Úgy látják, nemzeti szinteken a középjobb pártok már válaszoltak erre a dilemmára: egyesek továbbra is „cordon sanitaire”-t, éles határvonalat húznak a radikálisok felé, mások viszont koalícióba lépnek velük. Ugyanakkor érdekes módon vannak olyan mainstream pártok, amelyek otthon elhatárolódnak a radikálisoktól, de európai szinten szövetségre lépnek velük a pártcsaládokon keresztül. A szerzők szerint ez „kettős mérce”.
A Politico szerzői a CDU-t veszik példának: a német kereszténydemokraták otthon élesen elhatárolódnak az AfD-től, miközben – érvelnek a szerzők – Orbán Viktor „szélsőjobboldali” és „egyre inkább autoriter” Fidesz pártjával boldogan együttműködtek az Európai Néppártban. 2021-ben viszont elváltak az EPP és a Fidesz útjai.
Másik példaként a Smer esetét mutatják be: Robert Fico szlovák baloldali pártjának tagságát 2023 októberében függesztették fel az európai szocialisták – azután, hogy a Smer otthon összefogott egy radikális jobboldali párttal. De a szerzők egy Németországban és Olaszországban készült közvélemény-kutatást is felhoznak, amiből kiderült, hogy
a mainstream szavazók közel háromnegyede azt se tudja, milyen pártcsaládhoz tartozik a pártjuk;
de egyébként a kétharmaduk nem kérne abból, hogy a pártjuk a radikálisokkal fogjon össze.