Orosz részről egy nem tökéletesen kivitelezett, de annál hangosabban végrehajtott információs műveletet látunk

„A lelőtt orosz Il-76-os: csak az a biztos, hogy információs művelet, de a hadifoglyok sorsa nem

Amióta a hét elején kijött a hír az ukrán légvédelem által lelőtt, állítólag hadifoglyokat szállító orosz Iljusin Il-76-os katonai szállítógépről, azóta próbálom összerakni, hogy valójában mi történhetett. És mostanra arra jutottam, hogy bár az Il-76-ot valóban az ukrán légvédelem lőtte le, de legnagyobb valószínűséggel egyáltalán nem voltak hadifoglyok a fedélzeten;  sőt, alig néhány ember tartózkodhatott a repülőgépen, amikor találat érte.

Miért gondolom mindezt?

1) Azt, hogy a gép pusztulását nehéz légvédelmi rakéta okozta, elég egyértelmű.  Van olyan felvétel, amin nemcsak a lezuhanás látszik, hanem a felvétel végén az égen az a füstfelhő is, amit a légvédelmi rakéta becsapódásakor a robbanás okozott (1. forrás, 0:20-nál), és számos felvételen látszanak repesznyomok a gép roncsain (lásd pl. 2. forrás). A lelövés elég messze történt a határtól ahhoz, hogy csak nagy hatótávolságú rendszer jöhet szóba (Sz.-300, Patriot, ilyesmik)

Emellett a gép lezuhanása utáni első hírekben az ukrán parancsnokság is eldicsekedett a lelövéssel, noha ezeket a cikkeket később átírták, amint felröppent az információ, hogy esetleg lehettek hadifoglyok a fedélzeten.

2) A fő probléma az orosz narratívával, hogy a zuhanás helyszínén készült felvételeken egyszerűen nincs elég holttest. 

Adja magát a kérdés: mit jelent az, hogy »elég holttest«? Nos, van egy elég hasonló eset tíz évvel ezelőtt: még a háború elején egy ukrán Il-76-ost lőttek le az oroszbarát szakadárok Luhanszknál 2014. június 14-én. A gépen ukrán ejtőernyősök utaztak; a személyzettel együtt 49-en haltak meg, túlélő nem volt, mert a lezuhanó gép – hasonlóan a mostani esethez – felrobbant. Az ott készült képekre nincs jobb szó, mint a mészárszék  (kegyeleti okokból nem rakok be képet): holttestek és emberi maradványok mindenütt, és rengeteg barnás, megszáradt vérfolt mindenhol. Hasonló képek keringtek a Malaysia Airlines MH17-es járatának szintén 2014-es lelövése után is. Ott több utas volt – summa 298-an haltak meg – , és nagyobb magasságból zuhant le a gép, jobban szétszóródva, de ezzel együtt is minden tele volt a földön emberi maradványokkal. Hiába robban fel a repülőgép, a hőhatás, bár intenzív, de nem tart elég hosszú ideig ahhoz, hogy elégesse a testeket. Megpörkölődnek, összeégnek ugyan, de ettől még megmaradnak.

Ehhez képest azokon a felvételeken, amik a most lelőtt Il-76-os lezuhanásánál készültek, alig néhány ember maradványai látszanak, nem pedig 74 főé, ami a hivatalos orosz forrásokban szerepel.
Nemcsak a hivatalos fotókra gondolok (lásd pl. a 3. forrást), de azokra a láthatóan nem hivatalos videókra is, amelyek nagyon rövid idővel a zuhanás után készültek (lásd 3. és 4. forrás). A leges-legelső képeket a balesetekről és katasztrófákról igen jól értesült orosz  Telegram-csatorna, a 112 posztolta (8. forrás), de ezeken sem látszanak holttestek tömegei; ezeken a képeken is »csak« két halottat lehet látni.

Vannak olyan, egészen rettenetes Telegram csatornák is, ahol az oroszok a megölt ukránok holttesteiről szóló képeket, videókat gyűjtik, bármiféle cenzúra vagy kitakarás nélkül. Végignéztem az általam ismert ilyen csatornákat is – és semmi. Pedig, ha 74 ember maradványai borítanák a mezőt, köztük 65 ukrán katonáé, ezeken a csatornákon biztosan ott lenne (elvégre ebből élnek, tehát elemi érdekük lenne, hogy megszerezzék ezeket a képeket). A legtöbb, amit látni lehet, az néhány, nagyon apró, összeégett húsdarab (van egy, a gép roncsaiba beszorulva, lásd a címlapkép, felismerhető egy másik test a 3. videon 0:29-nél, a  harmadik a 6. forrás videón 0:05-nél, illetve pl. egy tetovált kézfej – 7. forrás), de ezekből sincs sok. 

Összességében 3-5 holttest az, ami az elérhető felvételeken egyértelműen látható és körülbelül tucatnyi, kisebb-nagyobb darab… de ezek semmiképp sem 74 ember maradványai, hanem jóval kevesebbé. Orosz források szerint a gépen hat főnyi személyzet és három őr utazott, aki az állítólagos foglyokra vigyázott, tehát summa kilenc fő. Az elérhető képek alapján látható maradványok sokkal inkább tartoznak kilenc emberhez, mint 74-hez.
3. Oroszország éppen a legtriviálisabb lépést nem teszi meg a saját állítása bizonyításához: nem mutatja meg a holttesteket. Sokat beszél az állítólagos 65 hadifogolyról, mutogat állítólag hozzájuk tartozó igazolványokat… de magukat a testeket nem. Vajon miért?

Azt az érvet nyugodtan elvethetjük, hogy Oroszország túl szemérmes volna a halottak mutogatásához. Amikor 2022 őszén Makijivkánál lezajlott az az incidens, hogy ukrán katonák agyonlőttek megadáshoz készülődő oroszokat (miután az egyikük megadás helyett rálőtt az ukrán katonákra), az orosz média hetekig mutogatta a halottakról készült képeket.
Most mégsem ez a helyzet. Napok teltek el a lelövés óta, mégsem látunk egyet sem az állítólagos ukrán áldozatokból. Teljesen érthetetlen, hogy miért.
Az az érv sem állja meg a helyét, hogy összeszedték volna a holttesteket azelőtt, hogy akárcssak egyetlen fotó is készülhetett volna, ugyanis bőven vannak olyan fotók és videók, amiken igenis látható néhány holttest és maradvány.
Nekem pillanatnyilag nincs más magyarázatom, mint hogy azért nem mutogatják a halott ukrán foglyokat, mert ilyenek nincsenek. 
4.Szintén az orosz narratíva ellen hat, hogy Moszkva nem engedi oda a roncshoz sem az ENSZ, sem az EBESZ ellenőreit, de még a Vöröskereszt munkatársait sem. Adja magát a kérdés, hogy vajon miért nem. Ha a repülőgéproncs valóban 65 ukrán hadifogoly sírja lenne, Moszkva elemi érdeke volna, hogy ezt nemzetközi vizsgálat is megerősítse. Mégsem törekednek erre.
Az ENSZ ki is mondta, hogy nem tudja megerősíteni a hadifoglyokról szóló információkat (10. forrás)

5.Természetesen nem zárható ki, hogy mégis ott voltak a hadifoglyok a gép fedélzetén. Tudni nem lehet biztosan, Moszkva pedig semmit nem tesz annak érdekében, hogy tényleg egyértelművé váljon a dolog.
De ha valóban lettek volna foglyok a fedélzeten, akkor nagyon nehezen érthető, hogy Moszkva miért nem mutatja meg őket és miért nem látszanak a maradványaik az elérhető képeken sem.
6.Azt a kezdeti bizonytalanság és mellébeszélés után Ukrajna is elismerte, hogy az orosz által nyilvánosságra hozott 65 fős listán szereplő foglyok tényleg szerepeltek a január 24-re tervezett hadifogoly-csere során kicserélendők között (tehát nem igaz az a kezdeti ukrán narratíva, hogy hibás lett volna a lista), lásd a 9. forrást. A fogolycsere a lelövés után természetesen meghiúsult.
Ez viszont felveti azt a kérdést, hogy ha ez a 65 fogoly mégsem volt a gépen, noha részei voltak a tervezett fogolycserének, akkor vajon most, hogy Oroszország tulajdonképpen hivatalosan bejelentette a halálukat (azt állítva, de nem bizonyítva, hogy a gépen voltak), mi lesz majd velük.
Itt csak rossz és még rosszabb verziók vannak sajnos.

Azt a kezdeti bizonytalanság és mellébeszélés után Ukrajna is elismerte, hogy az orosz által nyilvánosságra hozott 65 fős listán szereplő foglyok tényleg szerepeltek a január 24-re tervezett hadifogoly-csere során kicserélendők között (tehát nem igaz az a kezdeti ukrán narratíva, hogy hibás lett volna a lista), lásd a 9. forrást. A fogolycsere a lelövés után természetesen meghiúsult.

Ez viszont felveti azt a kérdést, hogy ha ez a 65 fogoly mégsem volt a gépen, noha részei voltak a tervezett fogolycserének, akkor vajon most, hogy Oroszország tulajdonképpen hivatalosan bejelentette a halálukat (azt állítva, de nem bizonyítva, hogy a gépen voltak), mi lesz majd velük.
Itt csak rossz és még rosszabb verziók vannak sajnos.

Összességében azt gondolom, hogy orosz részről egy nem tökéletesen kivitelezett (lásd fent), de annál hangosabban végrehajtott információs műveletet látunk.
A művelet célja kettős: van egy külföldi és egy belföldi cél. A külső cél, hogy diszkreditálja, lejárassa az ukrán légvédelmet akkor, amikor Kijev éppen kétségbeesetten könyörög modern nyugati légvédelmi fegyverekért. A  művelet külső célja tehát a Nyugat elbizonytalanítása az ukrán  légvédelem támogatásában.
A művelet belső célja pedig, hogy az orosz belföldi közönség számára átkeretezze (re-framing) azt az egyébként rettenetes fiaskót, hogy az ukrán légvédelem tíz napon belül már a harmadik nagy orosz repülőgépet találta el az orosz határokon belül (ugye előző héten az A50-es és az Il-22M az Azovi-tenger felett, most pedig az Il-76-os Belgorodtól északkeletre.)
Ilyen értelemben sikeresek is, hiszen az orosz belföldi diskurzus immár az állítólagos hadifoglyok sorsáról és az “ukrán fasiszták” kegyetlenségéről szól, nem pedig az orosz légierő inkompetenciájáról.
III. A narratíva szempontjából kevésbé lényeges, de ettől még fontos: ha esetleg mégis voltak hadifoglyok azon a gépen, akkor a halálukért a felelősség a nemzetközi jog értelmében Oroszországot terheli (ahogyan azt Demkó Attila helyesen megállapítja). Ugyanis a hadifoglyok biztonságának garantálása orosz területen Oroszország felelőssége.
IV. És tulajdonképpen »természetes«, hogy a magyar kormánymédia (Magyar Nemzet, Origo, stb.) bármiféle kritika vagy reflexió nélkül veszi át az események orosz interpretációját, és tényként beszél a hadifoglyokat szállító gépet lelövő Ukrajnáról.”

***

***

***

Nyitókép: EMIL LEEGUNOV / ANADOLU / ANADOLU VIA AFP