Jönnek a választások: hova lettek a hajléktalanok San Franciscóban?

Nyitókép: Tayfun Coskun / AFP

Amikor a kínai elnök, Hszi Csin-ping tavaly novemberi látogatására készülve San Francisco utcái egyik napról a másikra, mintegy varázsütésre tisztábbá váltak, sokakban felmerült a kérdés: miért kellett egy külföldi vezető érkezésére várni, hogy végre lépéseket tegyenek a hajléktalanok helyzetének rendezésére? 

San Francisco példája a liberális amerikai nagyvárosok irányvonalát tükrözi. A hajléktalanokkal szembeni fellépést országos szinten gyorsították fel, miután az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága júniusban zöld utat adott a közterületi táborozás kriminalizálásának. 

Gavin Newsom kaliforniai kormányzó például az elsők között vezette be a szigorított szabályokat, melyek értelmében a közterületen illegálisan táborozók javait elkobozhatják, őrizetbe vehetik őket, vagy egyszerűen átmeneti szállásokra küldhetik őket – mindezt az alkotmánybíróság döntésére hivatkozva.

San Francisco utcái tehát a tisztulás jeleit mutatják, de ez csupán a látszat: a szociális problémák továbbra is megmaradtak. 

A város vezetése állítja, hogy sok hajléktalant sikerült átmeneti szállásokon elhelyezni, ám a kapacitás korlátozott, és az utcán élők kevesebb mint fele jut el egy-egy ilyen szállásra. 

Az aktivisták figyelmeztetnek, hogy a szigorúbb szabályozások csak „eltakarítják” a problémát a turisták és az ingázók elől, de a valódi társadalmi válságot nem oldják meg.

Miközben San Francisco polgármestere, 

a döntések mögött gyakran politikai érdekek húzódnak meg. 

A városi kormányzat ugyan megemelte a menhelyek számát, növelte a támogatott lakhatási lehetőségeket, de az elérhető szálláshelyek száma továbbra is elmarad a szükségletektől, és az új intézkedések inkább elriasztják a rászorulókat, mintsem valódi megoldást nyújtanának. 

Az utcáról való „eltávolítás” sokak számára azt jelenti, hogy egy-egy éjszakára buszjegyet kapnak egy másik városba, ám ezek a programok hosszú távon nem segítenek a hajléktalanság felszámolásában.

 A „kék államokban”, ahol a demokrata vezetésű városok meghatározzák a törvényhozást, a legdrámaibbak az egyenlőtlenségek, és a megfizethető lakhatás szinte elérhetetlen. 

San Franciscóban az ingatlanárak az egekbe szöktek, olyannyira, hogy még a városi köztisztviselők egy része sem engedheti meg magának, hogy a városban éljen. 

A városban és más kaliforniai nagyvárosokban tapasztalható egyre nagyobb jövedelmi szakadék a liberális politika paradoxona: miközben a társadalmi érzékenységet hirdetik, a gyakorlatban épp ezekben a körzetekben a legnagyobb a szociális feszültség és az egyenlőtlenség.

Az elmúlt évek statisztikái azt mutatják, hogy a hajléktalanok száma minden rekordot megdöntött, és a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése is itt a legdrámaibb. 

A Biden–Harris-kormányzat 2022-ben ugyan bevezetett egy „szövetségi stratégiát” a hajléktalanság csökkentésére, 

San Franciscóban az egy főre eső jövedelem magasabb, mint az EU-átlag másfélszerese, mégis a gazdasági különbségek áthidalhatatlanoknak tűnnek, és a szociális ellátórendszer gyakran tehetetlen a lakhatási válsággal szemben.

A jelenségre a New York Times egy korábbi tényfeltáró cikke világít rá: 

Miközben a demokrata politikusok szociális érzékenységet hirdetnek, a valóságban nem biztosítanak elég megfizethető lakhatást, és a társadalmi igazságosság ígéreteit nem váltják be. 

Az olyan államokban, mint Kalifornia, ahol a demokrata politika dominál, az egyenlőtlenség mértéke meghalad minden más államot, és a lakhatási válság tovább súlyosbodik.

San Francisco példája jól mutatja, hogy a liberális értékek és a gyakorlatban megvalósított politika között komoly ellentmondások feszülnek. A tisztogatások és szigorítások önmagukban nem megoldások, hanem inkább politikai játszmák részei, amelyek a válságot mélyítik, nem pedig enyhítik. 

A valódi változás eléréséhez nem csupán a hajléktalanok „eltakarítása” szükséges, hanem a szociális egyenlőtlenségekkel való őszinte szembenézés – ezt azonban a demokraták gyakran figyelmen kívül hagyják, hogy fenntartsák saját imázsukat.