Ma két népnek szabad nacionalistának lennie: az ukránnak és a palesztinnak

Fotó: TIMOTHY A. CLARY / AFP

Az október 7-i barbár terrortámadás évfordulóján tartottak beszélgetést az újbudai chábád zsinagógában, a beszélgetés résztvevői Ádám Ráchel izraeli-magyar újságíró, a Kol Israel korábbi szerkesztője, Sebes Gábor publicista, Megyeri Jonatán rabbi, a Neokohn főszerkesztője és Veszprémy László Bernát történész, a Corvinák főszerkesztője, lapunk munkatársa voltak. A moderátor Genda Noémi újságíró volt.

Ádám Ráchel kiemelte, hogy ha őszintén nézzük,

a katonai vezetők arra jutottak, hogy a figyelmeztetések nem komolyak, a helyzet nem veszélyes. Izraelnek volt egy koncepciója, ami úgy szólt, hogy a Hamász nem elég erős és nem tud kitörni. A Nova fesztiválnak, bár volt biztosítása, de a rendőrségi vezetők nem is tudtak róla, hogy a fesztivál ott van. A légierő részéről a segítség is későn érkezett. Aznap a Tóraadás ünnepe volt, és a kibucokban a családokat a megterített asztaloknál gyilkolták le. 

Ez egy nagy tragédia volt, és az egyik oka, hogy téves feltételezésekben hittek a katonai vezetők, és nem tanult Izrael a pontosan 50 évvel azelőtt történtekből, vagyis a jom kippuri háborúból.

Megyeri Jonatán úgy vélte, hogy

akik egyfajta különös szövetséget kötöttek. Nem csak az izraeli intézmények célpontok, a támadások sokszor a zsidó közösséget, zsinagógákat érik, nemrég egy amerikai újságíró felgyújtotta magát, hogy így tiltakozzon Izrael gázai terrorellenes akciói ellen.

Sebes Gábor szerint 

A Hamász támadás másnapján Izraeltől máris önmérsékletet követelt a nyugati sajtó, bár hogy ez mit jelent egy ilyen szintű terrortámadás után, nem világos. Az „elnyomókra és elnyomottakra” való, marxista felosztás történelmietlen Izrael esetében, de ma is a – sajnos jelentős részben zsidók által alapított – frankfurti iskola elvei alapján kezelik a cionizmust. A munkásosztály nem vált be, mint a kommunizmus forradalmi eszközei, ezért fordultak ezek a marxista ideológusok az „új elnyomottakhoz”, például a palesztinokhoz. Izrael viszont valójában a brit gyarmatosítás elleni lázadásban született meg. Sebes szerint jelenleg kettő népnek engedik meg, hogy nacionalisták legyenek, az ukránnak és a palesztinnak.

Veszprémy László Bernát kiemelte, hogy a Hamász-párti tüntetések már az előtt megkezdődtek, hogy Izrael érdemben bombázni kezdte volna a gázai övezetet, 

Azzal érveltek a tüntetők, hogy ők csak Izrael ellen tüntetnek, de ha valaki Izrael „folyótól tengerig” való eltörléséről beszél, az valójában az egész államot el akarja törölni. Megdöbbentő volt, hogy még a holokauszttal foglalkozó történészek is népirtással vádolták Izraelt; pedig ha valaki igazán népirtást kísérlet meg, az nem a polgári áldozatok számát mérsékelni kívánó IDF, hanem a Hamász volt, hiszen ők lőttek agyon zsidó gyerekeket a rácsos ágyaikban. Veszprémy világos kapcsolatot lát az egykori holokauszt népirtó szándéka és a Hamász népirtó szándéka között, mind a kettő alapja a népirtó jellegű, pusztító antiszemitizmus.

Sebes szerint 

A nemzetközi közösség illúziója, hogy tárgyalni lehet a palesztinokkal, valójában nincsen tisztességes tárgyalópartner. A baloldal Izraelben sokáig próbálkozott azzal, hogy területért békét teremtsenek. Mára a baloldal összeomlott Izraelben, és jobboldali átállók nélkül nem tudnak hatalomra jutni a zsidó államban. Az „emberi jogista” gondolkodás sajnos a katonai vezetőket is áthatja, a mai védelmi miniszter, Joav Gallant kiállt korábban a kormány igazságügyi reformja ellen tüntetők mellett. Ádám Ráchel hozzátette, hogy a belső konfliktusokat most félreteszik Izraelben, és a háborúra koncentrálnak. 2005-ben Izrael kivonult Gázából, átadták a területet a palesztinoknak, az ottani zsidó településeket felszámolták. De az arabok nem egy „Szingapúrt” építettek, inkább terroralagutakba fektették a pénzt.

Megyeri végül arról beszélt, hogy

De szerinte nem igaz, hogy csak egy százalékról lenne szó. Mint kiemelte, a Bibliában mindössze néhányszor szerepel, hogy „40 évig béke volt a Szentföldön”, ezért nem kell egyhamar békére számítani. Veszprémy hozzátette, hogy a migráció azért is veszélyes az európai zsidó közösségekre, mert olyan muszlim és arab országokból érkeznek a tömegek, ahol a lakosság döntő többsége az ADL felmérései szerint antiszemita, így a nagy számok törvénye szerint valószínű, hogy antiszemiták jönnek be.