Ha Tuskék jelöltje győz, legalizálhatják a jogtiprásaikat – szakértő a Mandinernek

Rendkívül szoros a küzdelem Lengyelországban az elnöki székért, ahogy a tét is óriási: a korábbinál is hevesebb módon folytatódik-e a Donald Tusk és a Polgári Platform (PO) nevével fémjelezett politikai leszámolási hullám, vagy jobboldali marad-e az elnök, s ezzel egyfajta természetes korlátja

Az erőforrások a kormány-hátszélnek köszönhetően a „varsói Karácsony Gergely”, Rafał Trzaskowski mellett állnak, ugyanakkor az első, május 18-i fordulóban nem sokkal mögötte végző jobboldali, vagyis a Jog és Igazságosság (PiS) pártjának jelöltje, Karol Nawrocki elszántan dolgozik a lehető legtöbb potenciális szavazó elérésén.

Az esélyek kiegyenlítettnek tűnnek, a városában népszerűnek számító Trzaskowski kapcsán pedig a Politico aggódva írta: a varsói főpolgármesteren csattanhat az emberek elégedetlensége a Tusk-kormánnyal szemben.

Bár az országban jelenleg kampánycsend van érvényben, a nemzetközi média azért dolgozik, és nagy erőkkel kampányol Nawrocki ellen.

Rosonczy-Kovács Mihály, a Nézőpont Intézet külügyi igazgatója szerint a valódi tét azonban az, hogy képesek lehetnek-e legalizálni Donald Tuskék az eddigi, jogállamisági szempontból igencsak megkérdőjelezhető lépéseiket. Eddig ugyanis  rendre megkerülték a köztársasági elnököt, Andrzej Dudát, több területen meg sem kíséreltek törvényi alapot adni az intézkedéseknek, mivel tudták, hogy az elnök várhatóan vétózni fog– amit egyébként felül lehetne írni a Szejmben, vagyis az alsóházban háromötödös többséggel. 

„Ha a globalista oldal adja Lengyelország elnökét is Rafał Trzaskowski személyében, törvényekkel szentesíthetik az elmúlt másfél év törvénytelen lépéseit. 

– fogalmaz a szakértő.

Egy népszerű liberális olvasatban (lásd pl.: Guardian) ez nagyjából így hangzik: a tét az, hogy Tusk kormánya képes lesz-e előrelépést tenni a jogállamisági és szociális kérdésekben, beleértve az abortuszt és az LMBTQ-jogokat érintő választási ígéreteivel kapcsolatban, miután másfél évig kényszerű módon együttélt Andrzej Duda elnökkel;

Rosonczy-Kovács arra is rámutat: az elnöki szék birtokában Tuskék nagyvonalúan zárójelbe tehetnék azokat a dolgokat, amiknek a töredékéért jogállamisági eljárást vagy más szankciókat kap az a kormány, amely nem szolálja ki a brüsszeli elvárásokat, amely Tuskék esetében asszisztál is mindehhez.

A Mandinerben egyébként is kiemelten foglalkoztunk a témával, úgy mint már elnöki kegyelemben részesített képviselők törvénytelen letartóztatása, vagy épp a hazánkban politikai menedékjoggal rendelkező Marcin Romanowski ügye, ami miatt maga Tusk szövetségese, Európa Tanács parlamenti közgyűlésének EPP-s vezetője, Teódorosz Ruszópulosz írt tiltakozó levelet, 

Ilyen volt Zbigniew Ziobro ellenzéki képviselő, volt igazságügyi miniszter esete, akit tanúként idéztek be egy parlamenti vizsgálóbizottság elé, majd 30 napos letartóztatását kezdeményeztek. Ő volt az egyébként, akit azért is meg akart büntetni a Tuskék uralta Pegasus-bizottság, mert nem ment el egy ülésre, majd amikor Ziobro súlyos betegségére hivatkozott, kétségbe vonták szavai hitelességét.

Utóbb a politikus fotókkal igazolta, hogy egyébként műtéten esett át rákbetegség miatt, és most a sajtóból kellett megtudnia a gyermekeinek, hogy halálos beteg.

Ugyancsak hamar elült az a botrány, amelynek során a januárban letartóztatott Mariusz Kamiński és Maciej Wąsik ügyében fordult a PiS Ursula von der Leyen EB-elnökhöz, Roberta Metsola EP-elnökhöz és Emily O'Reilly európai ombudsmanhoz, miután kiderült, hogy a két képviselőt mentelmi joga ellenére nem csak jogtalanul vették őrizetbe, de ráadásul még embertelen bánásmóddal is igyekeztek őket megtörni a börtönben, ugyanez megtörtént később két hivatalnokhölggyel. Mindez annyira problémás volt, hogy még a nem kimondottan PiS-es kötődésű ombudsman is megerősítette, hogy embertelen és megalázó bánásmódban voltrészük a fogvatartás során, alapvető jogaikban és szabadságukban is megsértették őket.

Mindeközben hatalmas botrányt kreáltak Tuskék abból, hogy Marcin Romanowski lengyel politikus hazánkban keresett menedéket a politikai üldözés elől. A politikust tizennyolcrendbeli bűncselekmény elkövetésével, ezen belül az állami vagyonban kárt okozó szervezett bűnözői csoportban való részvétellel gyanúsították meg, mentelmi jogát pedig ugyancsak elvették, így hasonló börtönkörülmények várhattak volna rá is. Az Interpol időközben megtagadta a lengyel hatóságok kérését, hogy vegye körözési listára a politikust, mintegy megerősítve a magyar álláspontot, miszerint nincsenek biztosítva a jogai pártatlan bírói eljáráshoz Lengyelországban.

A leszámolássorozat tehát folytatódik, s ennek utolsó fékje jelenleg Andrej Duda elnök, minthogy az Alkotmánybíróságot egyszerűen ignorálja a kormány

– mutat rá a helyzet visszásságára a szakértő, aki szerint most, az elnökválasztás második fordulójában az is kérdés, hogy hogyan az elmúlt másfél évben megcsúfolták a demokráciát és a jogállamiságot, vagy a rendkívül agresszív kampány mennyire idegenítette el az embereket a kormánytól.

Vagy, hogy mekkora érvágást szenvedett el a PiS azáltal, hogy a kormány minden téren igyekezett gáncsolni a kampányolásban. „A pénzügyminiszter hónapokig nem fizette ki a PiS-nek járó állami pénzeket, egy részét oldotta csak fel, így a párt érzékeny hátrányba került az elnökválasztási kampány során is, így nehéz lenne egyenlő versenyről beszélni” – példálózik a szakértő.

A kampány maga is kimondottan durvára sikerült, mert a kormány értelemszerűen igyekezett eterelni a figyelmet arról, ami a valódi tét, jelesül az utolsó fék kiiktatása a Tusk-féle hatalomgyakorlás útjából, és igyekezett Karol Nawrockit különféle személyeskedő vádakkal támadni.

A kormánykoalíció ugyanis gyorsan vesztett népszerűségéből, és mindenáron igyekszik elkerülni a választók büntetését. Akik korántsem elégedettek a Tuskék által nyújtott teljesítménnyel. „Azon az áron sem tudtak pozitív érzetet kelteni a választókban, s azt sugározni, hogy jobb irányba haladnának a dolgok, hogy ötödével növelték a lengyel államadósságot ezalatt, 48-ról 57 százalékra, s hogy a korábban politikai okokból befagyasztott uniós pénzek is elkezdtek megérkezni Varsóba” – emlékeztet Rosonczy-Kovács.

A PiS is követett el kisebb taktikai hibákat, a második fordulóra ugyanis nem sikerült fenntartani azt az általános érzetet, hogy a választás népszavazás a Tusk-kormány teljesítményét illetően, és ellenzékben is defenzívába kerültek. Ugyanakkor Nawrocki még jól is kijöhet mindebből. „A lengyel néplélek az olyan, hogy egy idő után elege lesz a negatív kampányból a lejáratásból, és visszájára sülhet el a nagy erőkkel a jobboldali jelölt elleni hangulatkeltés” – véli Rosonczy-Kovács.

Annak kapcsán, hogy végül ki költözhet be a varsói Elnöki Palotába, nagyban függ persze a mozgósítási képességektől: Lengyelország nyugati része inkább bal, keleti része inkább jobboldali, a nagyvárosok inkább globalisták, a kisebb települések inkább szuverenisták – írja le a helyzetet a szakértő, aki szerint jelenleg nagy kérdőjel, hogy az első fordulóban alacsony arányban az urnák elé járuló alsó-sziléziai polgárok hogyan döntenek az utóbbi években billegő iparvidéken a második körben.

Rosonczy-Kovács hozzáteszi: nagyon régen nem látott ennyire kiegyenlített közvélemény-kutatási adatokat, még olyan kutató is volt, aki a biztos választók körében 50-50 százalékra hozta ki az esélyeket, mások szerint alig 200 ezer voks dönthet a küzdelemben.

Nyitóképen: Donald Tusk lengyel miniszterelnök voksol, minden bizonnyal nem Nawrockira. Forrás: MATEUSZ SLODKOWSKI / AFP