Elmegyógyintézetbe küldené a Die Welt a német közmédiát azért, amit az AfD-vel művel

Nyitókép: Andreas Arnold / dpa Picture-Alliance via AFP

Hosszú publicisztikában kelt ki a Die Welt hasábjain Magnus Klaue publicista a német közmédia ellen. Az írásból kiderül: kifejezetten rossz véleménnyel van arról, ahogy az adófizetők által fenntartott német tévé a türingiai és szászországi választások óta viselkedik.

Klaue úgy látja: a német újságírók elkezdtek úgy viselkedni, mintha

s ezzel „hivatásrendjük alapját rombolják le”. A hübrisszel átitatott újságírók szerinte a számukra nem büfé politikusokat „ahelyett, hogy kritizálnák, inkább félbeszakítják és rendreutasítják”, s működésükkel „a valóságról levált párhuzamos világot” építenek.

Klaue felhánytorgatja, hogy a német köztévé egyes számú csatornáján a választás másnapján a főműsoridős beszélgetős műsorban, a Hart aber fairben úgy sikerült megosztani a beszélgetőpartnereket, hogy volt ugyan AfD-s vendég, de ő külön beszélgetett a moderátorral, majd a többi párt képviselői a jelenléte nélkül róla beszélgettek, s a műsorban főleg arról volt szó, hogy a Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW) segítségével „meg lehetne-e akadályozni” az AfD kormányra kerülését. „Azon kívánalmat, amely nem a választóké, hanem a német közmédiáé egy AfD-ellenes összpárti koalíció iránt, erőltetett módon megelőlegezték azáltal, hogy az AfD a fő kerekasztal-beszélgetésen fizikailag nem vett részt” – írja Klaue. Emellett szemet szúrt a publicistának az is, hogy az AfD-t ebben a talkshowban, de az összes többiben is a résztvevők „félig büszkén, félig megkönnyebbülten” hívták „bizonyítottan szélsőjobboldali” pártnak. Miután egy bírósági ítélet lehetőséget biztosított arra, hogy Björn Höckét nácizzák, 

Klaue kipellengérezte a német köztévé kettes számú csatornáján futó Markus Lanz beszélgetős műsor címeit is, amely szeptember 3-án azon főcím alatt jelent meg, hogy „Türingia és Szászország kormányozhatatlan?”, másnap azzal, hogy „Veszélyt jelent-e Björn Höcke a demokráciára?”, a rákövetkező napon pedig azzal, hogy „Putyin győzelme?”

A Die Welt szerzője nehezményezi azt is, hogy a tévéműsorokban szinte soha nem szerepelnek a „normális választó” képviselői, például munkanélküli keletnémetek, gazdasági lecsúszástól fenyegetett középosztálybeliek vagy gazdálkodók, s emellett az AfD és a BSW politikusai is csak külön rájuk szabott szerepekben jelenhetnek meg: az AfD-sek mint „csak kisujjeltartva megérinthető szörnyszemélyek”, a BSW-s politikusok pedig „csak annyiban, amennyiben ők tárgyalópartnerek lehetséges AfD-ellenes koalíciókhoz”. A tematikai keretezés kapcsán is gyanút fogott Klaue:

hanem „demokráciakrízist festettek a falra”, miközben éppen „a gyakorlatban bizonyított a demokrácia”, hiszen magas részvétel mellett nyilvánították ki döntésüket a választók „a kormányzó pártok ellenzéklejárató próbálkozásainak ellenére”. Jellemzőnek tartja ezekre a műsorokra a putyinozást is: a német közmédia Klaue szerint nem hajlandó tudomásul venni, hogy Türingiában és Szászországban „nem Putyint választották meg, hanem a kancellárt büntették”, s ehelyett arról beszélnek, hogy „Putyin már-már Berlin előtt áll, s veszélyben a demokrácia”.

A publicista további kommunikációs taktikákat is azonosít, például azt, hogy az úgynevezett „demokraták” „tanulóképes mindentudóknak” állítják be magukat: „Sosem állítanánk, hogy tévedhetetlenek volnánk, hiszen korábban is hibáztunk, de ezekből a morálisan helyes következtetéseket vontuk le, ami mintaszerű németekként tüntet ki minket, akiknek ellent nem mondhat senki sem”.

Kommunikációs taktika szerinte az is, hogy az AfD-politikusokkal „akkor is csak róluk magukról beszélnek, ha fizikailag jelen vannak: nem válaszolnak nekik, nem adnak nekik sosem igazat – akkor sem, ha ezzel épp rájuk cáfolnának”, helyette csak 

Klaue ítélete a közmédia felett mindezeknek megfelelően igen kemény: „Ha a valóságtagadás, a wishful thinking és a vak autoritarizmus ezen keveréke, amely inkább tartozik zárt intézménybe, mint egy parlamentbe, lenne az antifasizmus, akkor az antifasizmus inkább fenyegetés, mint ígéret”.