Hogyan éli meg Ukrajna lakossága az elhúzódó háborút?

Nyitókép: Ukrainian Internal Affairs Minis / AFP

Az ukrán társadalomban meglévő regionális ellentétek és nyelvi viták jelentősen befolyásolják az ország egységét. 

A nyelvkérdés továbbra is jelentős feszültséget okoz, és a politikai tér homogenizálása sem vezetett teljes konszolidációhoz. A meglévő ellentétek mélyítése kockázatos lehet, mivel a közös ellenség, Oroszország fenntartja a társadalmi szolidaritást. 

A 2004-es narancsos forradalom rávilágított ezekre a különbségekre, amely során Nyugat- és Közép-Ukrajna lakossága erősen ukrán identitású és államfüggetlenség-párti, míg Kelet- és Dél-Ukrajnában az oroszbarát és posztszovjet identitások dominálnak. A 2013-2014-es Euromajdan események és az azt követő szeparatista mozgalmak tovább mélyítették ezeket a megosztottságokat.

De a háború nem kímél senkit. A témáról Dr. Seremet Sándort, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatóját és kutatócsoport-koordinátorát kérdeztük. 

***

Mindenki mindig a frontról beszél, de soha nem az emberekről. Hol tart a háború?

A lassan két és fél éve tartó háború 

amely elsődleges célja az ellenfél erőinek és erőforrásainak a felőrlése. Miután az orosz villámháborús tervek kudarcot vallottak Ukrajna északi területein, valamint az ukrán haderőnek sikerült kiszorítania az oroszokat Herszonból és Harkiv környékéről, a háború dinamikája megváltozott. Ma nem látunk grandiózus csapatmozgásokat és hatalmas áttöréseket. 

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem történnek jelentős események, mint például az orosz flotta hajóinak elsüllyesztése, repülős parancsnoki központok és felderítő repülőgépek kilövése, orosz olajipari egységeket érő támadások, vagy az ukrán energetikai rendszer rombolása. 

A háború általános dinamikáján ezek azonban nem változtatnak. Bár az elért eredmények és az okozott károk komolyaknak számítanak, a háború megnyeréséhez egyik sem elegendő. 

Az olyan ukrán portálok, mint a Deep State például gyakorlatilag valós időben jelzik a frontvonalakon alakuló helyzetet. 

Egyelőre az orosz haderőnél van a kezdeményezés. Lassan, hatalmas pusztítással és továbbra is komoly veszteségekkel, de fokozatosan és folyamatosan haladnak előre az orosz csapatok a frontvonalak mentén, és ismét megjelentek az északi határokon Harkiv irányában. Utóbbi események adhatták az alapot ahhoz a döntéshez is, hogy a nyugati fegyverek most már a nemzetközileg elismert orosz területeken is bevethetőek, igaz azzal a kitétellel, hogy azokat csak a védekezésre a határmenti célpontok ellen lehet bevetni. 

Az oroszok annak ellenére, hogy bizonyos területeken tudnak előre haladni, alapvetően védekezésre és kivéreztetésre rendezkedtek be. A háború során megtanultak alkalmazkodni az új körülményekhez és az új nyugati fegyverrendszerekhez. 

Az ukrán katonák többször is nyilatkozták, hogy akkor tudnak eredményesen harcolni, amikor új fegyverrendszereket kapnak, amelyek ellen az oroszok nem tudnak hatékonyan védekezni, ezért az nyugati támogatás és a fegyverek átadása kritikusan fontos számukra. 

Ez jelenleg is beigazolódni látszik, ugyanis az áprilisban elfogadott amerikai segélycsomagban foglaltak fokozatosan megérkeznek az ukrán frontra és ennek látszik a hatása. Az ukrán haderő több ponton is igyekszik ellentámadni és ért is el bizonyos sikereket, de a kezdeményezést a fronton még nem tudja átvenni. A nyugati támogatás ugyan mérsékelni tudta a kialakult lőszerhiányt és komoly löketet adott az ukrán haderőnek, de az oroszok tüzérségi és légi fölénye továbbra is jelentős. Mindemellett az ukrán haderő legnagyobb problémája a jelentős emberhiány. Utóbbit nyugati segélyekkel nem lehet pótolni.

Hogyan bírja a társadalom a háborús viszontagságokat?

A kérdés összetett, ugyanis más-más helyzetben lévő ukránok másképp értékelik a helyzetet. A legutóbbi felmérések szerint a megkérdezettek 47%-a gondolja úgy, hogy az országban zajló folyamatok összességében rossz irányba haladnak és 33% véli úgy, hogy az irány jó. Gazdasági szempontból a megkérdezettek 64%-a ítélte rossznak a helyzetet. 

A megkérdezettek 80%-a hisz Ukrajna győzelmében, nyugaton ez a mutató 84% keleten pedig 65%. A győzelem megfogalmazása azonban már más kérdés, ugyanis ha korábban a győzelem a teljes ukrán területek felszabadítása számított, addig most ez csak a megkérdezettek 42%-ára igaz. 2022-ben azok akik feladnák a területeket nem csak kevesen voltak, de hazaelleneseknek is nevezték őket, 2023 májusáig alig 8-10% volt aki erre hajlandó lett volna, a háború eseményei valamint a fronton bekövetkezett kudarcok, mint Bahmut elvesztése vagy a sikertelen 2023-as nyári ellentámadás fokozatosan növelte a lakosság pesszimizmusát, 2023 októberére a területi engedményekre hajlandók száma 14%-ra, év végére pedig 19%-ra nőtt. 

Igaz, hogy a légi riadók kiterjednek az egész országra és az orosz rakéták és drónok lefedik az egész országot, de a harcok legnagyobb mértékben a frontvonalak mellett zajlanak, így a lakosság azon része, amely ennek nincs kitéve, a háborús sokk után ismét a szociális, gazdasági és politikai kérdésekre is tud figyelni. 

Ennek egyik eleme az életszínvonal folyamatos romlása, és az energetikai rendszer rombolásával ezt tovább nehezítik a folyamatos áramkimaradások is, amelyek messze túlmutatnak azon, hogy olvadnak a fagyasztók és gyalog kell felmenni az emeletre. 

Árammal működnek a víztisztító állomások is, ami a nyári hónapokban igen komoly kihívást jelent főleg a nagyvárosokban. A másik komoly tényező a továbbra is virágzó korrupció. A háború során sok kirívó esetnek lehettünk szemtanúi, és az ügyekben gyakran szerepeltek tisztek vagy magas beosztású politikusok. A helyi hadkiegészítő parancsnokságok vezetői elmondások szerint hatalmas pénzeket kapnak azoktól, akik megpróbálják kivonni magukat a mozgósítás alól, utóbbi igen fájó pont. 

amikor a hadkiegészítő parancsnokságok vezetői fényes nappal tuszkolják be a férfiakat a járművekbe és szállítják el őket. 

Ez megtörténik a munkahelyeken, rendezvényeken, tömegközlekedésen is, ezért sokan vagy felmondtak és bujkálnak, vagy feketén dolgoznak, hogy ne kerüljenek kézre. Naponta több százan kísérelnek meg illegális határátlépést a mozgósítás miatt: a módszerek eltérőek, van, aki a Kárpátokon próbál átkelni Romániába, van, aki a Tiszán próbál át úszni; de voltak esetek, amikor katonai teherautóval rontottak át a magyar határon és adták fel magukat ukrán férfiak.

A háború rutinná válásával a legnagyobb gond az, hogy a háború kitörésével megjelent hatalmas társadalmi egység ismét repedezni kezdett. Az ukrán társadalomban mélyen gyökerező törések és ellentétek lassan ismét felszínre törnek, ami egy a háborútól fáradt és frusztrált társadalomban igen nem kívánatos jelenségek. 

Az ukránokat igen kevés pozitív inger érte az utóbbi időben, ugyanis egyre több volt a szkeptikus hang nyugaton, szinte alig voltak katonai sikerek, a legjobb barátoknak kikiáltott lengyelek blokkolták a határokat az ukrán gabona számára, hatalmas huzavonával járt a segélyek jóváhagyása. Sokan érezhették úgy, hogy Ukrajnát fokozatosan magára hagyják. Egy ilyen jelentős esemény, mint a tárgyalások megkezdése, amely egyelőre kevés gyakorlati eredménnyel jár, mégis jó hatással lehet az ukrán társadalomra. A pozitív eseményekre és hírekre nagy szükség van manapság, de ez valószínűleg nem csak az ukránokra igaz.