Ez sokáig nem volt túl látványos, míg aztán 2021-ben a Biden-kormány innovatív új gazdaságpolitikai projektbe nem fogott: az amerikai vállalatok elriasztásába egy szövetséges országban való befektetéstől. Ez csúcsosodott ki tavaly a Pressman-féle nagykövetség Sargentini-díjas, rágalmakkal teli befektetésiklíma-jelentésében. S ekkor nyert értelmet minden, amit a magyar kormány a keleti nyitás tekintetében az elmúlt tíz évben véghez vitt.
Magyarországot a befektetők elriasztásával egyoldalúan már senki nem tudja zsarolni”
Hamis narratíva, hogy a kínai befektetések pótolhatnák az uniós pénzeket – a tőkebefektetést megtérülésre játsszák jövedelmező szektorokban, az uniós kohéziós és helyreállítási alap pedig vissza nem térítendő támogatást nyújt fejlesztési projektekhez a közlekedéstől az egészségügyön át a kisvállalati világig. Aki a kettőt összemossa, almával veti össze a macskát. Amit viszont nagyon is kiváltanak a kínai befektetések, az a demokrata pártiak által politikai okokból visszafogott amerikai tőke. Ebből a szempontból Magyarország ma ellenállóképes, ha nem sebezhetetlen is: a tavaly érkező tizenhárommilliárd eurónyi külföldi befektetés a duplája az egy évvel korábbinak, s ennek már több mint a fele kínai. Olyan kínai tőke ráadásul, amely a német pénzt is húzza magával, megakadályozva a túlzott kitettséget újdonsült keleti partnerünknek. A keleti nyitás mára elérte, hogy Magyarországot a befektetők elriasztásával egyoldalúan már senki nem tudja zsarolni; éles amerikai fegyver csorbult ki külgazdaság-politikánk páncélzatán.
Magyarország legjobb helyei ma az autóipar telephelyei Győrtől Esztergomon át Kecskemétig, s a kínai befektetések által ilyen jó helyekből lesz még több. A debreceni CATL, a szegedi BYD és – ha a kiszivárgott hírek igaznak bizonyulnak – a pécsi GWM Kelet- és Dél-Magyarországnak is elhozza az Északnyugat-Dunántúl prosperitását. Győr-Moson-Soprontól ma Hajdú-Bihar, Csongrád-Csanád és Baranya jó százezer forinttal marad el egy átlagos dolgozó nettó átlagkeresetét tekintve; előbbi vármegyében jóval 400 ezer fölött, utóbbiakban 300 ezer környékén alakultak a fizetések tavaly. Hogy mindenkinek világos legyen a tét: ezt a lyukat foltozza be most a kínai tőke, átrepítve az ország jó részét a havi nettó ezer eurós álomhatáron, ami tíz éve még a legkevesebbek kiváltsága volt.
A magyar külpolitika nem hibátlan – de ez egy minősített, ünnepi pillanata. Becsüljük meg azokat, akik létrehozták. Bizony így néz ki a siker.