Kína nagy terve: így látja a világot a pekingi stratégiai guru

A Budapest Lectures eseményén Moldicz Csaba, az MCC Nemzetközi Kapcsolatok Iskolájának vezetője beszélgetett Wang Jisi professzorral, a Pekingi Egyetem professor emeritusával, az Nemzetközi és Stratégiai Tanulmányok Intézetének alapító elnökével. A beszélgetés fókuszában Kína nagystratégiája, az Egyesült Államokkal való kapcsolata, valamint a globális Délhez és Európához fűződő viszonya állt.

Kína nagystratégiája: gazdasági növekedés és nemzetbiztonság

Wang Jisi professzor szerint Kína nagystratégiája három alapvető kérdésre épül:

• mik a nemzet alapvető érdekei,
• milyen fenyegetésekkel néz szembe,
• és hogyan kezelheti ezeket a kihívásokat.

Kína alapvető érdekei a szuverenitás, a nemzeti biztonság és a gazdasági fejlődés. A professzor azonban úgy véli, hogy a szuverenitás és a biztonság szorosan összekapcsolódik, így a két fő pillér a gazdasági növekedés és a nemzetbiztonság.

A fenyegetések közül az Egyesült Államokat emelte ki, mint Kína legnagyobb geopolitikai kihívását, bár ezt hivatalosan ritkán hangsúlyozzák a kínai tisztviselők – tette hozzá. A Nyugat, beleértve az Egyesült Államok szövetségeseit, például az Európai Uniót és Nagy-Britanniát, szintén problémát jelenthet, különösen az emberi jogi kérdések miatti kritikák kapcsán.

Míg korábban a legfontosabb a gazdasági növekedés volt Kína számára, addig Xi Jinping vezetése alatt a hangsúly a nemzeti biztonságra helyeződött, különösen a politikai és rendszert érintő biztonságra, amely a Kínai Kommunista Párt stabilitását is jelenti.

– hangsúlyozta a professzor.

Kereskedelmi háború: hidegháború 2.0 vagy verseny

A Kína és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi háború kapcsán Wang professzor kiemelte, hogy a két ország eltérő célokat követ. Az Egyesült Államokban megosztottság van: egyesek, az úgynevezett „szuperhéják” Kína gazdasági gyengítését és elszigetelését szorgalmazzák,

Ez bizonytalanságot okoz Kínában, amely nehezen tudja eldönteni, kinek az álláspontját vegye komolyan. A professzor szerint a jelenlegi helyzet nem hasonlít a hidegháborús időszakra, mivel Kína és az Egyesült Államok gazdaságilag szorosan összefonódott, ellentétben a korábbi szovjet–amerikai viszonnyal. A két ország közötti versengés azonban hosszú távú, azonban a teljes elválás („decoupling”) nehéz, sőt szinte lehetetlen, mivel mindkét fél függ a másiktól, például Kína az amerikai mezőgazdasági importtól, az Egyesült Államok pedig a kínai ipari termékektől.

Az Európai Unió szerepe: barát vagy ellenfél?

Kína reméli, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti ellentétek lehetőséget nyújtanak a kapcsolatok javítására Európával. Wang professzor szerint

Például Közép-Európában Magyarország, Szerbia és Szlovákia pozitív kapcsolatokat ápol Kínával, míg más országok, például a balti államok vagy Lengyelország, kritikusabbak.

A Kína és Oroszország közötti kapcsolat is szóba került. Bár a két ország hivatalosan szoros szövetséges, a társadalmi és akadémiai kapcsolatok nem olyan erősek, és a professzor szerint a közeledés inkább a nyugati nyomás elleni közös fellépésből fakad, mintsem mélyebb geopolitikai vagy kulturális összhangból.

Az Övezet és Út kezdeményezés és a globális Dél

Az Övezet és Út kezdeményezés (Belt and Road Initiative) kapcsán Wang professzor elismerte, hogy a projekt korábban sok esetben jogos kritikát kapott, különösen az adósságproblémák és a környezeti hatások miatt. Az olyan országok, mint Srí Lanka vagy Pakisztán, nehézségekkel küzdenek a kínai hitelek visszafizetésében. Azonban Kína az elmúlt években csökkentette a beruházásokat és tárgyalásokat folytat az érintett országokkal, így a probléma mérséklődött.

A globális Déllel kapcsolatban Kína magát ennek a csoportnak a részeként látja, de a kapcsolatok összetettek. Például India másként értelmezi a globális Dél képviseletét, és Kínának a szomszédos országokkal, mint Japán vagy a Fülöp-szigetek, is eltérő a viszonya.

Puha erő: Kína kulturális nagyhatalom lehet?

A puha erő (soft power) kérdésében Wang professzor Joseph Nye elméletére hivatkozott, hangsúlyozva, hogy a valódi puha erő a társadalomból, nem pedig az államtól ered. Kínának még hosszú utat kell megtennie ahhoz, hogy kulturális és társadalmi vonzereje elérje az Egyesült Államok szintjét. A kínai propaganda hatékony, de a puha erő növeléséhez a társadalmi nyitottság és a hazai politika vonzóbbá tétele szükséges. Az ideológia kapcsán Wang kiemelte, hogy bár a Kínai Kommunista Párt hivatalosan a marxizmus-leninizmust követi, a gyakorlatban a „kínai sajátosságokkal rendelkező szocializmus” és Xi Jinping gondolatai dominálnak.

Mi vár ránk? Multipolaritás vagy káosz?

Wang professzor szerint a Kína és az Egyesült Államok közötti versengés évtizedekig tarthat, és a kapcsolatok jelentős javulására nem számít a közeljövőben. A technológiai és katonai verseny, valamint a geopolitikai feszültségek miatt a világ multipoláris szerkezete erősödhet, de a Nyugat és Kína közötti alapvető különbségek megmaradnak.

S hogy miért fontos ez Magyarországnak? Magyarország számára Kína nem csupán egy távoli ország, hanem stratégiai partner. Az Övezet és Út kezdeményezés, a kínai beruházások és a magyar–kínai kapcsolatok erősítése gazdasági lehetőségeket kínál, miközben hazánk a Nyugat és a Kelet közötti híd szerepét töltheti be. Wang Jisi előadása világosan megmutatta: Kína a globális politika egyik legnagyobb játékosa, és Magyarországnak okosan kell játszania, hogy a saját érdekeit érvényesítse.

Nyitókép forrása: TINGSHU WANG / POOL / AFP

***