Miért fakul ki az európai egység álma?

„Új dimenziót ad a történetnek, hogy az orosz–ukrán háborúra adott válaszként az EU vezetése hirtelen váltással Európa felfegyverkezését sürgeti. Zöldítés és fegyverkezés együtt nem megy, a fegyvergyártáshoz vas, acél, beton, nehézipar kell, és a tankokat sem napelem hajtja, hanem a jó öreg dízelolaj. Ha a Borrellek és von der Leyenek ezt egyelőre nem is látják, a valóság hamar rádöbbenti majd értelmesebb utódaikat a barátságtalan valóságra.

A zöldítés mellé két éve jelent meg minden más célt háttérbe szorító, idővel bigott vallássá emelt vízióként Ukrajna támogatása és Oroszország totális legyőzésének célja. Háború esetén le kell állítani a fegyverszállítást abba az országba, amelynek a harcát nem támogatjuk. Ilyen szankciók logikusak lettek volna Oroszország ellen. De a két esztendeje folyó szankciócunami egyértelműen az EU gazdaságát gyengíti, miközben az orosz GDP mind látványosabban növekszik. Kezdetben putyinistának bélyegezték azokat, akik ezt előbb megjósolták, majd tényként meg is állapították. Mára ez a trend letagadhatatlan lett. De a vallásos hitnek amúgy is szüksége van mártírokra, így divatossá vált annak hangsúlyozása, hogy mi, európaiak Ukrajnáért szenvedjük el az anyagi áldozatot.

Ép érzékű ember nem sajnálná a humánus segítséget és a majdani újjáépítés támogatását. De a béketárgyalások merev elutasításával, a diplomáciai eszközök megszüntetésével, az ukrajnai háború tudatos folytatásával egyre több lesz a rom, és egyre kevesebb a helyben maradó, munkaképes ukrán ember. Ezt látva AZ UNIÓS VEZETŐK A ROSSZ SZERENCSEJÁTÉKOSHOZ HASONLÓAN MIND NAGYOBB TÉTEKET DOBNAK A KERÉKBE, ÚGYMOND UKRAJNA TÁMOGATÁSÁRA. A VÖRÖS KÖDTŐL ELVAKÍTVA NEM ÉRZÉKELIK, HOGY NEMCSAK MINDANNYIUNK PÉNZÉT JÁTSSZÁK EL, DE A MAJDANI ÚJJÁÉPÍTÉST IS NEHEZEBBÉ TESZIK.”

Nyitókép: MORITZ FRANKENBERG / DPA / DPA PICTURE-ALLIANCE VIA AFP