Mit akar Ukrajna? Megszólalt Zelenszkij, miután Trump üzent Putyinnak
Közeledünk a békéhez?
A kijevi férfi a Free Press hasábjain arról ír, hogy a háború elején nagy volt az egység, és büszkék voltak, amiért visszaverték az oroszokat, mostanra azonban az emberek már nem tudják miért harcolnak, és elegük van a háborúból.
Nyitókép: Lychakiv temető Ukrajnában. (Photo by YURIY DYACHYSHYN / AFP)
Dmitro Filimonov ukrán újságíró a Free Press amerikai lap hasábjain fejtette ki véleményét az elhúzódó háborúról. A férfi az elmúlt három évben bejárta Ukrajnát és azt írja:
a legtöbb honfitársa csak azt szeretné, ha véget érne a konfliktus, de nem merik kimondani, mert félnek attól, hogy akkor árulónak bélyegzik őket.
Az újságíró felidézi, hogy az öccse már a háború első napján jelentkezett a hadseregbe. Filimonov a menekülteket kezdte segíteni: megszervezte a menekülést az időseknek és a családoknak, ő azonban nem akarta elhagyni Kijevet.
„Az invázió első napjaiban olyan egység volt Ukrajnában, ami semmihez sem hasonlítható, amit valaha is láttam. Lenyűgöztek a honfitársaim – a bátorságuk, a humoruk, a lelkük ereje” – írja.
Mint írja: az emberek tudták miért harcolnak: Kijev nem kerülhetett orosz kézre. Egy hónap alatt sikerült visszaverni az ukrán hadseregnek az orosz csapatokat. A férfi leírása szerint Ukrajnát ekkor a győzelem érzése járta át.
„De ahelyett, hogy megragadtuk volna a pillanatot, és erős pozícióból kezdtünk volna tárgyalni, az a politikai döntés született, hogy nyomuljunk előre.”
Zelenszkijről azt írja, hogy túlságosan fontossá vált számára a saját imázsa.
„Az invázió első napjaiban megmutatkozó hősiessége miatt beírta magát a történelemkönyvekbe, de 2022 áprilisában már másra koncentrált.
A látszat fontosabbá vált számára, mint az emberi életek.
S közel három évvel később az egység érzése csak egy távoli emlék csupán” – írja a szerző.
Az újságíró leírja: önkéntesként és segélymunkásként bejárta Ukrajnát. „Láttam civileket, voltak köztük fiatal fiúk, akiken ugyan egyenruha volt és a kezükben fegyver, de nem tudták, hogy mit csinálnak.” Az újságíró öccse Bakhmutban harcolt, de nem akart beszélni vele arról, hogy miket látott a harcok során.
„Ez a háború nem csak az oroszokat és az ukránokat osztotta meg, hanem az ukránokat is elválasztotta egymástól. Mert nem az ellenségtől félnek leginkább a honfitársaim. Hanem a saját szomszédainktól. A belső ellenségektől”
– írja Filimonov, aki szerint paranoia és feljelentés levegője uralkodik az országban.
A férfi leírja: ma az a hivatalos álláspont, hogy Ukrajna egy centit nem enged a területeiből. „Ha megkérdőjelezed ezt a narratívát, akkor »oroszbarát propagandával« vádolnak. Ez a vád önmagában elég ahhoz, hogy lezárja a vitát, függetlenül attól, hogy mennyire átgondolt vagy jól felépített az álláspontod. Az elmúlt évtizedben az érvek a konfliktus mindkét oldalán egyszerűbbé, feketébbé és fehérebbé váltak. A bonyolultság kényelmetlen a válság idején. Az őszinte beszélgetés lehetetlenné vált” – írja az újságíró.
„A brutális, közel három éve tartó háborúnak már mintegy egymillió ukrán és orosz áldozata vagy sebesültje van – ez a pusztító emberi veszteség mindkét nemzetet még évekig fogja kísérteni”
– írja majd hozzáteszi: ennek ellenére sem látszik a háború vége.
A szerző megjegyzi: az utcáról fogdossák össze az ukránok a katonákat, sok ezer ember próbál dezertálni, ki sikeresen, ki sikertelenül. Elmondja: vannak barátai Kijevben, akik a lakásukban bujkálnak a behívó elől. Az újságíró azt is kimondja, amiről a nyugati szövetségesek mélyen hallgatnak: elképesztő méreteket ölt Ukrajnában a korrupció.
„Bármit meg lehet venni. Mindenki tud róla. Senki nem beszél róla”
– írja.
„Sokan még mindig a győzelem reményében élnek. »Győzni fogunk, és akkor kezdődik az élet.«
De mit jelent egyáltalán a győzelem? Azt, amikor az ellenség azt mondja: vesztettem? Azt, amikor minden területünket visszaszerezzük? És akkor mi történik? (...)
Jelenleg nincs megfogalmazott elképzelés arról, hogyan néz ki a jövő, a háború utáni Ukrajna. Ez még csak nem is része a beszélgetésnek” – írja.
Leírja: végre Zelenszkij is elkezdett a békéről beszélni, de felteszi a kétségbeesett kérdést: miért most?
„Ha az első hónapokban sikerült volna békemegállapodást kötni, számtalan életet meg lehetett volna kímélni, az ország történelmével, kultúrájával és gazdaságával együtt, amelyeket a három hosszú évig tartó harcok mind tönkretettek”
– írja Dmitro Filimonov.
A teljes cikk angolul itt olvasható.
Ezt is ajánljuk a témában
Közeledünk a békéhez?
Kapcsolódó cikkek a Háború Ukrajnában aktában.
A Ruta rakéta sikeres tesztelése jelentős előrelépést jelenthet Ukrajna önálló fegyvergyártásában és az oroszokkal szemben védekezésben.
Ezek közül bármelyik megvalósulása beláthatatlan következményekkel járna.
Jelentős változások történtek.