Az oroszok ellopják a gumicsizmát és célba lőnek a gyerekekre, a németek nácik, Amerika meg Rómát játszik a tengeren túlról.
Nyitókép: Képernyőmentés
***
„Van egy álmom. Ha lenne igazság, akkor talán valóság lenne. De amíg a hatalomvágy, ez a belső mozgató az emberi természet, és a politika része lesz vagy így, vagy úgy – tehát örökre –, addig
marad, amit a történelemben látunk: a nagyok eldöntik, a kicsik megszívják. Vagy mégsem?
Volt idő, amikor el tudtam képzelni, hogy mégsem. Pár éve még hasított a V4, szárba szökkent a Három Tenger Kezdeményezés lengyel kezdősípszóra, vagyis a Baltikumtól a Balkánig elképzelése: egy gazdasági-hatalmi-kulturális tömb, ami képes ellentartani erre is, meg arra is. Keletre, nyugatra. Igen, itt a cél egyfajta lengyel dominancia volt az unión belüli tömb keleti szélén. De a lengyel dominancia az nem orosz. Nem is német, nem is amerikai.
Fölvillant a lehetősége annak, hogy az úgynevezett gazdasági realitásokat, és az úgynevezett politikai-katonai erőviszonyokat megváltoztatva lassan, de biztosan
új vágányra kerüljünk: Európa Középföldjének a síneire. Azokra a sínekre, amik soha nem épülhettek meg.
Pedig ezt a Középföldét a legbelső, lélektektonikai állandót tekintve (most találtam fel a kifejezést), erősebb habarcs tartja össze, mint a háborúba ájult Európát bármikor is tartotta, vagy tartani fogja, nemes egyszerűséggel azért, mert
a kiszolgáltatottság évszázados állandósága, a közös huzalozás járja át lakóit
Északról Délre és Délről Északra, nem pedig a naponta elüvöltött jelszavak. A belső valóság habarcsa, ami az igazi elnyomottakat tartja össze, nem a kitaláltakat – a kitalált elnyomottakat ugyanis a médiumok tartják össze.
Soroljuk: Bulgária, Csehország, Észtország, Horvátország, Magyarország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia, Szlovénia és Ausztria. Soroljuk: törökök, Habsburgok, németek, oroszok, amerikaiak, Kína. Az osztrákok a kakukktojás, ők mindkettő felsorolásban benne vannak, de ez lényegtelen, semmi sem lehet tökéletes.
A lényeg a csaknem folytonos fenyegetettség, a más érdekeknek kiszolgáltatottság, a nagyhatalmak árnyékában élők megosztottságának történelmi tapasztalata, az elnyomottság,
a „velünk ezt is megtehetik” dühítő élménye, ami búvópatakként habzik föl Középföldén újra meg újra:
a török, a Habsburg, a német-náci, a szovjet uralom, a lengyelek felosztása, a Balkán és a baltiak cseszegetése és ami ezen túl van – a pillanatnyi, gazdasági-hatalmi érdekeknek megfelelő ingamozgás, ami löki vagy köti ezeket az országokat, minket például a német iparhoz, az orosz energiához, az amerikai izéhez meg a kínai hogyishívjákhoz.
Az érdeken kívül mi kötne minket bárkihez is?
Az oroszok ugyebár lelövik a gyerekeket, talán meg is eszik őket,
ellopják a gumicsizmát és ők az új fasiszták. A németek nácik – vagy barnák, vagy szivárványosak, mindegy is – mert mindig túltolják, amit épp túl lehet tolni, az amerikaiak szimplán bunkók, akik Római Birodalmat játszanak – de úgy tűnik, ebből csak 100 év jön össze 1000 helyett –, Kína meg Kína. Mit nem lehet ezen érteni? Nézzük friss szemmel.
A javaslatom, hogy hozzuk létre Középföldét hivatalosan, az unión belül, majd, ha nem megy, azon kívül is: a konkrétumok szintjén, beruházásokkal, kulturális együttműködéssel, gazdasági integrációval, a közlekedés észak-déli kiépítésével. Szóval
teremtsünk egy új entitást, aminek megvannak a lelki-gazdasági-földrajzi alapjai, és ne olyan entitásokhoz csapódjunk, amik mindig a szarban hagytak,
és mindig a szarban fognak hagyni (lásd: Kelet, Nyugat).
Ehhez persze kell pár dolog: elsőként az, hogy ezek az államok fölismerjék a Történelmi Szükségszerűséget, ami – mondjuk ki kertelés nélkül – nem más,
Középfölde léte, litván, lengyel, szlovák és szerb hobbitokkal, akik egyszerre harcolnak majd Mordorral keletre és eszét vesztett Fehér Gandalffal nyugatra.
Nem fegyverrel persze – bár csillagflottás arzenállal őrködve az egyensúlyon – hanem ésszel és belátással, tudva, hogy egyedül a béke szülhet rendet.
Kell, hogy Középfölde államai átlássanak ennek a háborúnak – meg a többinek is – a realitásán és értelmén – gyorsan elmondom, mi az, hogy ezzel is meglegyünk: a nagyhatalmi érdek – és
egyesüljenek a hosszú távú (lét)fenntarthatóság érdekében, vagyis saját maguk is nagyhatalom legyenek.
A háborúval újjáéledő mágnesesség, ami a kicsit a nagyhoz taszítja – hány ezer éve megy ez? – elmúlik, és jó volna, még ha ötven évbe is telik, hogy
ne kelljen azzal lefeküdnünk, akit nem mi választottunk magunknak.
Metoo. Mert a háborúk kora elmúlik, még ha ötven évbe is telik, Kína pedig jön majd – több Temu, több érdek, több akkugyár – és visz mindent. Amit hagy, azon Mordor és tébolyult Gandalf osztozik majd. Addig meg jó volna egy ütésálló Középföldét összekalapálni.”
„Washingtonból nézve a világ” – A Stratéga ezúttal az amerikai fővárosban járt, ahol szó esett a migrációs válság valódi tétjéről, Trump külpolitikájáról és Magyarország békepárti szerepéről.
Andrius Kubilius védelemért felelős uniós biztos szerdán Strasbourgban hangsúlyozta: Oroszország vív háborút Ukrajna ellen, nem pedig fordítva.
A volt litván külügyminiszter hevesen reagált Angela Merkel kijelentéseire.
A mai Aulichok, Vécseyk, Dessewffyk teljes szívükkel védik hazájukat. Nem lőfegyverrel, hanem százezrével a digitális polgári körökben, a Harcosok klubjában az interneten. Horváth K. József írása.
Az Európai Bizottság elnöke szerint az elmúlt hetek eseményei azt bizonyítják, hogy az Európai Unió tagállamai összehangolt és tudatos támadások célpontjai.
Még a saját telefonjainkon sem lesznek biztonságban személyes dolgaink.
A Magyar Nemzet cikkében rámutatott, a Tisza szigetek ezt a gyűjtést úgy végzik, hogy a pártok működését és gazdálkodását szabályozó törvény kifejezetten tiltja.
Nem tudtak tovább tagadásban élni.
