„A magyar kormány családbarát politikájából van mit tanulni” – brit és amerikai szakértő a Mandinernek

Szerző: Dócza Edith Krisztina, a Migrációkutató Intézet vezető elemzője

Magyarország család- és bevándorláspolitikáját méltatta Mark Krikorian, a Center for Immigration Studies igazgatója és Nick Zangwill, a University College London kutatója. A szakértők „A migráció mítoszai” című panelbeszélgetésre érkeztek az MCC Migrációkutató Intézetbe.

– A legismertebb mítosz, hogy a menedékkérők a háborúk és üldöztetés elől menekültek Európába, de számos esetben beigazolódott, hogy gazdasági elvándorlókról van szó. Milyen tapasztalatok vannak az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban?

NZ: Az Egyesült Királyságba Franciaország felől érkeznek nagy számban, pedig egy békés, szép országról van szó. De miért teszik kockára az életüket azzal, hogy átkelnek a La Manche csatornán? Itt támogatjuk őket anyagilag, megadunk nekik mindent, amit csak akarnak, és mindez ösztönzőleg hat. Az Egyesült Királyságba nem európai országokból érkeznek, és nem is háborús övezetből. Legalábbis Calais nem volt háborús övezet, amikor utoljára láttam.

MK: Hasonló a helyzet az Egyesült Államokban is. Rengeteg oka van annak, hogy az emberek elhagyják a hazájukat: háború, erőszak, bűnbandák, gazdasági nélkülözés. De ahogy az Egyesült Királyságba, úgy ide sem közvetlenül az üldöztetés elől menekülők jönnek. Néhány kivételtől eltekintve nagy részük Mexikón keresztül jön, amely saját menekültügyi rendszerrel és ügynökséggel rendelkezik. Az Egyesült Államok és Németország után Mexikóban adták be a legtöbb menedékjogi kérelmet. De vannak, akik repülőn érkeznek az Egyesült Államokba olyan városokból, ahol menedékjogot kellett volna kérniük, például Heathrow-ból, Frankfurtból vagy Párizsból. Többségük kidobja vagy a repülőgép vécéjén egyszerűen lehúzza az útlevelét. A menedékjogot eszközként használják fel ahhoz, hogy beléphessenek az adott országba, hiszen amikor elmerülsz a vízben és már majdnem megfulladsz, belekapaszkodsz abba, ami a legközelebb van hozzád, nem válogatsz. Nem mondod azt, hogy nem tetszik a mentőmellény színe és másikat kérsz.

– Egy másik mítosz szerint az illegális bevándorlók megoldják az európai munkaerőpiaci és demográfiai problémákat, Németország is ebben bízott. Fent lehet tartani az egyensúlyt az illegális bevándorlás elleni küzdelem és a szakképzett munkaerő bevonzása között?

NZ: A munkaerőpiaci és demográfiai kihívások legális bevándorlással is orvosolhatók, számos tehetséges, szakképzett szakember érkezne törvényes úton. Miért lenne szükség arra, hogy bűnelkövetők illegálisan érkezzenek? Rengeteg becsületes, törvénytisztelő, tehetséges ember van, akiket alkalmazni lehet. A születésszámok javításában viszont jelenthet megoldást, legalábbis rövid távon; ugyanis a demográfiai problémák orvoslása hosszú időbe telik. De ismét felmerül a kérdés a kérdés, hogy miért van szükség ehhez az illegális bevándorláshoz a legális helyett? Magyarország azon kevés országok közé tartozik, amelyek komolyan veszik ezt a problémát: a jelenlegi kormány családbarát politikájából van mit tanulni.

MK: A születések száma világszerte csökken (kivéve a Száhel-övezetet, Afganisztánt és Jement), miközben – országtól függően – a munkaerő lassabban emelkedik, vagy szintén csökken. A bevándorlás viszont olyan, mint a sebtapasz: nem oldja meg a problémák kiváltó okait. Az Egyesült Államokban a bevándorlók gyakran olyan munkákat végeznek, amiket az amerikaiak nem vállalnak, például tejgazdaságokban dolgoznak. Az országban a munkaképes korú férfiak körében soha nem volt még ilyen magas azok aránya, akik nem is próbálnak elhelyezkedni. Teljesen kiestek a munkaerőpiacról, hivatalosan is csak akkor számítanak munkanélkülinek, ha az elmúlt négy hétben kerestek munkát. A munkanélküliség növekedéséhez hozzájárulnak jóléti és kábítószer-problémák is, csakúgy, mint a bevándorlás, amely nem megoldja, hanem elfedi a kihívásokat. Tehát egy társadalmilag is káros rendszer alakul ki, ugyanis kormányzati és üzleti szinten elnyomja azt a késztetést, hogy fellépjenek a munkaerőpiaci problémákkal szemben. A születési ráta növekedése érdekében sem a bevándorlókra támaszkodnék, hiszen így kifogyunk a saját állampolgárainkból. Magyarország valóban jó példa, mert nem a bevándorlást használja a munkaerőpiaci problémák kezelésére. 

– A magyar politikából melyek azok a gyakorlatok, amelyeket beiktatnának saját kormányaik politikájába? Legyen szó család- vagy bevándorláspolitikáról.

NZ: Elsősorban az adókedvezmények, de külön öröm látni, hogy Magyarország mennyire családbarát: ez látszik a repülőtereken is, valamint a sok családi ünnep is bizonyítja. Úgy gondolom, ebben nagy szerepe van a kulturális sajátosságoknak. Bár korlátozottak az ismeretim, de azt tapasztaltam, hogy például a magyarországi vietnámi bevándorlók inkább képzettek, mint képzetlenek. Üzleteikkel sok tekintetben hozzájárulnak a budapesti kultúrához és élethez; őket körültekintően engedte be a kormány. Ez egy másfajta bevándorlás, mint a mezőgazdasági munkások érkezése.

MK: Hasonlóan vélekedem. Minden amerikai nagyváros repülőterén látni külföldi dolgozókat, Magyarországon viszont nem. Ami a bevándorláspolitikát illeti: Magyarország kiállt a határellenőrzés mellett, és ezért súlyos árat fizetett. Viszont Magyarország is importálja a vendégmunkásokat, akik jellemzően a végén az országban maradnak. Ha egy professzorról beszélünk, aki egy évre érkezik tanítani, általában hazamegy; de a többség, akik farmokon, építkezéseken dolgoznak, gyakran bevándorlókká válnak. Ez egy politikai döntés, amelynek nem szabad, hogy eredményeként kétszintű társadalom alakuljon ki. Mindenkinek a társadalom részévé kell válnia. Az Egyesült Államokban azt valljuk, hogy aki nem akar egy bizonyos mértékben amerikaivá válni, azt nem szabad beengedni.

– Milyen az a bevándorláspolitika, amelyben egyaránt megjelennek a nemzeti érdekek és a humanitárius kötelesség?

NZ: Kompromisszumra van szükség. A humanitárius megfontolások a bevándorláspolitika részét képezik, de gyakran nemzeti érdekekkel ütköznek. Szükség esetén mérlegelni kell, meglátásom szerint valódi menedékjogi ügyekben viszont előtérbe kell helyeznünk a humanitárius okokat.

MK: Egyetértek azzal, hogy egyensúlyt kell teremteni a versengő érdekek között. De véleményem szerint a humanitárius bevándorlás nagy részét nehéz igazolni. Nem az illegális bevándorló mondja azt, hogy marad, hanem mi döntünk úgy, hogy beengedjük az embereket, ahelyett, hogy az első menedéket nyújtó ország, például Jordánia, gondoskodna róluk. Az Egyesült Államokban 12-szer drágább egy menekült ötévre szóló ellátási költsége, mint amit az ENSZ költ egy személyre. Csupán erkölcsi kötelességből nem lehet minden embert letelepíteni, hacsak nem olyanokról van szó, akik egy másodperccel sem maradhatnak tovább hazájukban. 

– A migráció egy harmadik mítosza, hogy a legszegényebbek és a legkiszolgáltatottabbak jönnek Európába és az Egyesült Államokba. Hogy lehet az, hogy mégis több ezer eurót kifizetnek a migránsok az embercsempészeknek?

MK: A migránsok soha nem a legszegényebbek közül kerülnek ki; 500 éve sem volt így, és ma sincs így. Vannak kivételek, de általánosságban elmondható, hogy egy-két lépéssel előrébb járnak. Például, van egy farmtulajdonos nagybátyja, vagy olyan ismerőse, akitől tud kölcsönkérni. A migránsok valóban szegények, de nem a legszegényebbek.

NZ: Egyetértek.

– Donald Trump zéró toleranciát hirdetett az illegális bevándorlással szemben, évtizedek óta idén februárban jelentették a legkevesebb illegális migránst az Egyesült Államok déli határán. Miben rejlik Trump sikere?

MK: Az egyik a retorikája. Sokan döntöttek úgy, hogy mégsem jönnek az Egyesült Államokba, csak azért, mert Donald Trumpot megválasztották. Ki akarták várni, mi fog történni, ugyanezt láthattuk első elnöksége alatt is. Elkezdik vajon gépfegyverrel lőni az embereket? Az első napokban látható csökkenés nem a politikájának, hanem a retorikájának a következménye. Hivatalba lépése óta bő két hónap telt el, és már látható jelei vannak az irányváltásnak: az egyik legfontosabb szigorítás, hogy akiket a határon elkapnak, letartóztatják, nem engedik el őket, mint Joe Biden elnöksége alatt. Ez egy üzenet is a külföldieknek, hiszen nem fogják elkölteni minden pénzüket, hogy életüket kockáztatva az Egyesült Államokba jöjjenek, hacsak nincs garantálva a siker az út végén. Továbbra is vannak illegális bevándorlók, különösen fiatal férfiak, de már jóval alacsonyabb számban. Egy másik kulcsa Trump sikerének, hogy a katonaságot is beveti a határőrség megerősítésére, ami szintén elrettentő erővel bír. A texasi El Pasoból olyan híreket is kaptam, hogy vannak napok, amikor szó szerint nem érkezik senki; noha ez koránt sem tekinthető általánosnak, készenlétben kell lenni.

– Trump szlogene az volt, hogy mindenkit deportálni fognak. Hogyan állnak a tömeges deportálások?

MK: Egyelőre korlátozott a tömeges kitoloncolások előremenetele, ugyanis egy rendkívül munkaigényes folyamatról van szó, ami az érintettek felkutatásával kezdődik. A Trump-adminisztráció első körben a munkahelyeken kezdte elfogni az országban jogtalanul tartózkodókat. Az illegális bevándorlók gyakran raktárakban, gyárakban dolgoznak, és bár törvénysértők, nem erőszakos bűnözők – hiszen van egy olyan réteg is, amely napközben civil munkát vállal, éjszaka pedig bűnszervezetekben tevékenykedik. Előbbiek deportálásával gyorsan lehet növelni a kitoloncoltak számát, és elrettentő erővel is bír. Az Egyesült Államokban nem egyszerű munkához jutniuk az illegális bevándorlóknak, általában ehhez álnevet és lopott személyi azonosítót használnak, ezért is kiemelt kulcsfontosságú a munkahelyek átkutatása.

– Szinte naponta hallani arról, hogy migránsok vesztették életüket a La Manche csatornán való átkelés során. Hogyan lehetne megelőzni a haláleseteket?

NZ: Nem igazán lehet megakadályozni. Az emberek vállalni fogják a kockázatot, hasonlóan az Észak-Afrikából Olaszországba tartókhoz. A halálesetek csökkentésének egyik módja az lehetne, hogy megakadályozzuk, hogy útra keljenek, hiszen a tragikus sorsok mellékhatásai az illegális migrációs forgalomnak. Amit tehetnénk az az, hogy többet költünk a tengeri járőrözésre, több mentőmellényt biztosítunk. De mindez nem egyszerű, nem egy legális üzleti vállalkozásról beszélünk. Az illegális bevándorlás nem szabályozott keretek között működik, így a biztonsági előírások sem érvényesíthetők. Nem véletlen, hogy bizonyos országokban legalizálták a prostitúciót, így bizonyos szabályok betartatása számonkérhető.

– Friss statisztikák szerint 2024 közepéig majdnem egymillió fővel nőtt az Egyesült Királyság lakossága. Mit jelent ez az országra nézve?

NZ: Nem mindegy, hogy a növekedés honnan származik. Alapvetően, ha egy ország népessége nő, az nagyon is pozitív, különösen, ha gazdaságilag is aktívak. Akkor válik problémává, ha az emberek eltérő kultúrákból érkeznek, eltérő értékekkel.
 

Nyitókép: MTI/Balázs Attila. A kép illusztráció.