Brüsszel, Párizs és Berlin túl nagy ígéreteket tett Zelenszkijéknek – marad az EU-s csatlakozás?

A háború kirobbanása óta eltelt három évben az európai vezetők rendszeresen felvonultak Kijevben, hogy személyes jelenlétükkel is megerősítsék: Ukrajna oldalán állnak. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke például már kilencszer járt az ukrán fővárosban. Friedrich Merz pedig még egy hete sem volt Németország kancellárja, amikor Kijevbe vonatozott a hajlandók koalíciójának találkozójára Keir Starmer brit, Donald Tusk lengyel miniszterelnökkel és Emmanuel Macron francia elnökkel. 

Donald Trump amerikai elnök beiktatásáig ezek a delegációk általában azt hirdették, hogy egészen a győzelemig támogatják Ukrajnát. Kaja Kallas, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője például idén januárban azt mondta: „Kétségtelen, hogy tehetünk többet Ukrajna megsegítésére. A mi segítségünkkel megnyerheti a háborút.” 

Egy a jelszó: tartós béke 

Most azonban a nyugati vezetők már leginkább a háború lezárásáról és tartós békéről beszélnek az ukrán fővárosban. Amikor Donald Trump és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök élő adásban összeveszett a Fehér Házban, a házigazda kijelentette: amerikai fegyverek nélkül Ukrajna már rég elvesztette volna a háborút. Valószínűsíthető, hogy az ukránok az Egyesült Államok által leszállított fegyverek nélkül nem tudták volna ellensúlyozni az orosz katonai fölényt – mégis az EU tagországai váltak az ukrán ügy leghangosabb bajnokaivá. 

Az Európai Unió az utóbbi évtizedekben alaposan leépíttette hadseregeit és fegyverkészleteit, így a fegyverszállításban nem tudta követni az Egyesült Államok tempóját. Ráadásul érezhető volt némi fenntartás is, hogy vajon nem súlyosbítja-e a konfliktust, ha az ukránok európai országoktól kapott rakétákkal lőnek orosz területet. Ezért a vezetők eleinte határvonalakat húztak, aztán idővel egyre többször átlépték őket – a legjelentősebb talán az F-16-os vadászgépek eladásának az engedélyezése volt. Az európaiak saját készletek hiányában vagy vásároltak Ukrajnának fegyvereket, vagy pedig ígéretet tettek a jövőben leszállítandó fegyverekre és munícióra.

Fogadkozások 

A The Defense Post 2024-ben a statisztikákat elemezve azt állapította meg, hogy a nyugati szövetségesek az Ukrajnának ígért fegyvernek és katonai felszerelésnek körülbelül a felét szállították le. Németország és az Egyesült Királyság jelentősen elmaradt ígéreteitől, egyes kisebb országok viszont, mint Csehország és Szlovénia, keveset ígértek, de azt teljesítették. Donald Trump márciusban az amerikai támogatás szüneteltetését rendelte el, így az ukránok lassan a tengerentúli muníció és rakétakészlet végére érnek. Európa ugyan az amerikai segítség helyettesítéséről beszél, sok ország továbbra sem akarja kiüríteni a fegyverkészleteit. A németek például húzódoztak attól, hogy Taurus rakétákat adjanak Kijevnek – végül Merz nem ígérte oda a Taurusokat, hanem csak azt, hogy segítenek Ukrajnának saját nagy hatótávolságú rakétát gyártani. 

Az EU 2025-ig 70 milliárd dollárnyi katonai segélyt és 79 milliárd dollárnyi humanitárius és pénzügyi segélyt adott Kijevnek a Kiel Institut für Weltwirtschaft (IfW) német agytröszt adatai szerint. Bár a front befagyása miatt csökkent a támogatási kedv, Európa szerepe jelentősen megnőhet e téren, ha az USA valóban kiszáll a konfliktusból. 

Az IfW adatai szerint a balti és a skandináv államok támogatják leginkább Ukrajnát. Észtország és Dánia például a 2021-es össztermékének több mint a 2,5, Litvánia és Lettország pedig körülbelül a 2 százalékát szánta erre a célra. Az ukrán gazdaságot a nyugati pénzek tartják életben, és várhatóan a háború után is sok segítségre lesz szüksége az újjáépítéshez. A humanitárius segélyek jóval kevesebb pénzt jelentenek, mint a katonai és pénzügyi támogatások, de létfontosságúak a belső menekülteknek. Csak 2024-ben 42 milliárd dollárnyi közvetlen költségvetési támogatást adtak a szövetségesek Kijevnek, ennek mintegy a felét az EU. Az ENSZ becslései szerint 14 millió ukrán állampolgár él humanitárius segélyből. Az egyik legnagyobb kihívás a belső menekültek ellátása, akik több mint 3,5 millióan vannak. 

Mi lesz a menekültek millióival? 

Az európai támogatás egyik legfontosabb része a menekültek befogadása. Amikor kitört a háború, az európai országok kitárták az ajtót az ukrajnai menekültek előtt. Az ukrán állampolgárok jelentős része szeretne visszatérni a hazájába – 2023-ban 91 százalékuk nyilatkozott így –, de a háború elhúzódásának az lehet a következménye, hogy olyanok is a kint maradást választják, akik eredetileg haza akartak menni. A legújabb tanulmányok azt mutatják, hogy csökken a hazatérési kedv. 

Az EU júniusban úgy döntött, hogy 2027 már­ciusáig meghosszabbítja az ukrán menekülteknek nyújtott védelmet. Becslések szerint 4,3 millió ukrán állampolgár telepedett le az EU-ban. „2022 óta védelmet nyújtunk azoknak, akik Oroszország Ukrajna elleni agressziója elől menekülnek, és ezt fenn is fogjuk tartani” – mondta az Európai Bizottság elnöke. A legtöbb menekült Német­országban él. A Magyarországon lévő menekültek 80 százaléka azt nyilatkozta, hogy reménykedik a hazatérésben, a Lengyelországban letelepedett ukránoknak viszont mindössze a 40 százaléka véli úgy, hogy hamarosan hazatérhet. 

Az uniós országoknak vegyes a hozzáállásuk: egyrészt többük lehetővé tenné a menekültek integrációját, másrészt segítenék a hazatérést is. Bár Ukrajna az eddigi tárgyalásokon ragaszkodott területi integritásához, annak csekély az esélye, hogy az oroszok visszaadják az elfoglalt területeket. A megszállt régiókból elmenekülő ukránok valószínűleg nem tudnak visszatérni, hacsak nem orosz fennhatóság alá.

Az IfW elemzése szerint 

„A nyugati kormányok Ukrajnának nyújtott segélyei a költségvetésük szempontjából inkább kisebb politikai »hobbiprojektnek« tűnnek, mintsem pénzügyi erőfeszítésnek” – fogalmaztak az agytröszt kutatói. Viszont ez megváltozhat. A legnagyobb kérdés az, hogy ha az Egyesült Államok tényleg kiszáll mint Ukrajna egyik legfontosabb patrónusa, akkor vajon Európa tudja-e pótolni ezt a hiányt. Ha megszületne a Trump által sürgetett tartós tűzszüneti megállapodás, a támogatás valószínűleg az újjáépítésre koncentrálna a fegyverek helyett. 

Az orosz időhúzás és a mindkét oldalon tapasztalható kompromisszumképtelenség miatt ez azonban távoli lehetőségnek tűnik. Az európai szövetségesek áprilisban újabb 24 milliárd dollárnyi katonai támogatást ígértek Kijevnek, és ennek több mint a fele Németországtól származik. Berlin 100 ezer tüzérségi lőszert, 25 gyalogsági harci járművet, 15 harckocsit, 100 földi felderítőradart és 120 hordozható légvédelmi rendszert küld az országba. Tehát az európai filozófia, úgy látszik, továbbra is az, hogy fel kell fegyverezni Ukrajnát, hogy túléljen, de csak annyira, hogy a nyugati gazdaságok ne érezzék meg túlságosan. Az európai nézet most már az, hogy ha győzelemre nem képesek is segíteni Kijevet, egy erős hadsereggel jobb alkupozícióhoz tudják juttatni. 

amit európai ígéretekkel nem lehet pótolni. 

Talán nem véletlen így, hogy Európa legnagyobb ígérete az ukrán uniós csatlakozás. Hiszen ha a realista forgatókönyv valósul meg, és az EU-s vezetők hangzatos mondatai, kijevi útjai és csoportos fotói ellenére Ukrajnának kedvezőtlenül zárul a háború, akkor Kijev joggal kérheti számon Brüsszel, Párizs és Berlin nagy ígéreteit.

Nyitókép: Emmanuel Macron francia elnök, Donald Tusk lengyel miniszterelnök, Volodimir Zelenszkij ukrán államfő, Keir Starmer brit miniszterelnök és Friedrich Merz német kancellár tanácskozása Kijevben
Fotó: AFP/Handout/Ukrainian Presidential Press Service