Dél-Afrika: választások jönnek a fordított rasszizmus hazájában

Fotó: Mail&Guardian

Választásokat tartanak Dél-Afrikában május 29-én, és a közvéleménykutatók szerint a kormányzó Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) harminc év után először elveszítheti abszolút többségét, azaz koalíciókötésre kényszerülhet.

Az ANC a Nobel-békedíjas Nelson Mandela pártja, ami az apartheid-rendszer 1994-es bukása óta folyamatosan kormányon van, mégpedig abszolút többséggel. Mostanra azonban úgy tűnik, erodálódik a támogatottsága. Ennek a fő okai a magas, 32 százalékos munkanélküliség, a gyakori áramkimaradások és a bűnözés magas aránya: 2023 utolsó három hónapjában napi átlag 130 nemi erőszak és 80 gyilkosság történt a 62 milliós országban. Kétszer annyi a farmergyilkosság, mint a rendőrgyilkosság. Dél-Afrika valójában ott van a legerőszakosabb országok listájának elején: miközben a globális átlag a százezer főre jutó hat gyilkosság, nálunk pedig ennél is jóval alacsonyabb, arrafelé ez a szám 2017-ben 34 volt. S az erőszak a politikára is kiterjed: az egyik kulcsfontosságú tartományban, a zuluk központjának számító KwaZulu-Natalban 2023-ban húsz önkormányzati képviselőt (tanácsost) gyilkoltak meg, Ez a szám az előző tíz évben összesen 150. Emellett Dél-Afrika a világ egyik legegyenlőtlenebb országa is.

Az országban 28 millió embernek van szavazójoga, ők választják meg a négyszáz fős Nemzetgyűlést, ami aztán harminc napon belül elnököt választ. Őket kell meggyőznie az ANC-nek és három jelentős kihívójának az 1994 óta megrendezendő hetedik választáson. Az ANC-t az egykori polgárjogi és szakszervezeti harcos, az időközben dúsgazdag üzletemberré vált Cyril Ramaphosa mostani elnök vezeti, aki elismeri, hogy vannak problémák, de az előző harminc év eredményeivel kampányol, azzal, hogy csökkent a szegénység és felemelték a feketéket. Az ANC-nek még mindig megvan a rendszerváltó étosza, bár már egyre jobban kopik, egy április végi felmérésen 40,2 százalékot mértek neki, ami szerint ugyan ő nyeri meg a választást, de koalíciós partner után kell néznie. Vajon ki lehet majd az?

Az ANC legfőbb, centrista kihívója a Demokratikus Szövetség (DA), amelyet a fehér afrikaner John Steenhuisen vezet. A párt szerint az ország válságban van. A DA liberalizálni szeretné a gazdaságot, amibe beleérti a privatizációt is. Steenhuisen ígéretet tett arra, hogy kétmillió új munkahelyet teremt, véget vet az áramkimaradásoknak és felére csökkenti az erőszakos bűncselekmények arányát. A DA úgyszintén ellenzi az ANC által az előző évtizedekben a társadalom minden szegmensébe bevezetett faji kvótákat is, amelyek előírják a feketék arányszám szerinti alkalmazását, de nem a fehérekét (akik a népesség pusztán 8 százalékát teszik ki). A DA-t 21,9 százalékra mérik.

A harmadik legnagyobb párt a Gazdasági Szabadságharcosok (EFF), amely viszont épp ellentétes, radikális baloldali megoldásokat kínál. Vezetője az ANC ifjúsági szárnyának volt vezetője, a pártból 2012-ben kitett Julius Malema. Szerintük az ANC nem szabadította ki a feketéket a kapitalizmus és az apartheid okozta egyenlőtlenségek szorításából. Az EFF földosztást ígér, egyben államosítaná a bányákat, a bankokat és más gazdaságilag fontos intézményeket, mindezt ellentételezés nélkül. Azt ígérik, hogy az ország vagyonát a lakosság többségének javára fordítják. Az ANC ifjúsági szárnyának tagsága nagyrészt átigazolt az EFF-be, a párt 2019-ben 11 százalékot kapott.

Az ANC-nek a leginkább azonban egy harmadik párttal gyűlik meg a baja. Ez pedig Jacob Zuma volt ANC-vezér uMkhonto we Sizwe (MK), azaz A Nemzet Lándzsája nevű pártja, ami Dél-Afrika átalakítását és ötmillió új munkahelyet ígér. Az MK neve az ANC volt fegyveres szárnyának a neve, amelyet még Nelson Mandela és más kommunisták alapítottak 1961-ben. Zuma egykor a párt hírszerzési szárnyának vezetője volt. Zumát, saját elődjét Ramaphosa próbálta kiszorítani a politikai életből, leginkább korrupciós vádak segítségével, amelyeket Zuma tagadott; illetve 2021-ben 15 hónapra börtönre is került, amiért megszegett egy bírósági rendelkezést. Zuma még 16 rendbeli korrupciós váddal néz szembe, amelyek fegyverüzleteket érintenek. Emellett pedig az ANC felvetette, hogy zárják ki a választásból az MK-t.

Ezért aztán az ANC meg is támadta a bíróságon az MK-t, és más utakon is próbálják ellehetetleníteni. Igaz, azóta a korrupcióellenes jelszavakkal hatalomra került Ramaphosa is folyamatosan szembenéz korrupciós vádakkal, civilben meg amúgy is az ország egyik leggazdagabb üzletembere.

Jacob Zuma szűkebb pártriája az említett KwaZulu-Natal, ahol korábban az ő helyi erői „intézték” az ANC meghatározó regionális győzelmeit, amelyek kulcsfontosságúak voltak a kormányzó párt abszolút (50 százalék feletti) parlamenti többségéhez. Most azonban az a veszély fenyegeti az ANC-t, hogy az addigi helyi szavazói egyszerűen átpártolnak Zumához: az MK-t országosan 13, KwaZulu-Natalban viszont 25 százalékra mérik. Igaz, Angelo Fick, a johannesburgi Auwal Intézet igazgatója a BBC-nek azt nyilatkozta, meg lenne lepődve, ha 6 százaléknál többet kapna az MK.

A három elnökségre esélyes politikus a mostani elnök, ANC-s Ramaphosa; a DA-s John Steenhuiseen; és az EFF-es Julius Malema. A választók azonban nem szavaznak elnökre. A fülkében három szavazólapot kell kitölteni. A Nemzetgyűlés kétszáz székét pártlisták közt osztják ki; másik kétszáz székét tartományonként eltérő szavazólapokon tartományi politikai erők és független jelöltek közt osztják szét; és szavaznak a tartományi közgyűlésről is. Összesen háromszáz párt regisztrált. Az ANC két legesélyesebb koalíciós partnere az EFF és az MK, bár a DA sem zárta ki, hogy meg tudna egyezni a legnagyobb párttal.

Dél-Afrika egyik legkínosabb problémája a fehér búr farmerek ellen elkövetett gyilkosságok, kínzások és már farmtámadások, amit az ország vezetése ha nem is tagad, de legalábbis ignorál. Egyes ANC-s, MK-s és EFF-es politikusok ráadásul időnként még szítani is szokták, Malema például egy évtizede  vidáman énekelgeti a búrok meggyilkolására felszólító dalokat pártja stadiongyűlésein, a támogatóival együtt – és nincs egyedül. Sőt, nyíltan kiállt a dalok éneklése mellett. Ez ANC-s politikusokra és Zumáékra is igaz, azaz az ANC-eredetű politikai elit jelentős részére. A YouTube-on több videó is megtekinthető az ilyesfajta vidámkodásokról.

A farmtámadások és gyilkosságok pontos számáról nehéz számot adni, a dél-afrikai rendőrség meglehetősen hiányos és pontatlan adatai szerint 21 év alatt 12245 farmtámadás és 1700 gyilkosság volt – a valós szám ennél magasabb. A rendőrök gyakran a támadókkal működnek együtt, az elkövetők közül keveseket ítélnek el. Ráadásul a farmtámadások módszertana azonos azzal, ahogy az ANC fegyveres szárnya egykor bánt az áldozataival.

A budapesti CPAC-re ellátogató filmrenderő, író és aktivista Ernst Roets, at afrikanerek (fehér búrok) emberi jogait védelmező AfriForum vezetője, a Lődd le búrt! című, farmtámadásokról szóló, magyarul is olvasható kötet szerzője úgy nyilatkozott a Mandinernek: „átlagosan két farmtámadás volt naponta, és két gyilkosság hetente. Ma jobb a helyzet, de még mindig vannak farmtámadások. És Dél-Afrikában vannak politikusok, akik aktívan bátorítják ezt: a farmerek megöléséről szóló dalokat énekelnek kampányrendezvényeken. És megússzák, mert az igazságszolgáltatás megvédi őket. Így még egy korábbi elnök is egy politikai gyűlésen a fehérek megöléséről énekelt, és az emberek vele együtt énekeltek. Ez nagyon furcsa és aggasztó. A farmtámadások miatt több százezezren, de talán egymillióan is elhagyták az országot.” Roetsnek a saját rokonai és ismerősei közt is számosan estek farmtámadás és gyilkosság áldozatául.

A másik jelentős probléma a faji kvótákról szóló törvényekben megjelenő fordított rasszizmus. Roets ezzel kapcsolatban így fogalmaz: „jelenleg több mint száz faji törvény van Dél-Afrikában, mindegyik a fehérek ellen. A hivatalos nevük ’fekete felhatalmazási politikák’, vagy ’átalakítás’. De a záradék nagyon kifejezetten a fehérek faji megkülönböztetése mellett szól. És minden ellen, ami a fehérekhez kötődik, mint például az afrikaans nyelv, a nyugati értékek és így tovább. Ironikus, hogy a jelenlegi kormány az apartheid rendszer ellen harcolt, azt hirdette, hogy a rasszizmus ellen harcol, és hozott száz faji törvényt.” Van egy jogszabály a demográfiai reprezentativitásról is, ami szerint a társadalom különböző szféráinak faji szempontból reprezentatívnak kell lenniük, legyen szó egyetemekről, cégekről vagy épp sportcsapatokról. Nem az érdem, hanem a bőrszín az első.

Kicsi az esélye, hogy a faji politikákon változtatni fog a következő kormány, ám ha az ANC valóban elveszíti többségét, és végül a DA-val köt koalíciót, akkor enyhülés következhet be ezeken a területeken. A másik két nagy párttal való szövetség, ami lényegében a saját magával való újraegyesülést jelentené, a dolgok még rosszabbra fordulhatnak.