Siránkozás helyett tehát Európának alkalmazkodnia kell – aki pedig ezt akadályozza, annak nem lesz helye az európai biztonsági rendszerben.
„Az Egyesült Államok éppen megszűnik Európa kiszámítható partnere és szövetségese lenni. Ez a helyzet rövid távon nem is fog változni. Siránkozás helyett tehát Európának alkalmazkodnia kell – aki pedig ezt akadályozza, annak nem lesz helye az európai biztonsági rendszerben.
1)Érdemes kicsit lehiggadni. Nem azért, mert a helyzet jó volna, hanem azért, mert a pánikszerű rohangálás és fűhöz-fához kapkodás jellemzően nem segít. Tényleg. Amire most szükség van - és lesz is a következő években – az a higgadt, nyugodt, alapos tervezés és koherens cselekvés.
2)Ami a rövid távot illeti, a nagyhatalmi politikát, ideértve a katonai műveleteket is, jellemzően hosszú kifutású, komplex, stratégiai érdekek határozzák meg. Nem nagyon van olyan, hogy egyetlen, csúcsvezetői találkozón dőlnének el véglegesen dolgok, főleg nem negatív irányba. Olyan néha van, hogy két vezető között nagyon jól működik a kémia, így a vártnál gyorsabban lehet haladni – de a tartós »földbe álláshoz« több kell, mint egyetlen, felsővezetői találkozó.
3) A történelem tele van nagyon rosszul sikerült diplomáciai találkozókkal. Tényleg. Hogy a közelmúltból mondjak egyet, ilyen volt például Grósz Károly és Nicolae Ceausescu utolsó, 1988-as aradi találkozója, ahol a román diktátor porig alázta a magyar vezetőt. Borisz Jelcin egykori orosz elnöknek volt olyan, tervezett találkozója (Dublinban), amit meg sem lehetett tartani, mert Jelcin olyan részeg volt, hogy nem tudott kiszállni a kormánygépből.
A mostani, washingtoni találkozó csak abban különbözött, hogy mindez élő, egyenes adásban történt – de tartalmilag valójában nem volt rendkívüli. Néha sajnos előfordul ilyesmi állami vezetők között is.
4) Az amerikai és ukrán stratégiai érdekek nem változnak attól, hogy a pénteki találkozó rosszul sikerült. Ukrajnának ugyanúgy szüksége van az amerikai támogatásra, mint előtte, az Egyesült Államok ugyanúgy hozzáférést akar kapni az ukrajnai stratégiai nyersanyagokhoz és infrastruktúrához, mint előtte. Az Egyesült Államoknak továbbra is érdeke, hogy Oroszország ne győzhessen ebben a háborúban és hogy Európa nagyobb szerepet vállaljon a konfliktus kezelésében, hogy az USA Kínára tudjon koncentrálni.
Igen valószínű tehát, hogy lesz megoldás. Péntek óta azon dolgozik az amerikai, az ukrán, a kanadai, a NATO, az EU és a legtöbb európai diplomáciai szolgálat is, hogy ezt a konkrét problémát meg lehessen oldani.”
Nyitókép: SAUL LOEB / AFP
***
Ezt is ajánljuk a témában
Demkó Attila biztonságpolitikai szakértővel és Koskovics Zoltánnal, az Alapjogokért Központ elemzőjével tekinttettük át a fejleményeket a Trump-Zelenszkij-csörte kapcsán.
***
Egyéves az CDU-CSU-SPD-koalíció! Mutatjuk a berlini kormány mérlegét.
A Merz-kormányzat látványosan igyekszik valamiféle pozitívummá keretezni a katasztrofális hírt.
A gyanú szerint a rakománynak köze lehet egy feltörekvő diktatúra atomprogramjához.
Az 58 éves politikus azzal védekezik, hogy a terhére rótt cselekményeket magánemberként követte el.
Az uniós főképviselő szerint „a gyengeség csak agressziót vált ki”.
Putyinék horrorhadviseléséről cikkezik a Wall Street Journal.
A módszerek ismerősek lehetnek a korábbi világjárvány idejéből.
Ma ugyanis az MTI vélhetően politikai utasításra levágta Sulyok Tamás hivatalban levő államfőt a Magyar Péterrel és Bóna Szabolcs miniszterrel készült közös fotóról.
Sőt, egy helyi török szervezet vezetője arra figyelmeztetett, hogy az idegenellenes incidensek és a politikai feszültségek egyre inkább biztonsági kérdéssé válnak.
