Héja lesz a következő amerikai külügyminiszter?

Fotó: Patrick T. Fallon / AFP

Mint arról lapunk is beszámolt, Marco Rubiót választotta Donald Trump leendő külügyminiszterének. Rubióval egy tapasztalt, közismert, régóta külügyekkel foglalkozó politikus kerül a globális jelentőségű tisztségbe. De mire számíthatunk tőle?

Marco Rubio 1971-ben született Miamiban, kubai bevándorló szülők gyermekeként. Szülei még a Castro-rendszert megelőző Batista-diktatúra idején hagyták el Kubát. Floridában végezte jogi és politikatudományi egyetemi tanulmányait. Ezzel egy időben belépett a politika világába is, 1996-ban Bob Dole republikánus elnökjelölt kampányában dolgozott, 1998-ban pedig már önkormányzati pozíciót nyert Miamiban. 2000-től már a floridai képviselőházba választották meg képviselőnek, 2010-ben pedig Florida szövetségi szenátorának választották meg, s itt szolgál 14 éve.

A floridai politikus 2016-ban elindult a Republikánus Párt elnökjelöltségéért is, a kampány során Donald Trump és Rubio keményen kritizálták egymást, de Rubio aztán felfüggesztette kampányát és beállt Trump mögé, s azóta nagy vonalakban támogatja Trump irányvonalát.

Rubio katolikus, feleségével négy gyermekük van, West Miamiban élnek.

az American Conservative Union számlálója szerint 98,67 százalékban a konzervatív nézőpont mentén szavazott választott politikusként.

Elkötelezett az egyensúlyi költségvetés mellett, prioritás számára ugynaakkor a védelmi kiadások biztosítása. Elutasítja a klímaváltozáshoz kapcsolódó ideológiákat, valamint az általános egészségügyi biztosítást. Rubio nyíltan ellenzi az abortuszt, az anya életének veszélhelyzetén kívül betiltaná a terhességmegszakításokat. A migráció terén az évek során egyre keményvonalasabb nézeteket vall. A fegyverviselés kapcsán azt mondja: a korlátozások nem érik el céljaikat.

Mivel külügyminiszter lesz, a legfontosabbak természetesen a külpolitikai nézetei: 

az amerikai beavatkozások, az intervenvionalizmus híve.

Rubio támogatta Irak 2003-as megtámadását, később a líbiai katonai beavatkozást is. Támogatja a szaúdiak harcát a jemeni húti lázadók ellen. Iránnal szemben a kemény szankciók híve, és ellene volt a perzsa állammal kötött nukleáris megállapodásnak is.

Izraelnek ugyanakkor elkötelezett támogatója Rubio. A tavaly októberi Hamász-terrortámadás után azt nyilatkozta: Izrael nem tud együtt létezni „ezekkel a vademberekkel”, akiket szerinte „ki kellene irtani”.

különös tekintettel az amerikai nemzetbiztonságra és a kínai emberi jogi helyzetre. Rubio az erősebb amerikai katonai jelenlétet szorgalmazza a Kína körüli térségben. A politikus elítélte a 2016-os törökországi puccskísérlet miatt zajló tömeges felelősségre vonásokat is.

Az Eurasia Review friss elemzésében azt hangsúlyozzák: Rubio több nemzetközi politikai kérdésben egyetért Trumppal, különösen a Kínával és az Iránnal szembeni kemény amerikai érdekképviselet ügyében.

Rubio a napokban úgy nyilatkozott: 

amiben Amerikának „pragmatikusan” kell nemzetközi érdekeit képviselnie.

„Mi vagyunk a legnagyobb hatalmú ország, de nekünk is korlátozottak a forrásaink, ezért arra kell pénzünket és időnket áldoznunk, amik a legalapvetőbb nemzeti érdekeinket szolgálják” – fejtette ki.

Rubio úgy látja, Kína azt szeretné, ha Amerika Európa konfliktusaival lenne elfoglalva, nem pedig az indo-csendes-óceáni térséggel. Az republikánus politikus Tajvan kapcsán is a sziget további amerikai támogatását, közvetlen amerikai fegyverszállításokat szorgalmaz.

Marco Rubio szerint 

hogy Amerika Kínára és az indo-csendes-óceáni térségre koncentrálhasson.

Ukrajna kapcsán Rubio rendre hangsúlyozza, hogy támogatja Ukrajna szuverenitását és területi épségét, az ukránokat pedig „hihetetlenül bátornak és erősnek” nevezte. Manapság viszont arról is beszél, hogy 

Rubio nem tartja reálisnak azt, hogy Amerika továbbra is dollármilliárdokat költsön Ukrajnára, szerinte a NATO európai tagállamainak kellene többel hozzájárulnia a kiadásokhoz.

Marco Rubio úgy látja: Oroszországnak túl sok erőforrása van a háború folytatásához, mind emberanyag, mind hadi felszerelés tekintetében, így a nagy veszteségek ellenére is folytatni tudja a háborút. Hozzátette: Oroszország veszélyt jelent az Egyesült Államok biztonságára, de Kijevnek tárgyalásokkal kell lezárnia a háborút.