„Két Donald túl sok a politikában” – Donald Tusknak üzent a volt miniszterhelyettes
A Magyarországon politikai menedékjogot kapott Marcin Romanowski világosan fogalmazott.
A véleménycikk szerzője szerint Orbán Viktor és Aleksandar Vučić szerb elnök is egyfajta egyszemélyi uralmat gyakorol, amelyet átitat az Oroszországgal és Kínával való meghitt kapcsolat.
Tony Barber a Financial Times szerzője egy hosszas véleménycikkben értekezett Szerbia lehetséges uniós jövőjéről, a cikkben természetesen a magyar miniszterelnök is szóba került. A szerző szerint hivatalos EU-tagjelöltként Szerbiának olyan demokráciának kell lennie, amely tiszteletben tartja a jogállamiságot és igazodik a blokk külpolitikájához. Szerinte jelenleg ez minden szempontból elmarad.
Ezért nem érti, akkor miért engedékeny az EU az USA-val együtt Szerbiával szemben.
Tony Barber szerint azért fordít mind az EU, mind pedig az USA kitűntetett figyelmet Szerbiára, mert földrajzi méretét és népességét tekintve ez a legnagyobb ország a térségben, amelyet Nyugat-Balkánként ismernek. Másodszor, ez a terület volt az egyik helyszíne az 1990-es években, egészen Oroszország ukrajnai inváziójáig az 1945 utáni Európa legerőszakosabb háborújának.
A szerző úgy fogalmaz, hogy Belgrád a nyugati államok, Oroszország és Kína közötti geopolitikai verseny középpontjában áll. Úgy látja, hogy Szerbia szomszédainál jobban törekszik arra, hogy kijátssza az EU-t és az USA-t Moszkva és Pekinggel szemben az el nem kötelezés hagyományára támaszkodva, amelyet Josip Broz Tito, a néhai jugoszláv vezető tett híressé.
Szerbia messze van attól, hogy teljesítse az uniós tagság feltételeit”
– írta Barber, aki szerint a nyugatnak jó oka van kételkedni abban, hogy a szerb vezetés valóban csatlakozni akar-e a szövetséghez. A szerző szerint egyetlen nyugat-balkáni ország sem tökéletes demokrácia, de Szerbia kiemelkedik a mezőnyből, mert hiányosságai hasonlóak azokhoz, amelyeket
az EU sértőnek talál Magyarországon, „a blokk legtévelygőbb tagjánál”.
Leszögezte, hogy Aleksandar Vučić szerb elnök egyfajta egyszemélyi uralmat gyakorol, amelyet átitat a kulturális konzervativizmus, az Oroszországgal és Kínával való meghitt kapcsolatok, valamint a külföldön élő nemzeti kisebbségek támogatása.
***
Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher