Szigetelőszalaggal a falra ragasztottak egy banánt: hatmillió dollárért azonnal lecsapott rá egy „műgyűjtő”
Újra kitett magáért a világhírű olasz művész.
Az amerikai nagykövet arról is beszélt, hogy a magyarok szívatják az amerikai katonákat.
Nyitókép: MTI / Koszticsák Szilárd
David Pressman, az Egyesült Államok budapesti nagykövete Rubik-kocka-versenyt és fogadást tartott a nagyköveti rezidenciáján 2024. március 25-én, írja a 444. Elmondta: „Amikor Magyarországra érkeztem, az egyik legelső dolog, amiről beszéltem, szó szerint, a reptéren a gépről való leszállásom után, a Rubik-kocka volt” – mondta. Szerinte a bűvös kocka találó metafora az Egyesült Államok és Magyarország kapcsolatában felmerülő kihívások leküzdésének nehézségeire.
A nagykövet szerint
„a Rubik-kocka szinte végtelen összetettségéhez képest az Egyesült Államok és Magyarország kapcsolatában felmerülő nehézségek megoldhatók.
A megoldást meg lehet találni, sőt gyors megoldás is található, ha megvan erre a politikai akarat.”
Hangsúlyozta: az Egyesült Államok már eldöntötte, hogy „kiismerhetőbb kapcsolatot” akar Magyarország kormányával, „egy kapcsolat jobbá tétele nem olyan választás, amelyet egy kormány egyedül meghozhatna”. Emlékeztetnek: a magyar NATO-csatlakozás 25. évfordulója alkalmából tartott beszédében
Pressman többek között azt mondta: az Egyesült Államok a párbeszéd és az együttműködés híve, de a jelenlegi magyar kormánnyal ez sokszor nem működik, és ekkor az USA cselekszik, mert Orbánék csak ebből értenek.
A 444 szerint Pressman arra utalt, hogy olyan pontra jutottak, amikor a párbeszéd már nem elég.
Beszélt arról, hogy „a magyar állam milyen szívatásokkal nehezíti” például a pápai légibázison lévő amerikai katonák életét: „Megsértve a védelmi együttműködési megállapodásunkat,
a magyar kormány több mint három éve nem engedélyezi, hogy ezek a fiatal katonák rendszámtáblát kapjanak a családi autóikra,
ehelyett arra kényszeríti őket, hogy havonta több tízezer forintot fizessenek saját zsebből az ideiglenes regisztrációért. Nem a bürokrácia vagy a túlzottan bonyolult adminisztratív eljárások miatt. Hanem egyszerűen azért, mert a magyar kormány erről politikai döntést hozott. Igen, jól hallották. Rendszámtáblákról beszélek.”
Pressman szerint mindez jól illusztrálja a Magyarország és szövetségesei közti kapcsolatok jelenlegi, aggasztó állapotát – pedig „nem volt ez mindig így. És nem is kell, hogy így maradjon.” Azt tapasztalják, mondta akkor, hogy
Magyarország „másként viselkedik, mint a szövetség bármely más tagja”,
hogy „egy régi barát és szövetséges olyan dolgokat mond és tesz, amelyek aláássák a bizalmat és a barátságot.”
Pressman nehezményezte még a magyar politikai „Amerika-ellenes kirohanásait, az oroszbarát külpolitikát, a független média ellehetetlenítését, a bírák és civil elleni politikai hadjáratokat”. Szerinte a magyar kormányt kevéssé érdekli a konstruktív párbeszéd a fenti problémák megoldására.
„Más szövetséges országokkal együttműködünk, együtt dolgozunk – még akkor is, ha vannak nézeteltéréseink. Magyarországon ez nem működik
– amíg csak nem cselekszünk” – mondta.