Orbán Viktor: „Elment Magyarország barátja” (FOTÓ)

Hol az ágyútalp? (Nyilván már Ukrajnában)

Vagyis jól látható, hogy a franciákat akkor is a németekkel, habsburgokkal kapcsolatos céljaik motiválták, az említettek semlegesítési szándéka vezérelte, s ez ma sem változott. A franciák és mások is keresik a stratégiai céljaik elérését segíthető szereplőket. A temetés egy protokolláris esemény, a lényeg a találkozások szülte pókhálófonás lehetősége. Talán Macront is érdekelhetik az EU elkerülhetetlen összeomlását követő világ lehetséges pólusai, annak formálói.

Szapolyai a Porta meggyőzésére, szövetségessé tételére a lengyel származású Hieronim Laskit küldte Sztambulba Szulejmánhoz. Laski küldetését, a szövetség megkötését lelkesen támogatta Velence ottani félhivatalos megbízottja, a dózse "balkézről" fia, Alvise Gritti bankár. A Signoria Gritti révén ösztökélte Szapolyait a törökökkel való együttműködésre. A Signoria, Jozefic Ferenc velencei követ által tolmácsolt üzenete is ezt célozta: " János király jobban tenné, ha a szultánt keresné fel." Velence minden eszközt megragadott Bécs elszigetelésére. I.Ferenc francia uralkodótól Antonio Rincon lovag hozta az üzenetet: "Az uralkodó maga sem bánta meg a magas Portával való paktálást."

Magam Churchill és De Gaulle, barátokról alkotott véleményét fogadom el. A magyar történelmen végig vonul a nemzeti érdekek és a külső "barátok" támogatók, szövetségesek kusza viszonyrendszere. A történelmünkben sokszor játszottuk el a nagyok játszmáiban való alárendelt, a különböző uralkodóházak közötti viszályokban nekünk rendelt epizód szerepet. A franciák kapcsán éppen a Mohács utáni útkeresések jutnak az eszembe. Szapolyai János a lehetetlenre vállalkozott, kiívni, megőrizni az ország egy részét önállónak a Porta, Habsburg Ferdinánd, s bátyja, V.Károly hatalmi játszmái közepette. Szapolyai minden lehetséges szálon próbált játszani, adott esetben kijátszva egymás ellen támogatóit, látva, hogy Őt is csak a felek érdekérvényesítő játékában szimpla eszköznek tekintik.