De miután a milliárdos vállalkozó megvette a nyugati világ egyik fő véleményplatformjának számító Twittert (és átnevezte X-re), s visszaállította a letiltott Donald Trump oldalát is, maga Elon Musk kezdte megosztani, visszhangozni az újabb elnöki kampányra készülő politikus szólamait. A közeledés vége az lett, hogy Musk Trump legnagyobb kampányfinanszírozójává vált 300 millió dollárral (100 milliárd forinttal). Cserébe önjáró, speciális főtanácsadói pozíciót kapott az elnök mellett azzal a feladattal, hogy baltával essen neki az amerikai közigazgatásnak, tömeges kirúgással, bürokráciacsökkentéssel, drasztikus reformokkal kísérletezve.
Az ország és a nagyvilág innentől kezdve kíváncsisággal vegyes aggodalommal nézhette, vajon mire megy egymással a legnagyobb hatalom elnöke és a leggazdagabb ember, különös tekintettel mindkettejük hatalmas egójára és rapszodikus természetére. Volt, hogy Musk egyik gyerekével a nyakában tartott beszédet az elnöki irodában, háttérbe szorítva az íróasztalánál üldögélő Trumpot. A szabad kezet kapó és szabad szájú üzletember már-már úgy viselkedett, mintha ő lenne a nagyfőnök a kormányzásban, az illetékeseket megkerülve utasított vagy szervezkedett a közigazgatásban, például körüzenetet küldött a kormányzati alkalmazottaknak, hogy soroljanak fel öt eredményt, amit az adott héten elértek, különben ki lesznek rúgva. Ez már Trump egyes minisztereinek és az elnök nagy hatalmú kabinetfőnökének, Susie Wilesnak is több volt a soknál.
Elon Musk előbb látványosan elcsendesedett, és távol tartotta magát a Fehér Háztól, majd jött a bejelentés: április végével megszűnik elnöki megbízatása a közigazgatási átszervezésre, leépítésre. Aztán június első napjai hozták el a botrányos szakítást. Az üzletember a kiadásnövelő tételek miatt „undorító szörnyűségnek” nevezte az elnök új adózási és belpolitikai törvényét, és szégyennek a megszavazását. Trump mély csalódottságának adott hangot, állítása szerint ugyanis Musk tudott a jogszabály előkészítéséről, és nem volt vele problémája. Musk hazugságnak nevezte az állítást, mondván, neki senki nem mutatta meg a tervezetet.