El kell dobni a nyugati szemüveget – eljött Eurázsia korszaka

Megtartották a Kommentár konzervatív folyóirat első Kommentár Estjét, ahol köszöntőt mondott Békés Márton, a lap főszerkesztője, majd dr. Horváth Levente, az Eurázsia Központ igazgatója tartott előadást. A Kommentár Esten hazánk új világrendben betöltött szerepe is megtárgyalásra került: Dr. Bernek Ágnes geopolitikai szakértő, Mengyi Li digitális tartalomkészítő és Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatójának kerekasztal-beszélgetése során. A diskurzust ezúttal is Horváth Szilárd, a Kommentár Klub műsorvezetője moderálta.

Békés bevezető szavaiban arról beszélt, hogy 

Korábban Kodolányi János a Kelet és Nyugat között című írásában már kifejtette az eurázsiai gondolatot, és arra jutott, hogy a magyarság kelet és nyugat között nem komp, hanem híd.

Horváth Levente előadásában kifejtette, hogy az 500 éves atlanti korszak után jön Eurázsia korszaka. Magyarország az eurázsiai gondolatiság alapja, ezért el kell dobni a nyugati szemüveget, és ki kell lépni a nyugati információs buborékból. Utóbbi kapcsán arról beszélt, hogy 

és azt hisszük, hogy a nyugati világ egy felsőbbrendű civilizáció, mindent, ami ezen kívül van, lenézünk. Megszoktuk, hogy a Nyugat vezeti a világot, pedig Amerikán kívül is van világ. Érteni kell, hogy minden civilizáció máshogyan gondolkodik a világról, most már az ázsiai országok jönnek föl. A világgazdaság súlypontja az időszámításunk kezdetén Ázsiában van, majd a gyarmatosítás miatt került nyugatra, de a 20. század közepétől folyamatosan megy vissza.

Az ezt követő panelbeszélgetésen Bernek azzal kezdte, hogy

Hazánk mindig is ütközőállam volt, ebből a szerepből ki kell lépnünk. Maga Eurázsia egy lehetőség arra, hogy megvalósítsuk a konnektivitást. Eurázsia és Afrika a „világsziget”, aki ezt uralja, az uralja a világot. Trump most újratárgyalja az érdekszövetségeit, nagy kérdés, hogy azoknak a területeknek, mint nekünk is, milyen új szerepkört szánnak. Magyarországot konnektor-szerepben kell felismerniük, folyosót kell képeznünk a különböző kultúrkörök között, ez nagy lehetőség, de veszélyes is a világpolitikai játszma. Az üzleti világban is ki kell használni a lehetőségeket, mert különben azok elmennek mellettünk.

Kosztur kifejtette, hogy 

Az orosz gondolkodásban is van ma egy elmozdulás azt illetően, hogy mit jelent ez a szó. A világgazdaságban tapasztalt változás, az amerikai-orosz törés miatt átértékelték ezt a fogalmat, és Oroszország nagyobb mértékben nyit kelet és dél felé. Sikeresen elevenítették fel a szovjet hagyományokat, a nagy Eurázsia-fogalom az „integrációk integrációja”, Európa és Ázsia összességének integrálását jelenti. Ez részben egybeesik a kínai Övezet és Út projekttel, a kettőt megpróbálják harmóniába hozni.

Li szerint Kínában nem használják az Eurázsia-fogalmat, talán csak akkor, ha geopolitikáról beszélnek. A kínaiak szemében Európa egyként szerepel, ritkán mondják, hogy egy adott országba mennek, inkább azt mondják, hogy Európába utaznak. Kína elsődleges célja viszont a szövetségesek keresése, és ebben jelentős szerepe van Európának és Afrikának. 

most már a taxisofőrök is tudják, hogy Kína barátai vagyunk Európában. A kínaiak büszkék a hagyományaikra, és aki nem nézi le Kínát, ahhoz nyitottan állnak hozzá. Magyarország jelentősége, hogy egy ilyen barátságos nyitottságot mutat Kína felé.

Kosztur szerint csúszós talajon járunk, és ezért tisztázni kell, hogy mit akarunk. Ha csak arra figyelünk, hogy hogyan alakulnak a nagyhatalmi mozgások, könnyű eltévedni a küzdelmek között. Sok kimenetel lehetséges, látható a közeledési szándék a vezető hatalmak között, van nyitottság Amerika és Kína között az együttműködésre, bár nem tudjuk, ez a gyakorlatban végső soron mit fog jelenteni. Az országok többségét kész tények elé fogják állítani. 

Önmagunkkal is tisztában kell lennünk; nem szabad ingadoznunk, stabil pontot kell képeznünk.

Li szerint Kína még mindig zárt civilizáció, gondolkodásukat három dolog vezérli. Az első a hierarchia, az idősek iránti tisztelet. A második az élet egyensúlya, hogy semmit sem visznek túlzásba. A harmadik pedig a buddhizmus, a hit, hogy jót tegyünk másokkal, a karma. Ha ezeket megértjük, meg lehet érteni a kínai gondolkodást. „Mi úgy nőttünk fel, hogy ezt a három tanítást a mindennapi életben használjuk, párosítva az 5000 éves történelemmel.” A kínai kollektivizmus kezd megszűnni, kezd átformálódni Kínán belül a mentalitás, a fiatalok egyre inkább individualisták, digitálisan akarnak meggazdagodni. A nagyobb városokban egyre nehezebben találnak értékes munkaerőt, tehát vannak kihívások is.