Merénylők, árulók, gazemberek

 Fotó: ANDREW CABALLERO-REYNOLDS / AFP

„Kis híján meggyilkolták az Egyesült Államok korábbi és vélhetően következő elnökét, Donald Trumpot. Valamint megválasztották, pontosabban újraválasztották az Euró­pai Bizottság elnökét, Ursula von der Le­yent. Más-más módon, de mindkét eset rendkívül súlyos. És mindkettő elszomorító képet fest a nyugati világról, benne a demokrácia állapotáról.

Ebből a szempontból valójában a második eset a súlyosabb.

Persze egy merénylet mindig felháborító, elítélendő. És elkeserítő látlelet a társadalomban lévő erőszakról, annak egyes tagjaiban tobzódó gyűlöletről és őrületről.

De bármennyire is nyersen hangzik így kimondva, Amerikában az elnök elleni merénylet, legalábbis annak kísérlete, szinte »business as usual«, ahogy Magyar Dávid baloldali publicista fogalmazott a Hír TV Komment című műsorában. Az ország története során négy elnök lett merénylet áldozata, és nem sok olyan elnököt tudunk mondani, aki ellen ne követtek volna el merényletkísérletet, vagy legalábbis ne készültek volna erre, amit aztán a titkosszolgálatok vagy egyéb illetékes szervek még időben meghiúsítottak.

Persze attól, hogy már többször is fordult elő hasonló (megjegyzem, Európában, és a világ más részein is), attól még fejbevágó szembesülni vele. Főleg, hogy a szembesülés konkrét videófelvételek tömegét jelenti.

Megnézhetjük minden létező szögből, kameraállásból a pillanatot, láthatjuk gyorsítva, lassítva, kikockázva, osztott képernyőn, grafikákkal feldobva stb. Újra és újra megnézhetjük, mi történt, s lassan már az érzelmi felindultságunk is elmúlik. De ettől még a demokrácia szomorú pillanata ez. Bármennyire is ennek ellenkezőjét mondják különböző baloldali megmondóemberek. Például a nálunk nagyjából ismeretlen, de amerikai liberális körökben igen kedvelt youtuber és politikai kommentátor Destiny, azaz Steven Kenneth Bonnell II. Ő nemhogy nem ítélte el a merényletet, de abban is ellentmondott az őt kérdező Piers Morgannek, hogy ez az esemény szégyenteljes egy demokráciában. Az egyébként rendre mértékletesen fogalmazó, politikailag kiegyensúlyozott Morgan erre – nagyon helyesen – alávalónak, aljasnak (»despicable«) nevezte. Szerinte igenis a demokrácia szégyene ez.”