„Magyarország kétszer jobb, mint Románia”, „Magyarország letarolta Romániát!” – Így reagált a román sajtó a magyar olimpia sikerekre

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor

A román közvélemény bizonyára nem ismeri azt a térképet, amely tegnap este óta kering a magyar internetezők körében, és amin Kelet-Közép-Európa országai láthatók a megszerzett olimpiai érmeik számával feltüntetve. Ebben az „érem-tengerben” hazánk magasan kiemelkedik.

A szomszédos országok közvéleménye, ha nincs is ezzel az összesítéssel tisztában, az bizonyos, hogy fél szemmel követte a magyar eredményeket. 

A sortiraparis.com román nyelvű cikke  a július 26. és augusztus 11. között megrendezett párizsi olimpiai játékok előtt azt írta, hogy az ötkarikás játékok 

Kiemelik, hogy „a magyar olimpiai csapat gazdag történelmével és kiváló hagyományaival olyan erő, amelyet nem szabad alábecsülni. Az 1896-os első újkori olimpiai játékokon való részvétele óta Magyarország folyamatosan bizonyította, hogy számos sportágban képes kiemelkedő teljesítményt nyújtani. Összesen 498 éremmel, köztük 177 arany-, 151 ezüst- és 170 bronzéremmel Magyarország az olimpiák történetének legtöbb érmet szerzett nemzete közé tartozik. A sportágak közül a magyarok különösen az úszásban, a vívásban, a kajak-kenuban és az evezésben, valamint a tornában tündökölnek, ahol sportolóik gyakran uralták a dobogót.”

Augusztus elsején a sport.ro azzal dicsekedett, hogy „Románia 17 hellyel megelőzi Magyarországot az olimpiai játékok éremtáblázatán.” Miután Andrei Cornea és Marian Enache aranyérmet szerzett a férfi evezősök között és Ancuța Bodnar és Simona Radiș ezüstérmet a női evezősök között, azt írták: „ezekkel a sikerekkel Románia immár négy érmet nyert az olimpiai játékokon, eggyel többet, mint Magyarország, amely az elmúlt években több milliárd eurót fektetett a sportba. 

Augusztus 2-án a Gazeta Sporturilor így számolt be Kós Hubert győzelméről: 

A magyar küldöttség már négy érmet nyert Párizsban, ugyanannyit, mint Románia, csakhogy a „trikolórok” két arannyal, egy ezüsttel és egy bronzzal rendelkeznek, míg Magyarország egy arannyal, két ezüsttel és egy bronzzal büszkélkedhet.”

Augusztus 3-án a Prosport azt írta: „Magyarország felnéz Románia helyezésére: a 7 éremnek köszönhetően Románia csapata feljött a 11. helyre a párizsi olimpia összesített ranglistáján, közvetlenül Kanada mögött. 

Nem tartott sokáig a szomszédunk öröme, hiszen augusztus 5-én a sport.ro írta meg, hogy „Románia egy helyet visszaesett , így Magyarország megelőzte”. A Prosport tovább fokokzta a hangulatot és így számolt be Ana Maria Bărbosu tornász bronzérméről: 

Augusztus 7-én ismét a Prosport ujjongott: „Jackpot! Mihaelea Cambei ezüstérme után Románia egy helyet javított a 14. az éremtáblázaton, egy hellyel megelőzve a szomszédos Magyarországot. 

Augusztus 10-én a Prosport újra hozta a formáját, de most inkább pánikolt: 

Majd folytatták: „Vége a Magyarország-Románia összecsapásnak a 2024-es párizsi olimpián, miután a magyarok a napokban letarolták hazánkat az éremtáblázaton. Az olimpián szerzett 15 éremmel Magyarország összességében a 13. helyen áll! Románia már csak a 20-on.” Ugyanazt hírt a Gazeta sporturilor ezzel a címmel hozta le: 

Augusztus 11-én tovább rémüldözött a Prosport, miután hazánk azelőtt való nap újabb 3 érmet nyert, két ezüstöt és egy bronzot: „Románia újabb három helyet esett vissza. 

Augusztus 11-én a sport.ro így örült Gulyás Michelle sikerének: 

Újabb világrekordot jelentő aranyérem a magyaroknak.” 

A Román Olimpiai és Sportbizottság 12 éremre számított – számolt be a Mediafax. Így van bennük némi csalódás, mivel az egyes sportágakban a román versenyzők a lehetséges szintjeik alatt teljesítettek. Ilyen például az asztalitenisz, az evezés, a birkózás, mind olyan sportágak, amelyben Romániának valós esélyei voltak az éremre.

A fentiekből láthatjuk, hogy nem csak mi figyeltük hazánk sportolóinak a teljesítményét, hanem egyes szomszédaink is árgus szemekkel lesték azokat. Azt mindenképpen ki kell emelni, hogy a beszámolók és cikkek alatt nem szerepeltek hőbörgő, hazánkat gyalázó, nacionalista hozzászólások, ami, ha nem is ad bizakodásra okot, de mindenképpen meglepő.