Kék Amerika és Piros Amerika

„Az amerikai elnökválasztás valószínűleg azon múlik majd, hogy az amerikai választók hogyan felelnek a kérdésre: »Egyébként ez kinek az országa?« Bár a mainstream amerikai média alig számolt be róla, de a texasi–mexikói határon napról napra romló helyzet nemcsak migrációs válsággá, hanem alkotmányos válsággá is fajul.

Íme, miért: Joe Biden 2021-es hivatalba lépése óta a határőrség ügynökei hatmillió, az Egyesült Államok határát átlépő illegális bevándorlót vettek őrizetbe. Csak tavaly decemberben az ügynökök valamivel több mint háromszázezer illegálist fogtak el – ez egy hónapos rekord. Ez olyan, mintha Győrből és Szegedről minden férfi, nő és gyerek egy hónap alatt Amerikába költözne – így talán érzékeli az olvasó a válság mértékét.

Miután Greg Abbott texasi kormányzó éveken át hiába könyörgött Washingtonnak, hogy tegyen valamit az államát sújtó probléma ellen, a republikánus politikus megparancsolta a texasi Nemzeti Gárda tagjainak – akik egyébként az ő fennhatósága alá tartoznak –, hogy szereljenek fel határkerítést a Rio Grande egyes részeire. Mégpedig azzal a céllal, hogy visszatartsák a az illegális bevándorlókat az átkeléstől. Washington azonban arra utasította a határőrség ügynökeit, hogy távolítsák el a kerítést, majd Texas szövetségi pert indított az Egyesült Államok kormánya ellen, mondván: ha Washington nem fogja megvédeni Texast az invázió ellen, akkor Texas majd megvédi önmagát. A legfelsőbb bíróság azonban úgy döntött, hogy a bevándorlási kérdések a szövetségi kormány hatáskörébe tartoznak.

És általában ez lenne egy ilyen ügy vége. A legfelsőbb bíróság dönt, az ügy lezárva. De nem Texasban. Abbott kormányzó ugyanis visszafizette a kölcsönt, és nyilatkozatot adott ki, miszerint Texas továbbra is azt fogja tenni, amit a szövetség nem: megvédi önmagát. A kerítés tehát visszakerült, és Amerika-szerte huszonöt republikánus kormányzó nyilvánosan támogatta texasi kollégáját. Mondanunk sem kell, hogy Donald Trump, a Republikánus Párt elnökjelöltje támogatja Abbottot. Ez egy súlyosan destabilizáló helyzet. (...)

Nem újdonság, hogy az Egyesült Államok politikailag és kulturálisan olyan mértékben polarizált, amilyen nem volt a polgárháború óta. (...)

Gondoljunk csak bele: miért kellene a konzervatív amerikai szavazóknak egy olyan rendszer jelöltjét támogatniuk, amely az Amerikába illegálisan érkező külföldiek érdekeit az amerikai társaik elé helyezi? Miért szavazzanak olyan jelöltre, aki egy olyan politikai, gazdasági és kulturális rend mellett áll ki, amely idegenként, sőt ellenségként kezeli őket saját országukban? Az ijesztőbb probléma azonban a következő: akárki nyer novemberben, lehetetlennek tűnik feltartóztatni azt a kulturális dinamikát, amely szétzilálja Amerikát.

A sokszínűség csak akkor lehet erősség, ha először az egységen alapul. Egy olyan egységen, amelyben az amerikaiak korábban osztoztak, de már nem így van, miután az uralkodó osztályok és intézményeik azt gondolták, hogy a hétköznapi amerikaiak gondjai és értékei legfeljebb egy megoldandó problémának tekinthetők. Az amerikaiak ugyanabban az országban élnek, de különböző világokban.”

Nyitókép: HERIKA MARTINEZ / AFP