Az európai integráció olyan, mint a tangó, ehhez is két „táncos” kell – vallja a szerb politikus

Felvegyék-e Ukrajnát az Európai Unióba, és ha igen, mikor? Ez a felvetés a hazai és az európai közvéleményt és politikát is megosztja, miközben egyre kevesebb szó esik a több évtizede az uniós csatlakozás előszobájában várakoztatott nyugat-balkáni régióról, elsősorban Szerbia integrációjáról.

Az MCC június 19-én rendezett konferenciát a témában, ahol volt alkalmunk a Szerb Köztársaság Kormányának Köz- és Kulturális Diplomáciáért Felelős Hivatalának igazgatójával, Arnaud Gouillonnal beszélgetni arról, miért akadt el déli szomszédunk esetében az integrációs folyamat.

Végtelen történet

– szögezte le Arnaud Gouillon, aki kiemelte, hogy Szerbiában a 2000-es évek óta a politikai diskurzus központi eleme, hogy az ország csatlakozzon az EU-hoz:

• Először 2007-ről beszéltek, mint lehetséges csatlakozási dátumról,
• ezt követte 2012, amikor hivatalos tagjelölti státuszt sikerült elnyernie az országnak,
• majd ismét kitolták a lehetséges céldátumot, ezúttal 2019-re.

– közölte jól érezhető keserűséggel a politikus.

A gazdaságba nem lehet belekötni

„Annak ellenére történt mindez, hogy Szerbia jelentős előrelepéseket tett az EU számára fontos gazdasági kritériumok terén. Szerbia ma gazdasági szempontból jóval magasabb szinten áll és jóval felkészültebb, mint ahol Bulgária vagy Románia tartott, amikor az államszövetség tagjai lettek” – tette hozzá Gouillon.

Épp ennek fényében véli úgy, hogy a szerb uniós csatlakozás elsősorban politikai és geopolitikai kérdés. Szerinte a teljes nyugat-balkáni régió, a maga 15-18 millió fős lakosságával csepp a tengerben az Európai Unió 450 millió polgárához képest, sem demográfiailag, sem politikailag, sem gazdaságilag nem okozna jelentős változást az unió működésében.

Brüsszeli kettős mérce

Szerinte az is visszás, hogy az EU vezetése évek óta a koszovói helyzetre hivatkozik a tárgyalások során, mondván: ne importáljanak konfliktusokat az unióba. „Az orosz-ukrán háború 2022-es kitörése óta azonban mást sem hallunk azon a hamis narratíván kívül, minthogy Ukrajna képes lenne, sőt muszáj tagországgá válnia” – mutatott rá a szerb politikus, hozzátéve:

Azzal kapcsolatban, hogy Belgrád és Priština viszonyát ki lehet-e békíteni az európai integrációs folyamat keretében, Arnaud Gouillon úgy fogalmazott, hogy nehéz kérdésről van szó.

Ennek egyik eleme, hogy az EU hivatalosan nem ismeri el Koszovó 2008-ban egyoldalúan kikiáltott függetlenségét, amit természetesen a szerb állam is a nemzetközi joggal ellentétes lépésként értékel.

– jelentette ki Gouillon, annak kapcsán, hogy Brüsszel a tárgyalások 35., egyéb kérdésekkel foglalkozó fejezetét kifejezetten Koszovóra szabva nyitotta meg Szerbiával, és ha Belgrádnak nem sikerül rendezni a kérdést, akkor az a teljes csatlakozási folyamatot blokkolhatja.

– fűzte hozzá, rámutatva, hogy a szerb állam ilyen szempontból kiszolgáltatott helyzetben van, és ami egyrészt igazságtalan, másrészt úgy érzik, hogy az unió nem azonos módon kezeli őket és a többi tagjelölt országot: „Bár a 35. fejezet teljesítése nem kizárólag rajtunk, hanem Prištinán is múlik, aggasztó, hogy egyes európai államok hangosan hivatkoznak a nemzetközi jogra és a szuverenitásra, ez a szempont azonban láthatóan nem érvényes Szerbia és tartománya, Koszovó esetében.”

Hozzátette:

A kulcs a kölcsönösség

Arnaud Gouillon arra is kitért, hogy a csatlakozási folyamat időről időre félreértéseket is a felszínre hoz, ezért is nevezte fontosnak, hogy

A politikus szerint a közös történelmünk és a közös szenvedéseink túlmutatnak a földrajzi közelségen, ez a kölcsönös megértés viszont sok esetben hiányzik a nyugat-európai államokból.

De Gaulle Európája a cél

Kifejtette azt is, hogy a szerb kulturális és nemzeti értékek a valódi európai értékek, amelyek „a kereszténységen és a görög-latin gyökereken” alapulnak. Saját személyes példáját hozta fel arra, hogy franciaként mennyire könnyen be tudott illeszkedni az ottani viszonyokba:

Szerinte ezen a téren is rokonlelkek számukra a magyarok, akikkel közösen – a szlovákokhoz, illetve több millió patrióta gondolkodású európaihoz hasonlóan – felerősíthetnék egymás hangját a kontinensen. Ezt nagy különbségnek nevezte a húsz évvel ezelőtti viszonyokhoz képest, és hangsúlyozta, hogy Szerbia immár nem egymagában áll az igazával, ami alátámasztja:

Arra a felvetésre, hogy épp a szoros szerb-magyar viszony lehet az egyik, ki nem mondott politikai akadálya Szerbia uniós integrációjának, mert Brüsszel nem szeretné, hogy Orbán Viktor politikája újabb szövetségessel erősödjön, így reagált:

„Ha ez a helyzet, akkor az európai vezetők meglehetősen szűk látókörűek. Az ideológiák jönnek-mennek, 50 év múlva teljesen mást fogunk gondolni a világról, mint jelenleg. A nemzetállamok, a kultúrák viszont velünk maradnak, ezeket egy szövetségben egyesítve pedig csak erősebbek lehetünk.”

Az a fontos, ami összeköt

– emelte ki a délvidéki magyarság helyzetéről szólva Arnaud Gouillon. Hozzátette, hogy az ottani határon túli magyar közösség a saját iskoláiban, a saját nyelvén, saját tankönyveiből tanulhat, vannak saját szervezetei, kisebbségi önkormányzata és médiája, de ezzel együtt is a szerb identitás és a szerb sokszínűség teljes jogú részét képezik.

– vélte a szerb politikus, aki szerint „volt olyan időszak, amikor nehéz lett volna hasonlót elképzelni a XX. század véres konfliktusainak tükrében”. Szerinte azonban Orbán Viktor és Aleksandar Vučić határozott és hazafias vezetésével nemcsak szavakban, de a tettek mezején is sikerült békét teremteni. Úgy látja, hogy a közös jövőképből a délvidéki magyarság is csak profitálhat.

Ne az éltanulót ültessék a szamárpadba

Arnaud Gouillon hangsúlyozta, hogy Szerbia a legfelkészültebb tagjelölt az összes szóba jöhető állam közül, ideértve Ukrajnát is.

– emelte ki a politikus, hozzátéve, hogy az ukrán helyzetet nem Szerbiának kell megoldania, ez nem az ő felelősségük, az ottani politikai viszonyokat pedig nem kívánta kommentálni.

Úgy véli, hogy az európai integrációba vetett szerb bizalom helyreállítható lenne, ha:

Azt is fontosnak nevezte, hogy Európa akarja megismerni és megérteni a szerb embereket:

A politikus megjegyezte, hogy nálunk más a kisebbségi és emberi jogok felfogása: „A németeknél vagy a franciáknál nincsenek a mi térségünkhöz hasonlóan elismert nemzeti kisebbségek. Ha például egy vajdasági magyar francia állampolgárságot szerez, őt franciának fogják tekinteni. Szerbiában viszont nem politikailag korrekt, ha szerbnek tituláljuk az itt élő magyarokat, mert tiszteletben tartjuk a saját identitásukat és biztosítjuk nekik a nemzetiségi jogaikat.”

Hozzátette, hogy a szerbek igazságtalannak érzik, amikor egyes nyugati államok azzal vádolják őket, hogy nem tesznek eleget a kisebbségi jogokért, miközben Szerbia 14 nyelvet és 24 nemzeti kisebbséget ismer el.

Gouillon arra is rámutatott, hogy a szerbek jól ismerik az európai kultúrát, de a bővítésnek

***

Fotók: Kupcsk Dóra / MCC