Sőt, a jobboldallal riogatják a brüsszeli fősodort.
Vezércikket közölt az Economist, amelyben meglehetősen borús képet festettek Franciaország és az Európai Unió jelenlegi és jövőbeli gazdasági teljesítménye és politikai fontossága kapcsán. Az a nagy helyzet – a cikk szerint – hogy a mostani francia eseményeknek egész Európának intő jelként kéne szolgálnia.
A politikai töredezettség, a költségvetési káosz és a választók „felelőtlensége” – idézet a cikkből – egyaránt rávilágítanak arra, hogy a kontinens milyen mély válság felé sodródik.
A vezércikk szerint ugyanis Franciaország hagyományos politikai pártjai – a balközép és a jobbközép – szinte teljesen szétmorzsolódtak. Az utóbbi elnökválasztások első fordulójában a választók fele – a szerintük – „szélsőséges” jelöltekre szavazott, ami egyértelműen jelzi az elégedetlenséget. „A választók nem hajlandók szembenézni a gazdasági realitásokkal” – írja az Economist. Emmanuel Macron elnök számos reformot próbált véghez vinni, de politikai támogatás hiányában rendre kudarcot vallott.
Az ország 110%-os GDP-arányos adóssága, az alig 1%-os gazdasági növekedés, valamint a 6%-os költségvetési hiány mind arra utalnak, hogy a helyzet csak romlani fog.
Az instabil politikai helyzet sem segít. A Nemzetgyűlésben egyetlen pártnak sincs többsége, így Franciaországot rövid életű kisebbségi kormányok sorozata fenyegeti. A reformok elakadnak, és még az új választások sem jelentenek megoldást, hiszen „nincs garancia arra, hogy bármely párt vagy koalíció többséget szerezzen” – figyelmeztet a cikk.
A francia helyzet azonban a vezércikk szerint nem egyedi. „Egy vagy más formában Európa nagy része ugyanebben a csapdában vergődik.” A kontinens gazdaságai lassan növekednek, miközben a védelmi kiadások, az idősödő népesség és az egyre nagyobb szociális terhek mind több pénzt igényelnek. Franciaország és Németország gyengesége pedig az egész EU-t bénítja.
Egy ambiciózus brüsszeli reform elképzelhetetlen, ha Franciaország és Németország nem vezeti a folyamatot”
– jegyzik meg, s azzal támasztják alá, hogy a választók immáron azoknak hisznek, akik a) „szélsőségek”, b) „az elégedetlenség szításával próbálnak hatalmat szerezni” – magyarán igyekeznek javítani a helyzeten az által, hogy legalább kimondják a létező gondokat.
A pénzügyi piacok egyelőre nyugodtak, köszönhetően Mario Draghi korábbi ígéretének, miszerint az Európai Központi Bank „bármit megtesz” az euró védelmében – írja a cikk. Azonban, ahogy az Economist megjegyzi, Draghi ígérete csak időleges enyhülést hozott, nem pedig megoldást. A strukturális problémák megmaradtak, és
Európa gazdaságai nem növekednek elég gyorsan ahhoz, hogy finanszírozni tudják a rájuk nehezedő terheket.
A cikk világosan „figyelmeztet”: „Ha a választók belefáradnak a centrista koalíciókba vagy gyenge kisebbségi kormányokba, az egyetlen alternatíva a politikai szélsőségek lesznek.” Franciaország esetében ez „akár” egy Marine Le Pen vezette kormányt vagy 2027-ben egy jobboldali elnökséget is jelenthet. Az pedig a részben brüsszeli fősodor szerint borzalmas lenne, ugye.
Nyitókép: Louise Delmotte / POOL / AFP
Orbán Viktor és Donald Trump találkozója a Mar-a-Lagóban baráti kapcsolatot és közös békepolitikai célokat jelez, miközben gazdasági együttműködési lehetőségeket is megnyitott.
Becslések szerint mintegy száz beazonosított személyről van szó.
Második helyen jutottunk tovább a bécsi Eb-elődöntőbe.
Friedrich Merz is előállt javaslatával.
Az új szíriai vezetés, amelyet a Hayat Tahrir al-Sham egykori dzsihadista csoport vezet, aggodalomra ad okot Európában.
Amíg nem történik meg a méltányos rehabilitáció, addig nem lehet csodálkozni azon, hogy a ma létező négy pártból három jobboldali.
A washingtoni fellebviteli bíróság döntése kötelezi az Apple-t és a Google-t a TikTok eltávolítására, ha januárig nem történik meg a platform amerikai értékesítése. Eközben Kína és az USA vezetése is más-más irányból intéz támadást.
