Itt az egyezség: Koszovó hajlandó befogadni az Amerikából kitoloncoltak egy részét

Ugyanakkor Pristina fenntartja magának a lehetőséget, hogy maga válassza ki a befogadandókat.

Miközben Ukrajna nevétől és uniós csatlakozási esélyeitől hangos a világsajtó, a szerbeké rég parkolópályára került. Arnaud Gouillon, francia származású szerb kormányzati tisztségviselővel beszélgettünk.
Felvegyék-e Ukrajnát az Európai Unióba, és ha igen, mikor? Ez a felvetés a hazai és az európai közvéleményt és politikát is megosztja, miközben egyre kevesebb szó esik a több évtizede az uniós csatlakozás előszobájában várakoztatott nyugat-balkáni régióról, elsősorban Szerbia integrációjáról.
Az MCC június 19-én rendezett konferenciát a témában, ahol volt alkalmunk a Szerb Köztársaság Kormányának Köz- és Kulturális Diplomáciáért Felelős Hivatalának igazgatójával, Arnaud Gouillonnal beszélgetni arról, miért akadt el déli szomszédunk esetében az integrációs folyamat.
A legfontosabb kérdés, hogy az Európai Unióban ma tényleg létezik-e őszinte politikai akarat arra, hogy az integrációs folyamatot kiterjesszék a nyugat-balkáni régióra”
– szögezte le Arnaud Gouillon, aki kiemelte, hogy Szerbiában a 2000-es évek óta a politikai diskurzus központi eleme, hogy az ország csatlakozzon az EU-hoz:
Most 2025-öt írunk, és 2030-at emlegetnek, mint a csatlakozás lehetséges idejét. Nem véletlen, hogy a szerb közvélemény eléggé belefáradt ebbe a véget nem érő történetbe”
– közölte jól érezhető keserűséggel a politikus.
„Annak ellenére történt mindez, hogy Szerbia jelentős előrelepéseket tett az EU számára fontos gazdasági kritériumok terén. Szerbia ma gazdasági szempontból jóval magasabb szinten áll és jóval felkészültebb, mint ahol Bulgária vagy Románia tartott, amikor az államszövetség tagjai lettek” – tette hozzá Gouillon.
Szerbia GDP-je 2020 és 2025 között évi átlag 4 százalékos növekedést produkált, ami azt mutatja, hogy az ország a koronavírus-járvány után is stabil és dinamikus növekedést tudott felmutatni. 2018-tól déli szomszédunk gazdasága az uniós tagországokhoz átlagához képest 2,5-szer gyorsabban bővült (összességében 25,5 százalékos növekedés hét év alatt, az EU 10,2 százalékához képest). Egyéni teljesítményben az uniós gazdasági élboly olyan szereplőivel vetélkedik, mint Írország vagy Lengyelország.
Épp ennek fényében véli úgy, hogy a szerb uniós csatlakozás elsősorban politikai és geopolitikai kérdés. Szerinte a teljes nyugat-balkáni régió, a maga 15-18 millió fős lakosságával csepp a tengerben az Európai Unió 450 millió polgárához képest, sem demográfiailag, sem politikailag, sem gazdaságilag nem okozna jelentős változást az unió működésében.
Szerinte az is visszás, hogy az EU vezetése évek óta a koszovói helyzetre hivatkozik a tárgyalások során, mondván: ne importáljanak konfliktusokat az unióba. „Az orosz-ukrán háború 2022-es kitörése óta azonban mást sem hallunk azon a hamis narratíván kívül, minthogy Ukrajna képes lenne, sőt muszáj tagországgá válnia” – mutatott rá a szerb politikus, hozzátéve:
Lehet, hogy nekünk vannak megoldatlan, feszültséggel terhelt ügyeink, de Szerbiában nincs emberéleteket követelő háború. Ha ez Ukrajna esetében nem szempont, akkor a mi esetünkben miért olyan lényeges egy sokkal enyhébb nézeteltérés?”
Azzal kapcsolatban, hogy Belgrád és Priština viszonyát ki lehet-e békíteni az európai integrációs folyamat keretében, Arnaud Gouillon úgy fogalmazott, hogy nehéz kérdésről van szó.
Ennek egyik eleme, hogy az EU hivatalosan nem ismeri el Koszovó 2008-ban egyoldalúan kikiáltott függetlenségét, amit természetesen a szerb állam is a nemzetközi joggal ellentétes lépésként értékel.
Ezt is ajánljuk a témában
Ugyanakkor Pristina fenntartja magának a lehetőséget, hogy maga válassza ki a befogadandókat.
Az EU intézményként nem kötelezhet minket az önálló Koszovó elismerésére úgy, hogy öt tagország – Spanyolország, Szlovákia, Románia, Görögország és Ciprus – szintén hallani sem akar erről”
– jelentette ki Gouillon, annak kapcsán, hogy Brüsszel a tárgyalások 35., egyéb kérdésekkel foglalkozó fejezetét kifejezetten Koszovóra szabva nyitotta meg Szerbiával, és ha Belgrádnak nem sikerül rendezni a kérdést, akkor az a teljes csatlakozási folyamatot blokkolhatja.
Priština számos alkalommal visszautasította, hogy tárgyaljon a szerb kormánnyal, és nem teljesítette a Szerb Községek Közösségének megalapítására 2013-ban vállalt kötelezettségeit sem”
– fűzte hozzá, rámutatva, hogy a szerb állam ilyen szempontból kiszolgáltatott helyzetben van, és ami egyrészt igazságtalan, másrészt úgy érzik, hogy az unió nem azonos módon kezeli őket és a többi tagjelölt országot: „Bár a 35. fejezet teljesítése nem kizárólag rajtunk, hanem Prištinán is múlik, aggasztó, hogy egyes európai államok hangosan hivatkoznak a nemzetközi jogra és a szuverenitásra, ez a szempont azonban láthatóan nem érvényes Szerbia és tartománya, Koszovó esetében.”
Ezt is ajánljuk a témában
Úgy tűnik, egyedül az ideológia számít, semmi más.
Hozzátette:
Mi is tiszteletben tartjuk és elismerjük Ukrajna területi integritáshoz való jogát, de a velünk szemben alkalmazott kettős mércét nem tudjuk elfogadni.”
Arnaud Gouillon arra is kitért, hogy a csatlakozási folyamat időről időre félreértéseket is a felszínre hoz, ezért is nevezte fontosnak, hogy
szorosan együttműködjünk Magyarországgal, mert ez az ország és ez a nép érti Szerbiát”.
A politikus szerint a közös történelmünk és a közös szenvedéseink túlmutatnak a földrajzi közelségen, ez a kölcsönös megértés viszont sok esetben hiányzik a nyugat-európai államokból.
Kifejtette azt is, hogy a szerb kulturális és nemzeti értékek a valódi európai értékek, amelyek „a kereszténységen és a görög-latin gyökereken” alapulnak. Saját személyes példáját hozta fel arra, hogy franciaként mennyire könnyen be tudott illeszkedni az ottani viszonyokba:
A szerbeknek kellő önbizalmuk van az identitásuk tekintetében ahhoz, hogy nyitottak legyenek másokra. Ez szöges ellentétben áll a nyugati hozzáállással, ahol gyerekkortól azt verik az emberek fejébe, hogyha nyitott akarsz lenni a világra, akkor meg kell tagadnod a saját történelmedet és a kultúrádat.”
Szerinte ezen a téren is rokonlelkek számukra a magyarok, akikkel közösen – a szlovákokhoz, illetve több millió patrióta gondolkodású európaihoz hasonlóan – felerősíthetnék egymás hangját a kontinensen. Ezt nagy különbségnek nevezte a húsz évvel ezelőtti viszonyokhoz képest, és hangsúlyozta, hogy Szerbia immár nem egymagában áll az igazával, ami alátámasztja:
jó döntés volt, hogy ellenálltak a kívülről és felülről érkező nyomásnak.
Arra a felvetésre, hogy épp a szoros szerb-magyar viszony lehet az egyik, ki nem mondott politikai akadálya Szerbia uniós integrációjának, mert Brüsszel nem szeretné, hogy Orbán Viktor politikája újabb szövetségessel erősödjön, így reagált:
„Ha ez a helyzet, akkor az európai vezetők meglehetősen szűk látókörűek. Az ideológiák jönnek-mennek, 50 év múlva teljesen mást fogunk gondolni a világról, mint jelenleg. A nemzetállamok, a kultúrák viszont velünk maradnak, ezeket egy szövetségben egyesítve pedig csak erősebbek lehetünk.”
Ez volt Charles de Gaulle Európa-eszméje, nem egy furcsa elgondolásokat dédelgető balliberális klub.”
A Vajdaságban élő magyarok hidat jelentenek az országaink között”
– emelte ki a délvidéki magyarság helyzetéről szólva Arnaud Gouillon. Hozzátette, hogy az ottani határon túli magyar közösség a saját iskoláiban, a saját nyelvén, saját tankönyveiből tanulhat, vannak saját szervezetei, kisebbségi önkormányzata és médiája, de ezzel együtt is a szerb identitás és a szerb sokszínűség teljes jogú részét képezik.
Ezt is ajánljuk a témában
Aleksandar Vucic szerint Szerbia és Magyarország között is létrejöhetne egy katonai szövetség, amennyiben azt a két ország parlamentje megszavazza.
A szerb és a magyar állam kölcsönös segítségével ékes példáját adják a hasonló értékrendű népek békés és sikeres együttélésének”
– vélte a szerb politikus, aki szerint „volt olyan időszak, amikor nehéz lett volna hasonlót elképzelni a XX. század véres konfliktusainak tükrében”. Szerinte azonban Orbán Viktor és Aleksandar Vučić határozott és hazafias vezetésével nemcsak szavakban, de a tettek mezején is sikerült békét teremteni. Úgy látja, hogy a közös jövőképből a délvidéki magyarság is csak profitálhat.
Ezt is ajánljuk a témában
Alekszandar Vucsics szerb elnök a közösségi oldalán tett közze egy videót Orbán Viktorral.
Arnaud Gouillon hangsúlyozta, hogy Szerbia a legfelkészültebb tagjelölt az összes szóba jöhető állam közül, ideértve Ukrajnát is.
A lehető legjobbakat kívánjuk az ukránoknak, szolidárisak vagyunk velük, de úgy vélem, sokkal fontosabb megoldandó gondjaik is vannak jelenleg, minthogy az uniós integráció kihívásaival próbáljanak megbirkózni”
– emelte ki a politikus, hozzátéve, hogy az ukrán helyzetet nem Szerbiának kell megoldania, ez nem az ő felelősségük, az ottani politikai viszonyokat pedig nem kívánta kommentálni.
Úgy véli, hogy az európai integrációba vetett szerb bizalom helyreállítható lenne, ha:
az ideológiákat gyakorlati megközelítés váltaná fel, és ha kioktatás helyett megpróbálnák megérteni Szerbia sajátos helyzetét.”
Azt is fontosnak nevezte, hogy Európa akarja megismerni és megérteni a szerb embereket:
Ha megértik az európai nemzetek sokféleségét, jobban fogják érteni magát Európát is. A kontinens nemcsak politikai intézményekből áll, hanem a benne élő emberekből is, és ha ezt felismerik, és energiát fektetnek ennek a csodálatos szerb népnek a megismerésébe, az csak a javukra válhat.”
A politikus megjegyezte, hogy nálunk más a kisebbségi és emberi jogok felfogása: „A németeknél vagy a franciáknál nincsenek a mi térségünkhöz hasonlóan elismert nemzeti kisebbségek. Ha például egy vajdasági magyar francia állampolgárságot szerez, őt franciának fogják tekinteni. Szerbiában viszont nem politikailag korrekt, ha szerbnek tituláljuk az itt élő magyarokat, mert tiszteletben tartjuk a saját identitásukat és biztosítjuk nekik a nemzetiségi jogaikat.”
Hozzátette, hogy a szerbek igazságtalannak érzik, amikor egyes nyugati államok azzal vádolják őket, hogy nem tesznek eleget a kisebbségi jogokért, miközben Szerbia 14 nyelvet és 24 nemzeti kisebbséget ismer el.
Gouillon arra is rámutatott, hogy a szerbek jól ismerik az európai kultúrát, de a bővítésnek
kölcsönös folyamatnak kell lennie, mint például a tangónak, hiszen ahhoz is két félre van szükség”.
Arnaud Gouillon Franciaországban született politikus, 1985-ben látta meg a napvilágot Grenoble városában. 2005-ben megalapította a Solidarité Kosovo (Segítség Koszovónak) nevű szervezetet, amely a Koszovóban élő szerbek támogatására jött létre. 2014-ben könyvet írt All My Roads Lead to Serbia címmel, 2015-ben pedig szerb állampolgárságot kapott. 2020 és 2024 között a Szerb Köztársaság Külügyminisztériumának Diaszpórával és a Régióban Élő Szerbekkel Való Együttműködésért Felelős Hivatalának megbízott igazgatójaként tevékenykedett, ahol a diaszpórában élő szerbek identitásának megőrzésén és anyaországgal való kapcsolatuk fenntartásán dolgozott. 2024 óta a Szerb Köztársaság Kormányának Köz- és Kulturális Diplomáciáért Felelős Hivatalának igazgatója.
***
Fotók: Kupcsk Dóra / MCC
Ezt is ajánljuk a témában
A fiatal aktivista nem sokkal azután, hogy kiutasították Izraelből, megjelent a Budapesti Büszkeség rendezvényen.