Átverték a német gazdákat

„Ki fizesse az elhibázott brüsszeli szankciók és a háború költségeit? Egyre több nyugati polgár és vállalkozó szembesül azzal, hogy a COVID gazdasági következményei, a szankciós infláció és a zöld ideológiára épülő társadalom átalakítás által okozott megpróbáltatás után a globalista kormányok nem tudnak és nem is akarnak a régi normalitáshoz visszatérni. Jólét helyett háborús pszichózist kapnak, így nem csoda, ha egyre többen tiltakoznak és tüntetnek.

A berlini kormány egy 17 milliárd eurós költségvetési lyukat többek között úgy akart betömni, hogy 900 millió euró értékben törölte a gazdák súlyadó mentességét és dízelolaj kedvezményét, aránytalanul terhelve ezt a foglalkozási ágat. A gazdáknál ez a megszorítás volt az utolsó csepp a pohárban, ami a mezőgazdasági munkák téli szünetében az utcára vitte őket. Tiltakozásuknak nagyon erős racionális alapja van: a súlyadóból befolyó pénzből az utakat kell karbantartani, ám a mezőgazdasági gépek jellemzően nem az utakon, hanem a földeken járnak, így alig tesznek kárt az aszfaltban. A dízelolaj kedvezmény pedig az élelmiszerellátás biztonságát garantáló szektornak szól, amennyivel olcsóbb az üzemanyag, annyival – lenne – olcsóbb az élelmiszer. Ez az alaphelyzet.

Miért volt ez a gazdáknál az utolsó csepp, amitől túlcsordult a pohár? Erre két válasz van. A gyakorlatias válasz az, hogy az EU mélyzöld ideológiája a mezőgazdaságban is megjelenik, így az ipari méretű (túl)termelés ésszerű és piaci alapú korlátozása mellett a gazdáknak egy sor olyan előírást is be kell tartaniuk, amelyet az unión kívüli riválisaiknak nem, és ez nagyon megdrágítja a termelést. A gazdák, különösen a kisebb és családi gazdaságok a szigorodó előírásokkal olyan plussz költségekkel szembesülnek, amelyeket már alig tudnak kigazdálkodni, így a most elfogadott megszorításokkal már egyértelműen veszteségessé válik a termelés. A támogatásaikat csökkentik, javulásra nincsen kilátás, ezért tüntetnek most.”

Fotó: Fabian Sommer / DPA/AFP