Így üldözik a fehéreket Dél-Afrikában – odavalósi magyar számolt be a növekvő rettegésről

Nyitókép: Florian Choblet/AFP

***

A búrok folyamatos diszkriminációt tapasztalnak, mivel az alkotmány elsősorban az egyéni jogokat védi, nem pedig a közösségi jogokat. Ez a jogi megközelítés Nelson Mandela 1990-es szabadulása és 1994-es elnökké választása után vált meghatározóvá, amikor az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) került hatalomra. 

A dél-afrikai társadalom nagyfokú nyelvi és kulturális sokszínűséget mutat, ennek ellenére a búrok, sokszor más kisebbségekkel együtt, gyakran érzik magukat hátrányos helyzetben, akár az oktatásban, akár a közélet más területein.

Mindezek ellenére a búr közösség tartja magát és fenntart egy erős oktatási rendszert, amelyet 1994 után hozott létre. A bizonytalan közbiztonság miatt számukra nem ajánlott az utcán tartózkodni vagy tömegközlekedést használni. A kormány megkezdte a földek államosítását, ám a búrok továbbra is kitartanak szülőföldjük mellett, ellenállva a nyomásnak, ami egyre nagyobb terhet ró rájuk. Az apartheid idején a feketék jogait korlátozó törvények száma jelentősen elmarad a jelenlegi, a fehérek ellen irányuló jogszabályoktól. A búrok által kifejlesztett modern mezőgazdaság is veszélyben van a földkisajátítások miatt.

A Dél-afrikai Köztársaságban született és nevelkedett Jeney János térképésszel beszélgettünk az ottani életről. 

 Ezt nem csak a fehérek teszik, hanem mindenki aki megengedheti magának, akár annak árán is, hogy más dolgokról lemond. Akinek nincsen autója az nem tudja elhagyni sem az otthonát, mert az utcán sétálni nagyon veszélyes.

Az országban 2007 óta energiaválság van, ami azt jelenti, hogy rendszeresek az áramszünetek. Ez nagyon sok kellemetlenséget és gazdasági problémát okoz, de az amúgy is rossz közbiztonságot tovább rontja, ugyanis ilyenkor éjjel nincs közvilágítás. 

Ők rendszeresen éneklik a Kill the Boer és más hasonló mozgalmi dalokat. Ezek a dalok már az 1994-es rendszerváltás előtt léteztek, és viszonylag népszerűek voltak baloldali körökben. Itt muszáj hangsúlyozni, hogy ez nem vonatkozik általánosságban az ország fekete lakosságára, mert azok a feketék, akik nem a kommunistákkal szimpatizáltak azok ezt nem támogatták és ma sem támogatják.

Azt is fontos látni, –folytatta Jeney– hogy nem minden búr támogatta a múlt rendszer politikáját, így például a legismertebb búr szervezet, az AfriForum ma jó kapcsolatot ápol a többi kisebbséggel és a konzervatív feketékkel is. 

Sajnos ugyanakkor láthatjuk a felhívás eredményét, ugyanis a fehér farmereket (akik szinte kizárólag búrok) meggyilkolják az otthonaikban. Sok esetben értékes vagyontárgyakat hagynak hátra az elkövetők, így lehet látni, hogy ez nem rablógyilkosság. 

A Dél-Afrikában élő magyarokról Jeney elmondta, hogy miközben a búrok nagyon távol élnek tőlünk, a kapcsolatok nagyon messze nyúlnak vissza, erről eg ybúr történész könyvet is írt; megemlítendő például ifj. Wass Albert, a nagy író rokona, aki a búrok oldalán harcolt a búr háborúban, és annak vége előtt két héttel esett el. Az ő emlékét őrzi egy emléktábla Kolozsváron a Farkas utcai templomban. 

A legnagyobb magyar beáramlás 1956 után volt, igaz messze elmaradt attól mint ami a nyugati országokban történt. Dél-Afrika csak családokat vagy egyedül álló férfiakat engedett be, egyedülálló nőket nem, így nagyon hamar kialakultak a vegyes házasságok, „és az én generációm többsége már nem beszél magyarul” – mondja Jenei. 

Mint mondja, a magyarság egyre fogy az országban, utánpótlás pedig alig van, ugyanis nem egy túl népszerű kivándorlási célország a magyarok számára. Az hogy a magyarok kikkel házasodtak, sok esetben azon múlt, hogy a fehérek között kik voltak többségben a adott területen. Ugyanakkor voltak akik Magyarországról, „szereztek” maguknak feleséget, akik aztán családegyesítéssel mentek ki Dél-Afrikába.

Miközben elmondható, hogy a magyar diaszpóra folyamatosan asszimilálódik azt is tény, hogy a kis mérete miatt soha nem volt saját intézmény rendszere, és túl nagy jelentősége sem volt. Pontosan ezért van az, hogy nem is tudott megmaradni: valaki ott vagy asszimilálódik vagy Magyarországra költözik. 

Visszatérve a búrokkal való kapcsolatra: Jenei szerint ez valójában 1994 után erősödött meg, mikor már a búrok is már a korábban említett üldöztetésnek voltak kitéve. 

(az afrikánsz nyelvet a dél-afrikai Praal településen alkották meg), miközben az iskoláikban a nyelvüket próbálják visszaszorítani. Ugyanez a jelenség megfigyelhető az oktatás minden szintjén, a közigazgatásban és a médiában Jenei szerint. Ezért alakítottak ki aztán a búrok saját intézményrendszert. A településnevek is egy érzékeny téma, ugyanis a többes településnév használatot elutasítja a kormány, közben cseréli le a települések neveit – megjegyzi: szerencsére ezen Erdélybe már túl vagyunk, ugyanis a magyarlakta terülteken vannak magyar településnevek.  

és mezőgazdasággal intenzíven foglalkozó nép vagyunk. Ezért küldték 2021-ben az első delegációt Magyarországra – sorolja. „Bár én már akkor láttam, hogy a határon túli magyarság helyzete jobban hasonlít az ő helyzetükre, sajnos ők ezzel valószínűleg azért nem voltak tisztába, mert a világsajtóban nagyon kevés szó esik a határon túli magyarokról”. 

2023 áprilisában ismét Magyarországra érkeztek, hogy forgassanak egy dokumentumfilmet Magyarországról, Jenei ebben is megszólal, illetve Pretoriában is járt előadni Trianonról. 

 „Miután nekem is vannak erdélyi felmenőim és gyakori vendég vagyok Székelyföldön ezért megszerveztem, hogy találkozzanak az erdélyi magyarság képviselőnek egy részével és arról is gondoskodtam, hogy az ottani magyar sajtó tudomására jusson a búrok látogatása. Ők bemutatták az ő helyzetüket, és a mi képviselőink is bemutatták a mi helyzetünket. Abban egyeztünk meg, hogy ők miután visszamennek Dél-Afrikába bemutatják ott is a mi helyzetünket, és mi magyarok bemutatjuk itthon az ő helyzetüket” – mondja a dél-afrikai születésű térképész.