Hagyjuk ezt a Kelet-Nyugat dolgot, mit szólnánk Középföldéhez?

Nyitókép: Képernyőmentés

***

„Van egy álmom. Ha lenne igazság, akkor talán valóság lenne. De amíg a hatalomvágy, ez a belső mozgató az emberi természet, és a politika része lesz vagy így, vagy úgy – tehát örökre –, addig 

Volt idő, amikor el tudtam képzelni, hogy mégsem. Pár éve még hasított a V4, szárba szökkent a Három Tenger Kezdeményezés lengyel kezdősípszóra, vagyis a Baltikumtól a Balkánig elképzelése: egy gazdasági-hatalmi-kulturális tömb, ami képes ellentartani erre is, meg arra is. Keletre, nyugatra. Igen, itt a cél egyfajta lengyel dominancia volt az unión belüli tömb keleti szélén. De a lengyel dominancia az nem orosz. Nem is német, nem is amerikai.

Fölvillant a lehetősége annak, hogy az úgynevezett gazdasági realitásokat, és az úgynevezett politikai-katonai erőviszonyokat megváltoztatva lassan, de biztosan 

Pedig ezt a Középföldét a legbelső, lélektektonikai állandót tekintve (most találtam fel a kifejezést), erősebb habarcs tartja össze, mint a háborúba ájult Európát bármikor is tartotta, vagy tartani fogja, nemes egyszerűséggel azért, mert 

 Északról Délre és Délről Északra, nem pedig a naponta elüvöltött jelszavak. A belső valóság habarcsa, ami az igazi elnyomottakat tartja össze, nem a kitaláltakat – a kitalált elnyomottakat ugyanis a médiumok tartják össze.

Soroljuk: Bulgária, Csehország, Észtország, Horvátország, Magyarország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia, Szlovénia és Ausztria. Soroljuk: törökök, Habsburgok, németek, oroszok, amerikaiak, Kína. Az osztrákok a kakukktojás, ők mindkettő felsorolásban benne vannak, de ez lényegtelen, semmi sem lehet tökéletes. 

A lényeg a csaknem folytonos fenyegetettség, a más érdekeknek kiszolgáltatottság, a nagyhatalmak árnyékában élők megosztottságának történelmi tapasztalata, az elnyomottság,

a török, a Habsburg, a német-náci, a szovjet uralom, a lengyelek felosztása, a Balkán és a baltiak cseszegetése és ami ezen túl van – a pillanatnyi, gazdasági-hatalmi érdekeknek megfelelő ingamozgás, ami löki vagy köti ezeket az országokat, minket például a német iparhoz, az orosz energiához, az amerikai izéhez meg a kínai hogyishívjákhoz. 

Az érdeken kívül mi kötne minket bárkihez is? 

 ellopják a gumicsizmát és ők az új fasiszták. A németek nácik – vagy barnák, vagy szivárványosak, mindegy is – mert mindig túltolják, amit épp túl lehet tolni, az amerikaiak szimplán bunkók, akik Római Birodalmat játszanak – de úgy tűnik, ebből csak 100 év jön össze 1000 helyett –, Kína meg Kína. Mit nem lehet ezen érteni? Nézzük friss szemmel.

A javaslatom, hogy hozzuk létre Középföldét hivatalosan, az unión belül, majd, ha nem megy, azon kívül is: a konkrétumok szintjén, beruházásokkal, kulturális együttműködéssel, gazdasági integrációval, a közlekedés észak-déli kiépítésével. Szóval

 és mindig a szarban fognak hagyni (lásd: Kelet, Nyugat). 

Ehhez persze kell pár dolog: elsőként az, hogy ezek az államok fölismerjék a Történelmi Szükségszerűséget, ami – mondjuk ki kertelés nélkül – nem más, 

 Nem fegyverrel persze – bár csillagflottás arzenállal őrködve az egyensúlyon – hanem ésszel és belátással, tudva, hogy egyedül a béke szülhet rendet.

Kell, hogy Középfölde államai átlássanak ennek a háborúnak – meg a többinek is – a realitásán és értelmén – gyorsan elmondom, mi az, hogy ezzel is meglegyünk: a nagyhatalmi érdek – és 

A háborúval újjáéledő mágnesesség, ami a kicsit a nagyhoz taszítja – hány ezer éve megy ez? – elmúlik, és jó volna, még ha ötven évbe is telik, hogy 

Metoo. Mert a háborúk kora elmúlik, még ha ötven évbe is telik, Kína pedig jön majd – több Temu, több érdek, több akkugyár – és visz mindent. Amit hagy, azon Mordor és tébolyult Gandalf osztozik majd. Addig meg jó volna egy ütésálló Középföldét összekalapálni.”