Nem kell választanunk Kína és Amerika között – ki kell játszanunk őket egymás ellen

„Donald Trump észrevétlenül a kínai elnök karjaiba lökdös minket, aki nem is titkolja, hogy mennyire örül ennek. De kell egyáltalán lökés? Lehet, hogy magunktól is Hszi Csin-ping oldalán kötünk ki? Lehet, hogy Európának Kínára kellene támaszkodnia, hogy szembeszállhasson az amerikai elnökkel, aki sosem titkolta, hogy nem akar nekünk semmi jót?

»Mit képzel! Eszébe se jusson! Szó sem lehet róla!« – válaszolta volna az európaiak túlnyomó többsége egy ilyen felvetésre nem is olyan régen, és sokan még mindig így vannak ezzel. Európa – érvelésük szerint – megtagadná minden értékét, ha közelebb húzódna a világ legnagyobb diktatúrájához, egy olyan rendőrállamhoz, amely tömeges megfigyelést vezetett be, tibetieket és ujgurokat nyom el, megszegte minden kötelezettségvállalását Hongkongban, Tajvan megszállásával fenyegetőzött, és a Dél-kínai-tengert az uralma alá hajtja azzal, hogy a hadseregével és gazdasági erejével mindenkit kész tények elé állít a térségben.

Hiszen azon dolgozik, hogy megegyezzen Vlagyimir Putyinnal, az ukránok és egész Európa kárára. Grönland megszerzésével fenyegetőzik, akár erőszakkal is Amerikához csatolná a szigetet. Mondja és hiszi, hogy az Európai Unió csak azért jött létre, hogy »kicsesszen« az Egyesült Államokkal. Megkérdőjelezte, hogy Európa automatikus amerikai védelmet érdemel, és aláásta az Atlanti Szövetség hitelességét. Rendszeresen támadja az amerikai demokrácia fékeit és ellensúlyait. Ő és a hozzá közel állók az európai szélsőjobboldalt támogatják abban a reményben, hogy meggyengíthetnek bennünket. És ha a tőzsdék nem zuhantak volna olyan nagyot, akkor már kereskedelmi háborút indított volna ellenünk mértéktelen és indokolatlan vámok formájában.”

Nyitókép: Képernyőkép/Vasárnap.hu