Bonyolult, de eléggé arányos: így választ Németország

Sokat láttak és sokat bírtak el az elmúlt évszázadban berlini Reichstag falai, amik most készülhetnek az újabb szövetségi parlamenti ciklus képviselőinek befogadására.

Németországban február 23-án tartanak előrehozott szövetségi parlamenti választásokat. Miután Donald Trump amerikai elnökválasztási győzelme után egy nappal összeomlott a német baloldali-liberális kormány, Olaf Scholz kancellár az új választás kiírása mellett döntött.

Volt miről és volt miért kampányolni: 

A tíz éve kezdődött migrációs válság és bevándorlási hullám következményei, a fokozódó közbiztonsági problémák, a túlzott bürokrácia, a német ipar versenyképességének és jövőképességének hanyatlása, párosulva a Covid-lezárások miatti társadalmi elégedetlenséggel, az ukrajnai háborúhoz kapcsolódó szankciós politikák miatti energiadrágulással és még sok minden más: Németország az egykori céltudatos, pragmatikus, büszke és iparkodó önképe árnyékában keresi magát.

Az irányról pedig a német választók döntenek most.

nem véletlenül ebben (is) a nyugatnémet mintákat követtük az 1989 utáni rendszerváltó alkotmányozás és jogalkotás során.

Németországban is vegyes választási rendszer van, egyéni körzetekkel és pártlistákkal. A helyzetet rögtön bonyolítja, hogy szövetségi államról van szó, a tartományi szint minden területen fontos eleme a közigazgatásnak és az ország működésének.

A Bundestagnak eddig 735 tagja volt, ezzel a világ legnépesebb törvényhozó testületei közé tartozott. A törvény szerint a parlamentnek 598 fős létszámúnak kellene lennie, ezen belül 299 egyéni választókörzeti képviselő és elméletileg ugyanennyi listás képviselő – 

A német választóknak a magyarhoz hasonlóan két voksuk van: az első szavazattal az egyéni körzeti képviselőre voksolhatnak, a másodikkal pedig a pártlistákra.

Németországban is 5 százalékos küszöb van a bejutásra, de ez alól is van kivétel: amennyiben egy párt nem éri el listán az 5 százalékot, ámde legalább három választókörzetben nyerni tudnak a jelöltjei, akkor mégis bejutnak pártlistás eredményeikkel is a Bundestagba.

Ugyan a német választási rendszerben a többségi elem is jelen van az egyéni választókörzetekkel, 

A Bundestag teljes létszámát ugyanis kizárólag a pártlistás eredmények határozzák meg. Mint Bauer Bence írta erről szóló korábbi tanulmányában:

„Gyakorlatilag az történik, hogy minden egyes tartományban megállapítják a pártlistás eredményt, ebből kivonják az egyénileg abban a tartományban az adott párt által már megnyert mandátumokat, s a fennmaradó szám jelöli a listáról kiosztható mandátumok számát. Ha viszont nincsen fennmaradó, akkor egy újabb problémakör tárul elénk. A jelenséget túllógó mandátumnak (Überhangmandat) hívják, s a német választási rendszer talán legbonyolultabb eleme.”

A korábbi, kiegyenlítettebb német politikában nem fordultak elő extrémebb választási eredmények, ezért eléggé arányos és kiegyenlített erőviszonyok jöttek létre a szövetségi parlamentben. A mostani, immár sokpárti erőtérben tartott választásokon viszont már speciálisabb helyzetek alakultak ki – aminek nyomán a kiegyenlítődések érdekében már majdnem másfél száz plusz képviselői helyet osztottak ki a pártok között, amivel egyre nagyobbra hízott a Bundestag létszáma, egyenes arányban gyarapodva a német pártpolitika összetettségének növekedésével.

A probléma odáig növekedett, hogy végül az elmúlt években reformokra került sor a német választási rendszerben.

A túllógó mandátumok és az azokat kiegyenlítő mandátumok megszűntek. Most, ha egy párt több egyéni körzetben győz, mint amennyi hely a listás eredményei alapján járna neki, akkor nem küldheti összes egyéni győztesét a parlamentbe, csak annyit, amennyi a listás helyek alapján neki kiosztható. Azon győztesei pedig, akik a leggyengébb eredménnyel győztek, nem mehetnek a parlamentbe.

Egy példa: ha egy párt 40 körzetből 30-ban nyer, ámde a listás eredményei alapján csak 20 hely járna neki, akkor csak 20 legjobb egyéni körzeti nyertesét küldheti a törvényhozásba. Azon 10 győztese viszont, akik a leggyengébb eredményekkel győztek, nem ülhetnek be a parlamentbe.

Ez viszont azzal jár, hogy egyes választókörzeteknek hiába lesznek megválasztott egyéni képviselői, mégsem képviseltetik majd magukat a parlamentben. Ezt a problémás szabályozást megtámadta több ezer magánszemély, valamint a CSU és a baloldali Linke párt is az alkotmánybíróságnál, 

Szakértők szerint az új rendszer arra fogja ösztönözni a választókat, hogy ne osszák meg többé a szavazataikat két párt között, hanem mindkét voksukat ugyanarra a pártra adják.

A legújabb felmérések szerint a CDU 30, az Afd 21, az SPD 15, a Zöldek 13 százalékon állnak, bejuthat ismét a szélsőbalos Linke; továbbá Sahra Wagenknecht új baloldali mozgalma és a liberális FDP a megugrandó 5 százalékos küszöbön billeg. A választási eredmények arányai pedig nagyjából a Bundestag összetételében is tükröződni fognak.

***

Fotó: Jakub Porzycki / NurPhoto / NurPhoto via AFP