Feltétlen támogatás? – Németország érdekes módon áll Ukrajna EU-csatlakozásához

Miközben nálunk szinte kampánykérdés lett Ukrajna esetleges csatlakozása az Európai Unióhoz, a jelentősebb tagállamokban Brüsszel hivatalos álláspontja az irányadó: kerül, amibe kerül, meg kell kezdeni Ukrajna, illetve három további tagjelölt, Moldva, Montenegró és Albánia felvételét. De vajon tényleg senkit nem érdekel, mibe kerül? Ennek jártunk utána a német sajtót átböngészve és persze mindjárt kiderült, összetettebb a kép. A Rajna és az Elba mentén egyre gyakrabban jelennek meg kritikus elemzések Ukrajna támogatásával kapcsolatban, különösen a katonai segítségnyújtás, az ukrán menekültek befogadása és Ukrajna esetleges EU-tagsága témáiban – írja a Faktum legfrissebb tanulmányában.

Például az SPD és a Die Linke politikusai, mint Ralf Stegner és Sören Pellmann a konfliktus eszkalációjától tartanak, kritizálják Merz döntéseit és leginkább diplomáciai megoldásokat sürgetnek. 

Ebben az összefüggésben is megjelent egy másik probléma, az ukrán menekültek befogadásának és integrációjának kérdése. A németországi ukrán nagykövet, Andrij Melnyk, korábban arra panaszkodott, hogy sok ukrán menekült nem érzi magát szívesen látottnak Németországban. A diplomata mindjárt meg is próbálta az ukrán menekültek sorsát aprópénzre váltani, kijelentve, hogy

Az ukránok rossz érzései mögött az a tény áll, hogy a németeknek kezd elegük lenni a szláv menekültek kiemelt támogatásból. A Bundestag ugyanis 2022 májusában úgy döntött, hogy az ukrán háborús menekültek a menedékkérők ellátása helyett úgynevezett állampolgári ellátást és szociális segélyt igényelhettek – hívják fel a figyelmet a szerzők.

Florian Toncar pénzügyi államtitkár Költségvetési Bizottságnak küldött levelében arról számolt be, hogy a menekültellátás körülbelül kétmilliárd euróval több, 25,9 milliárd euróra nőtt, és az idén meghaladja a 27 milliárd eurót is.

De még az olyan brüsszeliták, mint Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság korábbi elnöke is úgy véli, hogy Ukrajna jelenleg nem áll készen a tagságra a magas szintű korrupció és intézményi problémák miatt. A Tagesschau elemzése ugyancsak azt állítja, hogy Ukrajna gyorsított felvétele az EU-ba nem lenne bölcs döntés, mivel az ország nem teljesíti a szükséges kritériumokat, és ez csalódást okozhat mindkét fél számára.

Az Institut der deutschen Wirtschaft (IW) becslése szerint például Ukrajna EU-tagsága esetén a jelenlegi hétéves EU-költségvetésből (2021–2027) 130–190 milliárd eurót kellene Ukrajnára fordítani, ami az uniós büdzsének akár 17%-át is kiteheti. Ebből 70–90 milliárd euró agrártámogatásra, míg 50–90 milliárd euró kohéziós politikára menne. Ennél kissé pontosabb számokkal állt elő Brüsszel. Az EU Tanácsának egy belső becslése szerint Ukrajna hét év alatt 186 milliárd euró uniós támogatásra lenne jogosult, ebből 96,5 milliárd euró agrártámogatásként és 61 milliárd euró kohéziós alapként. Ez a költségvetés 21%-os növelését igényelné, és több jelenlegi nettó kedvezményezett ország nettó befizetővé válását eredményezné – áll a Faktum jelentésében.

Ismét más számokkal dolgozik a Bruegel Intézet (Bruegel – Brussels European and Global Economic Laboratory), amelynek új jelentése szerint Ukrajna Európai Unióhoz való csatlakozása 110-136 milliárd eurós hatással lehet az Unió hétéves költségvetésére. 

Az elemzés hozzá teszi, mivel a program hektár (művelt terület) szerint van felosztva, Ukrajna, az Unió legnagyobb kedvezményezettje lenne. Másfelöl igényt tarthatna Ukrajna 32 milliárd euróra a kohéziós alapokból. Itt is van azonban egy érdekesség. A kohéziós alapok elosztása a tagállamok GDP-jének 2,3 százalékára korlátozódik, ám, ha ezt a plafont eltörölnék, Ukrajna körülbelül 190 milliárd euróra lenne jogosult.

Bruegel elemzése azonban hozzá teszi, ha az ország nem tudja visszahódítani a megszállt keleti területeket, és területe, lakossága és gazdasági erőforrásai a jelen háborús trendjeinek megfelelően tartósan csökkennek, akkor a juttatott összeg is alacsonyabb lesz, várhatóan 110 milliárd euróra csökken.

Másfelől azt is hangsúlyozza az összefoglaló, hogy még akkor is, ha az ország lendületesen talpra állna is a háború után, sokkal szegényebb maradna, mint a legszegényebb EU-ország, Bulgária.

Arra sem térnek ki a jelenleg elérhető gazdasági elemzések, hogyan változtatja meg az Európai Unió hiteligényeit, illetve eladósodásának lehetőségeit a hatalmas és rendkívül problémás keleti állam csatlakozása. 

Mindez Németország számára nemcsak azért volna megterhelő, mert Berlin az EU legnagyobb nettó befizetője, de azért is, mert az EU legnagyobb munkaadója és lakossága számára az Unió egyik legjelentősebb szociális ellátórendszerét működteti.

Nyitókép: Odd ANDERSEN / AFP

***