Oroszország meglépte: felszámolta az észt határának egy részét
Hajnalban az orosz határőrség egyoldalúan eltávolította az Észtország által a Narva folyón az orosz határ kijelölésére elhelyezett fénybójákat.
Csak magunknak találtuk ki az orosz vörös vonalakat, mert gyávák vagyunk segíteni az ukránoknak – lényegében ezt írta Alar Karis. Vagyis azt javasolja, a Nyugat ne szabjon határokat Oroszország támadásában.
Nyitókép: AFP/STR
***
Véleménycikket közölt a brüsszeli Politico a balti állam elnökétől, Alar Karistól, amelyben az államfő azt fejtegeti:
nem kell félni az oroszoktól, hanem oda kell csapni nekik Ukrajna megtámadásáért.
Az észtek idegeskedése valahol megérthető, ha például arra a májusi orosz törvénytervezetre gondolunk, amely javasolta, hogy Oroszország egyoldalúan módosítsa a Finnországgal, Észtországgal és Litvániával közös balti-tengeri határait, és Kaja Kallas miniszterelnök is többször kijelentette már, hogy szerinte, ha Ukrajna elesik, Európa is megy utána.
Ezt is ajánljuk a témában
Hajnalban az orosz határőrség egyoldalúan eltávolította az Észtország által a Narva folyón az orosz határ kijelölésére elhelyezett fénybójákat.
Mindenesetre most ezen az egészen csavart még egyet Karis, aki szerint
a Nyugat magát csapja be azokkal a határokkal, amelyeket meghúz
– utalt ezzel a nyugati nagy hatótávolságú fegyverek Oroszország területén való bevetésére, amely sok vitát szült a nyilvánvaló orosz fenyegetések miatt.
Ezt is ajánljuk a témában
Andrij Jermak, az ukrán elnöki iroda vezetője beszélt a részletekről New Yorkban.
Az észt államfő a morál felsőbbrendűségét hirdeti írásában:
Oroszország Ukrajna elleni háborúja fekete-fehér: Oroszország az agresszor; Ukrajna az áldozat”,
és bőven akad pátosz is az írásban, megismételve a geopolitikai realitásokat kevésbé, helyettük jogelveket felvonultató érvelést, miszerint Ukrajna független döntéseibe – jelesül: NATO-csatlakozási igényeibe – senki nem szólhat bele. Hozzátehetjük: ezek szerint maguk a NATO-tagok sem.
Ezt is ajánljuk a témában
Hozzáfűzte: a háború befejezése után helyre kell állitani a kapcsolatokat Oroszországgal.
S persze ott van a küldetés is:
segítünk az áldozatnak és megbüntetjük a támadót. És Oroszország átlépte ezt a piros vonalat”.
Karis közben azzal nyugtatja az olvasókat: a feltételezések, miszerint Oroszország eszkalál, ha átlépünk bizonyos vörös vonalakat, merő tévedés, hiszen többet már átlépett Európa – a katonai segítségnyújtással, majd a tankok és vadászgépek szállításával – és mégsem történt semmi.
Oroszország nem korlátozza magát, rakétái, drónjai, bombái civileket is ölnek – taglalja – bezzeg mi, a nyugatiak korlátokat szabtunk az ukránoknak, „megtiltottuk az országnak, hogy olyan katonai bázisokat és célpontokat lőjön Oroszországon belül, amelyek a gyermekkórházak elleni rakétatámadások bázisai”, ezért „ezek a korlátozások igazságtalanok, erkölcstelenek és károsak”.
S a végkifejlet nyilvánvaló: „meg kell értetnünk Oroszországgal, hogy egyetlen ország sem kényszerítheti rá akaratát szomszédaira háborúval”, vagyis
Oroszország nem győzhet.
Ehhez viszont „le kell bontani az ukránokkal szembeni korlátozások falát” – hangoztatja.