Látványos légicsapások, ultimátumok és fenyegetések: az elmúlt hét eseményei újra a globális feszültség középpontjába helyezték a Közel-Keletet. Az Irán elleni támadások egy olyan konfliktus körvonalait rajzolják fel, amely messze túlmutat a térségen, globális energiaválságot és diplomáciai patthelyzetet előidézve.
Izrael és Irán mostani konfliktusa nem egyik napról a másikra alakult ki, hanem évtizedek óta gyűlő feszültségek következménye. Irán az 1979-es iszlám forradalom óta anticionista politikát folytat, amely elsősorban Izraellel szemben álló szervezetek – például a Hezbollah és a Hamasz – támogatásában ölt testet. Izrael az iráni atomprogramot tekinti a legnagyobb fenyegetésnek, olyannak, amely a létét veszélyezteti. Állítása szerint az iráni urándúsítás elérte a 60 százalékos szintet, ami a nukleáris fegyver előállításának küszöbét jelenti, és ez késztette cselekvésre.
A harctéren nem látszik fordulat, a Nyugat türelme fogy, Moszkva pedig egyre keményebb feltételeket szab. A Stratéga e heti vendége Demkó Attila, az NKE John Lukács Intézet programvezetője.
A kérdés csak az, és ezt megint nem csak a fiatalokra igaz, hogy jövő áprilisban, a szavazófülke magányában egy most még bizonytalan választó racionális döntést hoz-e.
Azonnal megvalósítaná a brüsszeli követelést a Tisza Párt elnöke.
Valójában fogalma nincs se neki, se a csapatának arról, mit is kezdenének az országgal.
A jelzés üzenete kettős: egyrészt politikai, másrészt pénzügyi.
Beszámolók szerint a Dnyipropetrovszk megyei Vorone falu közelében ki is söpörték a facsoportokban rejtőzködő orosz erőket.
A napokban elfogadtuk az új állatvédelmi szabályokat, amelyek Európában is egyedülállók.
