Az orosz agressziókat nem menti se Koszovó, se Irak, se Líbia, egyetlen a Nyugat által elkövetett nemzetközi jogszegés sem

Nyitókép: Képernyőkép / Mandiner.hu

„Az »Ez itt a kérdésben« a hadviselés új frontjai, a láthatatlan háborúk volt a téma a minap – ajánlom, kommentben ott a link.

Szerintem nincs új a nap alatt, a cél a történelem kezdete óta ugyanaz a hadviselésben: a győzelem, az akarat rákényszerítése az ellenségre. Az egyik részvevő említette a csimpánzokat – igen, ők is háborúznak, csapat csapat ellen, maga a háború sajnos a világ része már az ember előtti kor óta. A technológia ugyanakkor változik – ma gyorsabban, mint valaha, ez tény, és ez egyre több lehetőséget ad a »láthatatlan« háborúra.

A technológiai hadviselés: a szoftveres (hackerek) és hardveres (kritikus infrastruktúra, adatkábelek) kibertámadások egyre elterjedtebbek – de sokszor nem lehet megmondani ki az elkövető, csak az eredményt látjuk. Aztán jön a PR háború és mindenki azt hisz, amit hinni akar. Szóba került Ukrajna is – vitáztunk egyet Földi Lászlóval. Engem csak a tények érdekelnek.

1. Minszk előtt volt már két orosz agresszió, először a Krím, utána a Donbasz.

2. Oroszországnak egyikre sem volt joga – a Krím hibrid meghódításakor még nem volt az odesszai vérengzés, nem zártak be orosz tévéket és iskolákat – bár ezek sem elegendő okok, csak a népirtás az. Sok oroszellenes beszéd volt 2014 februárjáig, de tett nem.

3. Az orosz katonák árnyékában szervezett népszavazás az Oroszországhoz csatlakozásról nem népszavazás, a 97.5%-os végeredmény meg Észak-Korea szintje – a lakosság 58%-a volt orosz egyébként – mi a hiba az eredményben? A tatárok és ukránok is rohantak Oroszországra szavazni? (Saját véleményem egyébként az, hogy ha korrekten csinálják, akkor is lett volna 60%, ahogy egyébként Putyin is nyert volna az elnökválasztáson – csak nem 87%-al. De nem volt jó a 60%-a Krímben, se a másik 60% Putyinnak, ahogy Lukasenkának se (ő is nyert valszeg 2020-ben, csak jóval kevesebbel). Szóval ez nem népszavazás, hanem egy katonai agresszió utáni színház.

4. Tömegmészárlás utána sem volt – ha lett volna, akkor az azóta megszállt területeken az oroszok már feltárták volna a tömegsírokat – de nincsenek.

5. Biolaborok – egy olyan bizonyítékot nem mutattak be, ami megállná a helyét – és nézzenek körbe, már nincs is szó az ügyről, a PR megtette a hatását – de ha lett volna ötven biolabor, az sem indok az invázióra – Oroszországnak van a legnagyobb nukleáris, vegyi és biológiai elrettentő ereje a világon.

Az orosz agressziókat nem menti se Koszovó, se Irak, se Líbia, egyetlen a Nyugat által elkövetett nemzetközi jogszegés sem, legfeljebb szürkébbé teszi a helyzetet, de egy rossz nem indokolhat egy másik rosszat. A beszélgetés 90%-a nem erről szólt persze, érdemes megnézni.”