Csak semmi pánik – így küzdjük le a nyelvi akadályokat a nyaraláskor

Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay/Surprising_SnapShots

Tombol a nyár, a legtöbben júliusra és augusztusra időzítik a szabadságukat. S bár az angol világnyelv, mégis előfordulhat, ha utunk külföldre vezet, hogy akármennyire is szeretnénk, nem tudjuk megértetni magunkat a helyiekkel. Az Afar.com ezért egy jelnyelvi-tolmácsot – kérdezett meg arról, hogy milyen tippekkel, trükkökkel tudjuk ezeket a kihíváskat áthídalni. A témával korábban a Flight Centre oldal is foglalkozott.

***

Mit tanácsol egy tolmács a nyelvi akadályok leküzdése kapcsán?

Anna Mindess jelnyelvi tolmács azt vallja, ha olyan országba utazunk, amelynek nem beszéljük a nyelvét, akkor kreatív megoldásokhoz kell folyamodni, hogy megértessük magunkat. Mindess szerint a fordítóalkalmazások kétségtelenül hasznosak, „de ha túlzottan rájuk hagyatkozunk, akkor a kommunikáció alapvető, emberi elemét veszítjük el, ami néha vicces, néha pedig kínos félreértésekhez vezethet”.

Bevezetőként egy nemrég, Kínában megtapasztalt példát hozott. Felidézte, hogy egy látogatása során belépett egy pekingi levesezőbe, ahol sehol sem látott angol fordítást. S mivel a kínai szókincse kimerült a „ni hao” (hello) és a „xie xie” (köszönöm) kifejezésekkel, ezért más módszerhez folyamodott, hogy enyhítse az éhségét. Egy tésztaleves képére mutatott a falon, és mivel két árat vélt látni alatta, egy kisebb tányért rajzolt a levegőbe. Egy pillanat múlva a pult mögött álló lány követte a példáját: először néhány paprikára mutatott, amire Mindess megrázta a fejét, jelezve, hogy nem kér ebből a zöldségből. Majd a pultus a hagymákkal folytatta. Erre tolmács már bólintott, hogy az viszont mehet a levesébe. „Majd amikor ivást mímeltem, a kiszolgáló egy üvegekkel teli hűtőtáskára mutatott. Miután fizettem, mosolyogtunk egymásra, hiszen 

– fogalmazott.

Anna Mindess azt is megjegyezte a lapnak, hogy gyakran látta, hogy az utazók hasonló helyzetekben megakadnak, és abban reménykednek, hogy néhány tisztán kimondott angol szót bárki megérthet. „De több mint 25 év jelnyelvi-tolmácsként eltöltött idő után már az első pillanattól fogva befogom a szám, és inkább a kezemet használom. Ezt a siket közösség tagjaitól tanultam , akik a kultúrák közötti kommunikáció igazi bajnokai” – jelentette ki.

Non-verbális tippek világutazóknak

Majd négy pontba szedve adott szó szerint kézzel fogható tanácsokat. Első tippje az volt, hogy rázós helyzetekben mindig a kérdés tárgyával kezdjünk. Ha például gy ezotikus országban az iránt érdeklődünk egy szálloda recepcióján, hogy mennyibe kerül náluk egy masszázs, akkor érdemes imitálni a masszírozást, majd néhány bankjegyet elővéve kérdő vállrándítást tenni.

„Ez a módszer azért sikeres, mert egy alternatív nyelvtani szerkezetet alkalmaz, amely mind a jelnyelvben vagy számos más nyelvben is elterjedt. Ezt téma-kommentnek nevezik, mivel a kijelentés témáját állapítják meg először. 

 – magyarázta a tolmácsnő.

Mindess második tippje, hogy merjünk gesztikulálni alapvető helyzetekben. „A különböző kultúrákban gyakran akadnak közös gesztusok az olyan hétköznapi szituációkra, mint az evés vagy az ivás. De azon túl, hogy a fenti kínai esetnél megtaláltam a közös alapokat, használtam a jelnyelvi tolmácsolás kontrasztos jellemző technikáját is, amellyel körbe tudom írni az adott tárgyat, fogalmat” – ismertette.

Viccesen sült el a magyar „gasztrokaland”

A harmadik, rajzos non-verbális trükkjét Anna Mindess egy magyar példával magyarázta. Felidézte, hogy egy alkalommal, mikor hazánkban járt egy népszerű üdülőhelyen, mandulagyulladást kapott. „Az ágyban ragadva az egyetlen dolog, amit el tudtam képzelni, hogy egy keménytojást egyek. De hiába mondogattam óvatosan egy mondatot az Utazóknak magyarul című könyvemből, a szobaszerviz folyton folyós, lágytojást hozott nekem. Végül pizsamában lementem a konyhára, és egy rajzot vittem magammal, ami egy csirkét, egy tojást és egy fazék vizet ábrázolt, valamint egy óra számlapját ábrázolta, ahol az  5 percet áthúztam, és 15 percet írtam helyette egy mosolygó arccal. Megkaptam a keményre főtt tojást” – emlékezett vissza a magyar „gasztrokalandra”.

A fentiekhez hozzáfűzte, hogy két siket embernek ritkán kell rajzoláshoz folyamodniuk, hogy megértsék egymást. De az idegen országokba utazó siketek számára a rajzolás nagy segítség lehet. Egy térkép tisztázhatja az útvonalakat, 

A jelnyelvi-tolmács negyedik tanácsa az volt, hogy ha kétségeink vannak, akkor játszuk el, mit szeretnénk. Itt egy finn esettel hozakodott elő, amikor minden áron el akarta kerülni, hogy rénszarvas húst kelljen ennie. „Amikor az ételeinket olyan pincérek szolgálták fel, akik csak finnül beszéltek, egy kis színjátékkal rukkoltam elő. A baromfihúst a karjaimmal való csapkodással, a sertéshúst két lyukkal ellátott kerek ormánnyal, míg a rénszarvast agacsokkal illusztráltam. A pincérek dekódolták a vizuális feleletválasztós kérdésemet, így pedig biztonságban éreztem magam, és elkerültem, hogy Rudolf rokonát kóstoljam meg” – jegyezte meg viccesen Anna Mindess.