Mit akar Ukrajna? Megszólalt Zelenszkij, miután Trump üzent Putyinnak
Közeledünk a békéhez?

A kijevi férfi a Free Press hasábjain arról ír, hogy a háború elején nagy volt az egység, és büszkék voltak, amiért visszaverték az oroszokat, mostanra azonban az emberek már nem tudják miért harcolnak, és elegük van a háborúból.

Nyitókép: Lychakiv temető Ukrajnában. (Photo by YURIY DYACHYSHYN / AFP)
Dmitro Filimonov ukrán újságíró a Free Press amerikai lap hasábjain fejtette ki véleményét az elhúzódó háborúról. A férfi az elmúlt három évben bejárta Ukrajnát és azt írja:
a legtöbb honfitársa csak azt szeretné, ha véget érne a konfliktus, de nem merik kimondani, mert félnek attól, hogy akkor árulónak bélyegzik őket.
Az újságíró felidézi, hogy az öccse már a háború első napján jelentkezett a hadseregbe. Filimonov a menekülteket kezdte segíteni: megszervezte a menekülést az időseknek és a családoknak, ő azonban nem akarta elhagyni Kijevet.
„Az invázió első napjaiban olyan egység volt Ukrajnában, ami semmihez sem hasonlítható, amit valaha is láttam. Lenyűgöztek a honfitársaim – a bátorságuk, a humoruk, a lelkük ereje” – írja.
Mint írja: az emberek tudták miért harcolnak: Kijev nem kerülhetett orosz kézre. Egy hónap alatt sikerült visszaverni az ukrán hadseregnek az orosz csapatokat. A férfi leírása szerint Ukrajnát ekkor a győzelem érzése járta át.
„De ahelyett, hogy megragadtuk volna a pillanatot, és erős pozícióból kezdtünk volna tárgyalni, az a politikai döntés született, hogy nyomuljunk előre.”
Zelenszkijről azt írja, hogy túlságosan fontossá vált számára a saját imázsa.
„Az invázió első napjaiban megmutatkozó hősiessége miatt beírta magát a történelemkönyvekbe, de 2022 áprilisában már másra koncentrált.
A látszat fontosabbá vált számára, mint az emberi életek.
S közel három évvel később az egység érzése csak egy távoli emlék csupán” – írja a szerző.
Az újságíró leírja: önkéntesként és segélymunkásként bejárta Ukrajnát. „Láttam civileket, voltak köztük fiatal fiúk, akiken ugyan egyenruha volt és a kezükben fegyver, de nem tudták, hogy mit csinálnak.” Az újságíró öccse Bakhmutban harcolt, de nem akart beszélni vele arról, hogy miket látott a harcok során.
„Ez a háború nem csak az oroszokat és az ukránokat osztotta meg, hanem az ukránokat is elválasztotta egymástól. Mert nem az ellenségtől félnek leginkább a honfitársaim. Hanem a saját szomszédainktól. A belső ellenségektől”
– írja Filimonov, aki szerint paranoia és feljelentés levegője uralkodik az országban.
A férfi leírja: ma az a hivatalos álláspont, hogy Ukrajna egy centit nem enged a területeiből. „Ha megkérdőjelezed ezt a narratívát, akkor »oroszbarát propagandával« vádolnak. Ez a vád önmagában elég ahhoz, hogy lezárja a vitát, függetlenül attól, hogy mennyire átgondolt vagy jól felépített az álláspontod. Az elmúlt évtizedben az érvek a konfliktus mindkét oldalán egyszerűbbé, feketébbé és fehérebbé váltak. A bonyolultság kényelmetlen a válság idején. Az őszinte beszélgetés lehetetlenné vált” – írja az újságíró.
„A brutális, közel három éve tartó háborúnak már mintegy egymillió ukrán és orosz áldozata vagy sebesültje van – ez a pusztító emberi veszteség mindkét nemzetet még évekig fogja kísérteni”
– írja majd hozzáteszi: ennek ellenére sem látszik a háború vége.
A szerző megjegyzi: az utcáról fogdossák össze az ukránok a katonákat, sok ezer ember próbál dezertálni, ki sikeresen, ki sikertelenül. Elmondja: vannak barátai Kijevben, akik a lakásukban bujkálnak a behívó elől. Az újságíró azt is kimondja, amiről a nyugati szövetségesek mélyen hallgatnak: elképesztő méreteket ölt Ukrajnában a korrupció.
„Bármit meg lehet venni. Mindenki tud róla. Senki nem beszél róla”
– írja.
„Sokan még mindig a győzelem reményében élnek. »Győzni fogunk, és akkor kezdődik az élet.«
De mit jelent egyáltalán a győzelem? Azt, amikor az ellenség azt mondja: vesztettem? Azt, amikor minden területünket visszaszerezzük? És akkor mi történik? (...)
Jelenleg nincs megfogalmazott elképzelés arról, hogyan néz ki a jövő, a háború utáni Ukrajna. Ez még csak nem is része a beszélgetésnek” – írja.
Leírja: végre Zelenszkij is elkezdett a békéről beszélni, de felteszi a kétségbeesett kérdést: miért most?
„Ha az első hónapokban sikerült volna békemegállapodást kötni, számtalan életet meg lehetett volna kímélni, az ország történelmével, kultúrájával és gazdaságával együtt, amelyeket a három hosszú évig tartó harcok mind tönkretettek”
– írja Dmitro Filimonov.
A teljes cikk angolul itt olvasható.
Ezt is ajánljuk a témában
Közeledünk a békéhez?

Kapcsolódó cikkek a Háború Ukrajnában aktában.

Mindezt az orosz védelmi minisztérium erősítette meg, ukrán oldalról nem érkezett jelentés.


Ha nem megy önként, megy kényszerrel.


Ukrajna információi szerint az orosz hadsereg egy kiterjedt támadás előkészítésén dolgozik.
