami halak vagy a híres csípős csirkekockák is kihagyhatatlan fogások. A város tele van apró kifőzdékkel, utcai árusokkal, és persze elegáns éttermekkel is – mindenki megtalálja a neki megfelelő stílust.
Ha leszáll az este, Csungking új arcát mutatja. A fiatalok klubokban és rooftop bárokban találkoznak, mások a hagyományos teaházakban beszélgetnek vagy mahjongoznak. A Ciqikou óváros különösen hangulatos ilyenkor: a régi utcácskákban lampionok fényei, kézműves boltok és utcazenészek varázsolják ünnepivé az estét. Miközben a város felett neonfények világítják meg az eget, a sikátorokban idősek masszázsfotelekben pihennek.
Csungking egyszerre modern és tradicionális, lüktető és nyugodt.
És bár a nyári hőség sokszor extrém, a helyiek ilyenkor sem vonulnak vissza: az esti órákban fagylaltot esznek, gyümölcsteát kortyolgatnak, és élvezik az estét a folyóparti sétányokon.
Ezt is ajánljuk a témában
A híres amerikai politológus a Mandinernek elmondta: a liberális világrendnek vége, és ami helyette jön, az egy instabil, veszélyes korszak. Magyarországnak csak egy esélye van: ne válasszon oldalt, és legyen jóban mindenkivel.
Nyitókép: Li Hongbo / AFP
Robotikában hagyták állva a világot a magyar általános iskolások.
„Európa többet érdemel!” – fogalmazott a miniszterelnök politikai igazgatója.
Semmit sem ért a többpólusú világrend átalakulásából.
Gyorsan lefülelték a férfit, aki egy nemzetbiztonsgági technológiákkal foglalkozó cégnek dolgozott.
Putyin és Trump legutóbb 2018-ban, a Helsinkiben rendezett Oroszország-Egyesült Államok csúcstalálkozón találkoztak személyesen.
Nagyon nem hiányoztak az amerikai vámok.
Ezúttal Kopernikuszról, Galileiről és Giordano Brunóról.
Ideológiai energiapolitika helyett pragmatikus megközelítés.
