Túl vagyunk már két gyilkossági kísérleten, a demokraták visszaléptették eredeti jelöltjüket, és még nincs vége: de higgyünk-e a közvélemény-kutatásoknak?
Fotó: Bryan R. SMITH / AFP
Írta: Tóth Erik – Kurucz Barnabás (Alapjogokért Központ)
Az idei év kezdete óta körülbelül 2000 különböző politikai közvélemény-kutatás eredményét publikálták az Egyesült Államokban. Ezek nagy része egy kérdésre fókuszált: a demokraták vagy a republikánusok népszerűségét próbálta reprezentálni, elsősorban a kezdeti hipotetikus elnökjelöltek versenyére fókuszálva.
Ennek a folyamatnak a csúcspontja közeledik: november ötödikén az Amerikai Egyesült Államokban is az urnához járulhatnak a választópolgárok, hogy eldöntsék, ki legyen az USA 47. elnöke. Bár a korábbi elnökválasztások kampányai is bővelkedtek izgalmakban, a jelenlegi igencsak eseménydúsra sikerült,
hiszen túl vagyunk már két gyilkossági kísérleten, a demokraták visszaléptették eredeti jelöltjüket,
és megannyi botrány is történt.
Fordulatokban és izgalmakban tehát nincs hiány, ilyen felfokozott hangulatban pedig nem könnyű a közvélemény-kutató cégeknek mérniük. A következőkben tisztázzuk, hogy miként érdemes a kutatási adatok sokaságához viszonyulni, illetve segítséget próbálunk nyújtani, hogy ne vesszenek el a témában.
A közvélemény-kutatásokkal kapcsolatban gyakran irreális elvárások fogalmazódnak meg. Sokan úgy tekintenek egy-egy felmérésre mint a pontos végeredményt előrejelző jóslatra. A valóságban azonban az adatfelvételek mindig a mintavétel időszakában érvényes véleményklímát rögzítik, tehát a jelen pillanatfelvétele alapján adnak becslést egy jövőbeli cselekvésre nézve, mintavételi hibahatárokkal. Általános igazság, hogy az egy adott pillanatban rögzített véleményegyüttesek maximum a kutatástól számított két hétben vehetők komolyan – többek között a Project 538 által listázott kutatások közé ezért sem kerülnek be azok, amelyek mozgóátlagokkal vagy átfedő válaszadói bázissal dolgoznak. Ennek egyszerű oka van: egy politikailag turbulens időszakban a közvélemény-kutatások nehezebben tudják követni az események gyors lefutását, illetve azok választói magatartásra gyakorolt hatását. Így az eredményre vonatkozó becslések is nagyobb eséllyel lesznek pontatlanok. Emellett minden ilyen kutatás rendelkezik konfidenciaintervallummal (ez egy valószínűségi intervallum, ugyanis, ha mintából becsülünk, sosem tudjuk a pontos értéket, egy felső és egy alsó érték között lesz valahol az eredmény), ami azt jelenti, hogy várhatóan szoros eredmény esetén nem lehetséges a győztesre vonatkozó biztos előrejelzést adni. A sajtó azonban nem mindig hívja fel olvasóinak figyelmét erre a tényezőre, így megesik, hogy tévedéssel vádolják a felmérés készítőit – emlékezzünk a Brexit esetére.
Az adatok nem megfelelő értelmezése mellett természetesen léteznek olyan módszertani nehézségek is, amik valóban rontják a közvélemény-kutatások megbízhatóságát. Talán a leggyakoribb probléma az, hogy sérül a reprezentativitás, ugyanis egyes társadalmi csoportokat igen nehéz elérni. Éppen egy amerikai elnökválasztás (Trump vs Clinton) mutatott rá arra, hogy
az alacsonyabb végzettségűek alulreprezentáltsága az adott mintában pontatlan prognózishoz vezethet.
Emellett a felülreprezentáltság szintén probléma, hiszen a mintába könnyebben kerülnek be olyan emberek, akiket aktívan foglalkoztat a politika, mivel nagyobb eséllyel válaszolnak a feltett kérdésekre.
A 2024-es amerikai elnökválasztásra vonatkozó kutatások áttekintését megelőzően röviden kitérünk az amerikai kutatói piac sajátosságaira. Az USA közvélemény-kutató ágazatában sokkal több szereplő mozog, mint Magyarországon. Ebből fakadóan egy igen szétaprózott, módszertanilag heterogén, néha nehezen áttekinthető szakmáról van szó, amely azonban rengeteg felmérést termel ki magából – változó minőségben. Az Egyesült Államok lakossága és területi kiterjedése igen költségessé teszi a reprezentatív felméréseket, ugyanis egy kutatás 50-60 ezer dollárnál indul. Ebből fakadóan az anyagi háttér biztosítása (a szakmaiság sérülése nélkül) jelentős kihívás elé állítja a közvélemény-kutatókat. Maga a közvélemény sem feltétlenül baráti a kutatócégekkel, ugyanis a 2016-s elnökválasztás megrendítette a kutatások megbízhatóságába vetett állampolgári hitet.
Az amerikai választási rendszer sajátosságaiból fakadóan a voksolást nem feltétlen az országos eredmény dönti el, hanem az elektori kollégium, így az országos közvélemény-kutatások eleve kevésbé fontosak, mint a billegő államok felmérései. Ennek ellenére az eddig felsorolt, valamint a továbbiakban kifejtésre kerülő problémák állami szinten is érvényesülnek.
Project 538 néven fut egy, az amerikai közvélemény-kutatásokat összesítő platform, ahol különböző cégek, agytrösztök és intézetek adatai tekinthetőek meg. Az oldal – ami már inkább egy brand, mintsem egy egyszerű, „pollofpolls”-szerű adatgyűjtő hely – azonban nem vesz figyelembe minden eredményt, sőt, a sorba vett publikációk között is különbséget tesz, eltérően súlyozza és minősíti azokat. Emiatt persze elmondható, hogy
minden publikált eredményt figyelnek, de nem minden adatot vesznek figyelembe.
Vannak ugyanis kizáró okok, amik miatt bizonyos adatok kiesnek az értékelésből. Ilyen oknak számít a sugalmazó kérdésfeltevés, a hipotetikus – nem az aktuális indulókat – kutató publikációk, a google survey alapú adatközlések, az 5000 főnél nagyobb mintanagyságú közvélemény-kutatások. Az úgynevezett „pártos” felméréseket azonban használják, akkor is, ha azokat az úgynevezett politikai akcióbizottságok megrendelésére készítették. Számos egyéb elvárás és követelmény mellett etikai standardoknak történő megfelelést is vizsgálnak – ideértve azt, hogy az Amerikai Közvélemény-Kutatói Szövetség előírásainak megfelel-e egy-egy intézet – majd az empirikus pontosság vizsgálata következik.
Az oldalon publikált felmérések tanulsága szerint átlagosan mintegy 6 százalékpontnyi volt egy-egy választás során az előrejelzések pontatlansága. Ez két dologra világít rá: (1) Az eltérés hibahatáron felüli, tehát egyes kutatóintézetek mérései kevésbé megbízhatóak, erre az adatok értelmezésénél tekintettel kell lenni. (2) A valós végeredmény és a voksolást megelőző két-három héttel készült adatfelvételek eredményei közt eltelt időszak – szoros verseny esetén különösen – komoly változást hozhat a politikai versenyben. Egy érzelmileg felfokozott, kiélezett eredményt váró voksoláskor az adatok nagyon hamar „elavulnak”, így a közvélemény-kutatásokra csak nagyon körültekintően érdemes hivatkozni. Ebből fakadóan jelen cikkben
mi is csak nagyon óvatos következtetéseket és feltételezéseket kívánunk levonni az elérhető adatokból.
A Project 538 értékeli is az egyes kutatóintézeteket. Módszertanuk szerint az értékelés egyes intézetek, cégek közvélemény-kutatásainak előzményei és módszertani átláthatósága alapján történik. Az oldal által legalább 2,5-re (maximum három pontot lehet elérni) pontozott felmérések közül – helyhiány okán – kettőt emeltünk csak be elemzésünkbe.
A YouGov nemzetközi piackutató és adatelemző cég szeptember 29. és október 1. között végzett online felmérése szerint Harris 49 százalékot, Trump 46 százalékot szerezne egy most tartandó esetleges elnökválasztáson. A válaszadókat a YouGov opt-in paneléből (Ez a cég saját panelje) választották ki, az így kapott minta állításuk szerint reprezentatív a teljes felnőtt amerikai lakosságra. Az előzetes szűréseket követően 1879 fővel kezdték meg a lekérdezést. Különböző okokból (rossz adatminőség, életkori hiba, stb.) törölték azon adatokat, melyek torzítottak volna a felmérésen, így végül 1638 ember válaszai alapján adtak becslést. Ezt követően a mintát nem, életkor, faj és iskolai végzettség, valamint a 2020-as választáson való részvétel és a 2022-es preferencia alapján súlyozták. Érdekesség, hogy a demográfiai súlyozás a 2019-es American Community Survey-ből származnak, tehát az adatok valamelyest elavultnak tekinthetőek már. A becslésük 3,2 százalékos hibahatárral rendelkezik.
A következő a digitális és a közvélemény-kutatásra fókuszáló Echelon Insight. A cég által végzett online felmérés szeptember 23. és 25. között zajlott le 1005 olyan válaszadó részvételével, akik valószínűleg elmennek majd szavazni az elnökválasztáson. A nem valószínűségi mintavétellel nyert mintát a Lucid online, adatbázisokat árusító piactéren keresztül vásárolták, majd összevetették az L2-Data adatplatformmal a jobb megbízhatóság érdekében. Az L2-Data – akárcsak a Lucid – piackutatók és társadalomkutatók számára egyaránt kínál adatbázisokat, melyek különböző dimenziók mentén szegmentálhatóak. Az így kapott minta országosan reprezentatív nem, faji/etnikai hovatartozás, iskolai végzettség, valamint régió szerint. A súlyértékeket a nem és az életkor esetében L2 szavazói adatbázisból vették, az etnikai és végzettségi súlyértéket pedig a US Census Bureau’s American Community Survey demográfiai adataiból. Az online kapott adatok megbízhatóságát úgynevezett „csapda-kérdésekkel”, valamint IP cím ellenőrzéssel biztosították. A cég szerint a szavazók 49 százaléka Harrist, míg 44 százalékuk Trumpot fogja támogatni.
Közvéleményt kutatók és közvélemény-kutatások között is vannak különbségek. A legfontosabb feladat az, hogy
az adatokat ne előrejelzésként, hanem pillanatfelvételként értelmezzük,
figyelembe véve a mintavételi hibahatárból eredő lehetséges „torzulásokat”. A fentiek alapján több javaslatot megfogalmaztunk, amit érdemes az Olvasónak figyelembe venni a következő időszakban, de a jövőbeni elnökválasztási kampányok során is:
Nem szabad az egyszeri adatfelvételek pontosságában bízni, különösen akkor, ha azok időben távol állnak attól, amivel kapcsolatban az adatfelvevő cég a kérdést megfogalmazta.
Kifejezetten kerülni kell az egy adott pillanatfelvétel jövőbeni kivetítését, magyarán azt, hogy jóslásként és előrejelzésként kezeljünk egy publikációt. Már csak azért sem, mert ahogy Magyarországon, úgy az Egyesült Államokban is sokan vannak, akik ténylegesen az utolsó hetekben döntenek arról, hogy kit támogatnak a szavazatukkal.
A közvélemény-kutatás az adatfelvétel időtartamától számított két hétben értelmezhető, ezt követően csak korlátozottan szabad a kutatási eredményeket interpretálni, azokból következtetéseket levonni. Egy klasszikus kétpárti politikai rendszerben a szavazói illékonysági index alacsony, egészen addig, amíg jelentős változás be nem következik a pártpolitikai versenyben. Biden visszalépése és a Trumppal szemben elkövetett merénylet egészen biztosan meghatározó eseményei ennek az elnökjelölti versenyfutásnak.
2016-ban – pár kivételtől eltekintve – Hillary Clinton győzelmét olvasták ki a legtöbben a kutatási adatokból.
Akkor módszertani hiányosságok is voltak, de ezeket a kutatócégek újításokkal, innovációval próbálják azóta is kiküszöbölni. A Trump-szavazók esetleges rejtőzködése azonban most sem zárható ki, ahogy az ő elérésük is kérdéses.
A közvélemény-kutatásokat összesítő platformok esetén nem szabad elfelejteni, hogy politikai és gazdasági érdekek mentén kötődhetnek egyes elitcsoportokhoz, így adott esetben a közvélemény formálására is használhatják az ilyen oldalakat.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Az ENSZ hangsúlyozza: a tartós visszatéréshez nagyszabású újjáépítésre és munkahelyekre lenne szükség.
Január végén világszerte mozikba kerül a Melania című film, amely az Egyesült Államok first ladyjének életét mutatja be a beiktatást megelőző húsz napban.
Az amerikai kormányzat átfogó fellépésre készül az antifa-hálózatok ellen, a „szakértők” persze már aggódnak.
Áll a bál a fekete kontinensen.
A Fehér Ház kétértelmű nyilatkozatot adott ki ezzel kapcsolatban.
Amerika új Európa politikájában több ponton visszaköszönnek a magyar miniszterelnök meglátásai, ami nem jósol szép jövőt az Unió vezetésének.
A Hertha drukkerei remélik, méltó búcsúztatásban részesítik majd a magyar szakembert.
Az ENSZ hangsúlyozza: a tartós visszatéréshez nagyszabású újjáépítésre és munkahelyekre lenne szükség.
